Szoclib gazdaságpolitika bűnei

Kopátsy Sándor PP 2009-03-05

SZOCLIB GAZDAÁGPOLITIKA BŰNEI

A Magyarországot különösen súlytó pénzügyi vállság okainak feltárása egyértelműen ezért a liberális politikát teszi felelőssé. Ennek ellenére a jelenlegi kormány újabb liberalizációt tervez. Olyan formáit javasolja az adók csökkentésének, ami elsősorban a nagyvállalati szektort segíti, az állam munkahelyteremtő és újraelosztó forrásait pedig szűkíti. A gazdagokat gazdagítja, a szegényeket szegényíti, munkaalkalmat pedig nem teremt.
A RFENDSZERVÁLTÁS LEGNAGYOBB BŰNE
A magyar közgazdászok még nem jutottak el odáig, hogy minden társadalmi és gazdasági lemaradásunk fő oka az a liberális gazdaságpolitika, ami a munkaerő alsó ötödét kizárta a munkaerőpiacról.
Ez mi sem jellemzi jobban, mint a bérjárulék csökkentésének javasolt módja, ami nem javítja, hanem tovább rontja azt, ami minden bajunk fő oka.
A bérjárulék csökkentése csak azoknak a nagyvállatoknak komoly támogatás, akiknek erre nincs szükségük, hiszen olyan munkaerővel dolgoznak, amelyikben nem felesleg, hanem hiány van. A munkanélküliség kilencven százaléka a képzetlen munkaerőben van. Ezekre pedig a nagyvállalatoknak akkor sincs szüksége, ha megszűntetjük a bérjárulékot. Nálunk jelenleg csak arra van égető szükség, hogy a képzetlen munkaerő kereslete nőjön. Ez pedig akkor sem fog nőni, ha harmadával csökken a bérjárulék. Ezek számára csak akkor nő a munkalehetőség, ha a képzetlen kategóriában, mindenek előtt a cigányság számára megszűntetik a bérjárulékot, és a felmondási korlátokat.
Aki kicsit is ismeri a magyar munkaerőpiacot, az tudja, hogy a lecsúszott réteget két okból nem alkalmazzák. Egyrészt járulékot kell fizetni utánuk, másrészt nehéz tőlük megszabadulni. A cigányság körében pedig magasra nőtt azok aránya, akik a segélyekből élést nem akarják feladni a nem sokkal magasabb legális jövedelemért cserébe. Ezért egyelőre még az ilyen foglalkoztatást úgy kellene kezelni, mint ami nem szakítja meg a munkanélküli segélyre való visszatérés jogosultságát.
A leszakadt rétegek, mindenek előtt a cigányság foglalkoztatási támogatását mindaddig fokozni kell, amíg el nem érik a 70 százalékos foglalkoztatási rátát.
A leszakadt réteg munkátlansága ugyanis olyan katasztrofális anyagi és még ennél is nagyobb erkölcsi kárt okoz, amivel szemben minden foglalkoztatási támogatás eltörpül.
Fel kell szólítani a kormányt, hogy mutassa ki, mibe kerül a társadalomnak a munkaerő alsó ötödének a kiszorítása a társadalmai munkamegosztásból! Az ilyen felméréséből nyilvánvalóvá válna, hogy az elmúlt húsz év legnagyobb nemcsak gazdasági, de még inkább társadalom romboló bűne, hogy a magyar munkaképes lakosság alsó minőségi ötödét kizárták a legális munkából való megélés lehetőségből.
A liberális politikai erők most azon fáradoznak, hogy a figyelmet nem a leszakadt rétegek munkához juttatására fordítják, hanem a személyi jogaik a védelmezésére. A magyar társadalom rasszizmusáról dörögnek. Azt a hitet keltik, hogy a magyar cigányságnak az a legnagyobb sérelme, hogy cigányként is nyilvántartják, de arról nem szólnak, hogy ők miért félnek az igazság leleplezésétől. Azért, mert a cigányság katasztrofális helyzetéért elsőssorban éppen ők a felelősek.
Elég volna elővenni a rendszerváltás előkészítő és lebonyolító idők újságjait, hogy nyilvánvalóvá váljon, kik voltak azok a politikusok és közgazdászok, akik az összes veszteséges vállalat felszámolását, a keleti export leállítását követelték, akik azt ígérték, hogy majd a privatizáción magukat megszedő hazai, és külföldi tőkések termetnek új munkaalkalmat. Most lapítanak, hogy ebből az ígéretükből nem lett semmi.
Kik voltak a másfélmillió ember munkájának felelőtlen felszámolói? Az SZDSZ egésze, és az MSZP liberális szárnya. Azok, akik most is kisebb államot, kevesebb adót követelnek, és fel sem vetik, hogy mi lesz az általuk reménytelen helyzetbe taszított másfélmillió munkaképes emberrel, akiket ma sokkal nehezebb, és költségesebb lesz munkára fogni, mint akkor megtartani.
MILYEN NYUGDÍJRA SZÁMÍTAHTNAK A MAGÁNPÉNZTÁRI BIZTOSÍTOTTAK
A magánpénztárakra épülő nyugdíjrendszert ugyanazok a liberális politikai erők verték keresztül, akik a másfélmillió embertől elvették a munkavállalás lehetőségét. Ebben az egész MSZP felelős, mert akkor kétharmados többségben voltak, mégis az SZDSZ elvárását teljesítették.
A liberális politikai erők még mindig elég erősek ahhoz, hogy ne kapjon nyilvánosságot a magán nyugdíjpénztárak tényleges helyzete. A Horn-kormány nemcsak felelőtlen, de történelmi mértékű kárt okozó privatizációs reformja akkor is kilátástalan lett volna, ha nem derül ki, hogy a tőzsdék nem roppannak össze. A liberális politikusok azonban maguk számára kevés munkával magas jövedelmű állásokat, és az állami költségvetést pillanatnyilag könnyítő piacosítást akartak. Ezért a magát szocialistának tartó kormány, kétharmados parlamenti többség birtokában, végrehajtotta a világ legliberálisabb nyugdíjbiztosítási elképzelését.
A világon mindenütt kiderült, hogy a magán nyugdíjpénztárak sehol nem képesek vállalni az átlagos munkások utáni nyugdíjellátást, minden ilyen biztosító tőkehiányba került. Ez a nyugdíjrendszer csak a nálunk többször gazdagabb országok munkaerejének felső tizedében lehetnek működésképesek. Már a legnagyobb amerikai autógyárak nyugdíjpénztárai is követelményhiányosak. Eddig még a saját tőkéje ígérhetett valami biztosítékot, de mára már az is nyomtalanul eltűnt.
Mi pedig bevezettük a „kötelező magán nyugdíjpénztárakat”.
Pedig könnyű lett volna kiszámítani, hogy a modern társadalomban a nyugdíjak folyósítását nem lehet tőkehozamra építeni. Csak a tőzsdecápák híresztelhetik azt, de már ma ők sem, hogy a tőkebefektetések nettó hozama lépést tarthat a nyugdíjigénnyel, még akkor is, ha a várható életkor hosszabbodásával lépést tarthatna a nyugdíjkorhatár emelkedése. Ötven éve, a bérek emelkedésével nem tart lépést a nyugdíjbiztosítóknál kezelt befizetések hozama.
Azt is figyelmen kívül hagyták a liberális politikusok és közgazdák, hogy az államnak azokat is el kell tartani, aki nem fizettek annyi járulékot, a mi alapján akár a minimális nyugdíjra is igényt tarthatnak. Vagyis a liberális politikai elért, hogy az állam nyakán maradjon a leszakadt rétegek nyugellátása, amin még, egyelőre, lehet keresni, azt kényszerítsük a piacra.
Számon kell kérni a kormánytól.
1. Hogyan áll a magán nyugdíjpénztárak vagyonfedezete?
2. Milyen nyugdíjra számíthatnak azok, akik számára kötelezővé tettük, hogy járulékukat a tőkepiacon fogassák?
3. Mire számíthat öreg korában a munkátlanságra ítélt réteg?
E kérdésekre adott őszinte válaszokból kiderülne, hogy a rendszerváltás óta folytatott liberális politika nemcsak az első húsz évben volt nagyon gyenge hatékonyságú, hanem a következő évtizedek nyugdíjfedezetét is csődbe vitte. Ennek a húsz évnek politikai és gazdasági alulteljesítését nemcsak a megélői, hanem annak gyermekei is fizetni fogják.
A mai újságban olvasom, hogy a szakszervezetek már követelik, hogy vissza lehessen lépni a magán nyugdíjpénztárakból az államiba. Nem teszik hozzá, hogy azt a nyugdíjrendszert ugyanennek a szakszervezetek a küldöttei lelkesen megszavazták. Néhányuk azonnal állást is kapott a nyugdíjpénztárak vezetésében.
A Fidesz sok szavazatot nyerhet azzal, ha ezt a követelést támogatja.
Aki biztos nyugdíjat akar, szavazzon a Fideszre!
A jelenlegi kormányt a legfölényesebben a baloldalról lehet megelőzni. Ezt, mint baloldali javaslom, mert a szoclib kormány minden, csak nem baloldali. Húsz éve szolgai módon végrehajtja, még a kétharmados többség birtokában is, az ultra-liberális SZDSZ, és a saját liberális szárnya kívánságait, akkor is, ha meg kell tagadni a baloldaliságát. Ebben a liberálisokra való támogatásában az MSZP odáig süllyedt, hogy egy, a privatizációban milliárdossá emelkedett politikusát állítja az élére, és még akkor is szolgai módon támogatja, amikor már nyilvánvaló, hogy a vesztébe viszi. Addig nem is lesz Magyarországon baloldal, amíg az MSZP nem szened olyan politikai vereséget, ami azzal jár, hogy elhagyják a politikai kalandorok és karrieristák.