Műszaki oktatás

Kopátsy Sándor PO 2009-03-18

A MAGYAR KULTÚRA KERÜLI A MŰSZAKI PÁLYÁKAT

Jó tizenöt éve döbbentem meg azon, hogy Erdélyben, a magyar etnikumú fiatalok fele arányban mennek műszaki egyetemekre, mint az ott élő románok. Akkor azt gondoltam, hogy minden magyar kisebbségpolitikust el kell zavarni, mert ennél nagyobb kárt nem tehetnek az ott élő magyarság jövőjében. A kulturális autonómiát hiba követeli az olyan etnikum, amelyiknek nem lesz műszaki értelmisége.
Azt, hogy a műszaki pályákra való felkészítést itthon is elhanyagoljuk sejtettem, de nem néztem utána. A mai újságban azonban olvashatom az elborzasztó tényeket. Ebben a tekintetben az EU országok között mi vagyunk az utolsók. A 25-34 éves korosztályban 100 ezer lakosból nálunk alig hatszáznak van műszak diplomája. Ezek száma négyszeresénél nagyobb Írországban és Franciaországban. Közel három és félszer ennyi vannak Finnországban és Nagy-Britanniában. Kétszeresénél több van Lengyelországban és Szlovákiában!
Ezek után csak káromkodni tudok azon, hogy a külföldi tőke vonásának növelése érdekében csökkenti a bérjárulékot, hogy olcsóbb legyen a magyar munkaerő. Ezzel szemben a rendszerváltás óta fele annyi műszaki diplomást sem képzünk, mint a lengelek és a szlovákok. A nyugati tőke számára a magyar munkaerő nem drága, de nincs elég olyan, amilyen kellene. A fejlett technikának nem olcsó, hanem jó munkaerőre van szüksége. A gyenge ingyen sem kell, a jó pedig akkor is kell, ha drága.
A rendszerváltás óta a magyar politikai elit hisztérikusan liberális politikát követ, amiben nem műszakiakra, hanem bankárokra és brókerekre van szükség. Jellemző módon, a rendszerváltás után a jogi pálya lett a legkeresettebb, a műszakira még az indokoltnak harmadát kitevő felvételi keretet sem tudjuk kitölteni, pedig az ilyen szakokra sokkal könnyebb bejutni.
A kormányok bűneinek sora, a pedagógusképzéssel kezdődik. Nem veszik tudomásul, hogy a műszaki tárgyak oktatására megfelelő tanárok a gyakorlatban sokkal jobban elhelyezkedhetnek, mit a humán tárgyak oktatói. Tehát vagy jobban meg kell őket fizetni, vagy tudomásul kell venni, hogy a középiskolákban a műszaki tárgyak oktatói nem egyenrangúak a humán tárgyakéval. A középiskolai pedagógusok között számos olyan van, aki a szakmájában, legalább helyi szinten, tekintély. A műszaki tárgyak oktatói között ilyen nagyon ritka. Márpedig nem ért a pedagógiához az olyan oktatáspolitikus, aki nem számol azzal, hogy a tanulók számára nem vonzó az olyan szakma, amiben az oktatóik sem erkölcsi, sem anyagi sikert nem érnek el. Tehát a diákok már a középiskolában nem kapnak elég ösztönzést arra, hogy műszaki pályára menjenek.
Nincs statisztikám, de meggyőződésem, hogy a kitűntettek között is kevesen vannak a műszaki téren eredményesek.
A Tudományos Akadémia elnökei, az oktatási miniszterek, szinte kivétel nélkül, a humán szakmák kiválóságai.
Márpedig a fenti elszomorító adatok azt bizonyítják, hogy alkalmatlanok voltak a szakmai feladatuk ellátására.