2009. március 27., péntek

Nincs kártékonyabb ostobaság

Kopátsy Sándor PS 2009. január 19.

NINCS KÁRTÉKONYABB OSTOBASÁG

A magyar társadalom jövőjének semmi sem ért jobban, mint a gyermekvállalás jelenlegi struktúrája. A jövőnk, 20-60 éves távlatban elsősorban attól függ, milyen lesz a következő generáció minősége. Nem a mennyisége, hanem a minősége.
A jelen minden fejlett, jólétben élő és magasan iskolázott társadalmában a kívánatosnál kisebb a gyermekvállalás. Ez, mindaddig sokkal kisebb baj annál, aminek beállítják, amíg a csökkenés nem okoz egy százaléknál nagyobb népességnövekedést. Ettől pedig nemcsak a gazdag, de a közepesen fejlett államoknak sem kell félni, mivel bőven lehet a bevándorlók között válogatni. Sokkal inkább feladat a bevándorolók mértéken tartása. Bevándorolni akaró ugyanis sokszor több van, mint a befogadási igény.
A modern világ legjobb importja még nem is a tőke, hanem az átlagnál jobb minőségű munkaerő. A szegény országok legnagyobb vesztesége abból származik, hogy a munkaerő javából sokan kivándorolnak. A hozzánk hasonló országnak is azzal kell számolnia, hogy a legjobbak közül nagy lehet a kivándorlás. Minket az vigasztal, hogy bevándorolni akarók között válogathatunk.
Rátérve a hazai gondokra.
Nálunk százszor nagyobb baj, hogy torz a születések mögött álló társadalmi struktúra, mint az alacsony számuk. Ennek ellenére mind a politika, mind a közgazdászok az alacsony születési szám miatt riadoznak. Jelenleg Magyarország számára százszor nagyobb baj, hogy ott születik abnormálisan kevés gyermek, ahol a felnevelési kilátások ragyogóak, és ott sok, ahol az átlagos kilátások kiábrándítóak.
Tizenöt éve mértem fel, hogy mennyi kár származik abból, hogy kevés gyermek születik a diplomás, átlagnál jobban élő családokban, és aránytalanul sok a gyermek ott, ahol a felnevelési kilátások reménytelenek. Mai árakon az olyan családokban születő gyermekek, ahol a szülők iskolázottsága és jövedelme a felső ötödben van, a gyermekektől életük során ötszázmillió forint nemzeti jövedelem termelése, és kétszáz millió költségvetési bevétel várható. Ezzel szemben az iskolázottság és jövedelem szempontjából alsó ötödbe tartozó családok gyermekinél tized ekkora a megtermelt nemzeti jövedelem, és negatív a költségvetési hozzájárulásuk, vagyis többe kerülnek, mint amennyit befizetnek.
Ha csak azt számítjuk, hogy a következő ötven évben, a felső ötödben tízezerrel több, az alsó ötödben pedig ennyivel kevesebb gyermek születne, csillagászati számot kapunk. Egy ilyen születési struktúra ötven év múlva évi ötvenezer milliárd forinttal tenné gazdagabbá a magyar társadalmat, és húszezer milliárddal nagyobb költségvetési bevételt jelentene. Egészen más volna a viszonylagos helyzetünk Európa nyugati felében.
Ennek ellenére még olyan felméréseket sem végeztünk, ami megmutatná, hogy mennyire reálisak az én becsléseim. Márpedig, amíg nem mutatunk rá, hogy a következő generáció várható teljesítménye mennyire függ a családi háttértől, a sok ostoba politikus és közgazdász a következő generáció értékét darabszámától teszi függővé.
A fentieket már többször megírtam, elmondtam, most mégis az késztet az újbóli megfogalmazásra, hogy a jelenlegi kormány kitalálta a legostobább takarékosságot. A magas jövedelműek ne kapjanak családi pótlékot!
Régóta tapasztalhatom, hogy a politikai vezetésben a butaság nem ismer határt. Nem hiszem, hogy volna olyan okos ellenségünk, aki ezt kitalálta volna. Ha mégis lenne ilyen, nem lenne olyan bátor, hogy ezt javasolja. A kormánypárt vezetőjétől ugyan már nyolc éve magam is hallottam, hogy nem indokot a nagyobb jövedelmű családok számára a családtámogatás. Szerencsére, az óta kiküldték Brüsszelbe.
Ő ugyan kiment, de akadt olyan utódja, aki most be akarja vezetni azt a nemzetpusztító ötletet.
Mit követel meg a magyar társadalom érdeke?
A gyermekvállalás hatékonyságával arányos támogatást. A családtámogatást a nevelés hatékonyságához kell igazítani. A családi pótlék ugyan egységes, de a folyósítása függjön a nevelés hatékonyságától.
- A bölcsőde és az óvoda igénybevételének megtagadása esetén csak a normatívpótlék fele járjon.
- Az alsó fokú oktatásban való részvételtől függjön a családi pótlék. De az eredményes iskolavégzés esetén igen jelentős, több milliós jutalomban részesüljenek a nyolc általános, vagy annál is kevesebbet végző szülők.
- A középfokú és szakmunkás képzettség esetén Az előbbinél is több millió járjon az alsó fokokon képzett szülőknek.
- A diploma megszerzése pedig tízmilliókat jelentő jutalommal járjon.
Vagyis a szülőknél magasabb végzettséget gazdagon kell jutalmazni. Ez ugyan költségvetési kiadással jár, de nincs hozzá hasonló megtérülést hozó befektetés. Olyan beruházás, ami tízszer, százszor megtérül.
Összegzés:
A „gazdag” szülőktől a családi pótlék megtagadása ugyan a gyermekük nevelésével járó költségek elenyésző hányadát teszi ki, de ez az állam és a társadalom számára olyan „megtakarítás”, ami százszoros kárt okoz, ha akárcsak minden tizedik szülő meggondolja magát, és nem vállal gyermeket. Az ostoba politika azoktól tagja meg az évi százezer forintot, akik a gyermek vállalásuk révén százmilliókkal gazdagítják a társadalmat.
Nem tudok hasznosabb reformot elképzelni, mint a képzett és jómódú családokban bármi áron növelni a gyermekvállalást. Ennél is hasznosabb, de egyelőre nem ennyire hatékony, jutalmazni azokat a szülőket, akik a gyermekeit az övékénél magasabb szinte iskoláztatják.
Azaz nem tudok butább, alkalmatlanabb kormányt a jelenleginél, elképzelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése