Zseniális vezér(A víz az úr)

Kopátsy Sándor EH 2009-03-07

MÉGIS A VÍZ AZ ÚR!
Hozzászólás

Az index belföld fejezetében 2009. márc. 6. dátummal Sprik József Egy zseniális vezér kellene a magyaroknak címen, azt fejti ki, hogy nekünk most éppen egy zseniális vezérre van szükségünk.
Mivel ellentétes a véleményem, kifejtem a véleményem.
- - - - -
(Abban ugyan igaza van, hogy történelmünk során csak egyszer fordult elő, hogy akadt egy zseniális vezérünk, vagyis nem is egy, hanem mindjárt kettő Géza és Szent István. Azóta azonban szerencsétlenül alakul a sorsunk, mert nem akadt zseniális vezér. Vezérjelöltek ugyan akadtak, de nem voltak zsenik. Most is van, nem is egy, hanem kettő. Ezek azonban egyrészt nem zsenik, másrészt kétfelé húznak, nem úgy, mint Géza és fia, István.
A szerző, aki a Bundeswehr küldöttének adja ki magát, nem kell tudni, hogy akkor speciális helyzet volt nemcsak nálunk, hanem Dániától Ukrajnáig. Tucatnyi nép tért át a pogányságról a kereszténységre, és ez másutt sem történt demokratikusabban, mint nálunk. Akkor talán mindenütt zsenik rendelkeztek a korlátlan hatalommal. Azon a véleményen vagyok, hogy akkor sem a zsenik oldották meg a történelmi feladatot, hanem a nép.
Akkor ugyanis éppen egy óriási technikai forradalom sepert keresztül a pogány népeken. A kettes vetésforgóról áttértek a hármasra, ami önmagban óriási agrártechnikai forradalmat okozott, mivel ettől kezdve a szántóvető földművelő jobban élt, mint a pásztor. Mire a kor zseniális vezérei felébredtek, azt kellett látniuk, hogy a nép szakmát vált, áttér a földművelésre. E kornak számos egyéb találmánya is volt, a patkó, a kengyel és a hám. Ezeknek köszönhetően a hadviselésben is forradalom zajlott le. Eddig a könnyű lovasság, a pásztornép volt fölényben, ettől kezdve a nehéz lovasság, azaz a gazdag urak katonai ereje értékelődött fel.
Történelmi szerencse, hogy ezzel a minden felforgató agrártechnikai és hadviselési forradalommal karöltve terjed az ír térítők keresztény hite a nép között. Mire a zseniális vezetők felébredtek, a nép között többségbe került az új vallás.
A vezetőknek nem kellett zseniknek lenniük, hogy felismerjék, hogy ez a két változás az ő nagyobb hatalmukat szolgálja.
Ennek lett a következménye, hogy egyetlen századon belül a földművelésre térnek át a dánok, a frízek, a szászok, a csehek, a legyelek, a magyarok és az ukránok. Vajon ekkor minden pogány népnek zseniális vezérei születtek? Nem csak az uralkodók élére álltak annak a változásnak, amit nem tudtak megakadályozni.)
- - - - - - -
Abban Spirk Józsefnek igaza van, hogy most válságos helyzetben van a magyar társadalom. Abban azonban nincs igaza, hogy nálunk lényegesen nagyobb a vállság, mint a környékünkön. Elég arra gondolni, hogy az 1929-es vállság is jobban érintette térségünket, vagyis az egész közép-európai fél-perifériát, mint a puritán nyugati társadalmakat, akiket a szerző németekkel illusztrál. De azt észre sem veszi, hogy a Weimar-i Németország is válságba került, pedig ott ma nincs ekkora vállság.
A fél-perifériai népei akkor is azt hitték, hogy zseniális vezérre van szükségük. Az akkori válság vitte e népeket, nemcsak a vezetőit, fasiszta rendszerekbe. Abban aztán minden nép megtalálta a maga vezetőjét, akiket minden elődjüknél és utódjuknál jobban imádtak. Ha az nem volt zseni, csak egy szobafestő, hát azt imádták.
Spirk József ma is vezérektől várja a kilábolást. Természetesen, mint német hadsereg küldötte, csak német példát tud. II. Frigyes porosz királyt hozza fel, neki tulajdonítja Németország felemelkedését a 19. század második felében. Ezt ugyan minden német, és minden történész a világban, nem II. Frigyesnek, hanem Bismarcknak, a vaskancellár érdemének tekinti. II. Frigyesnek tulajdonítani a német gazdasági csodát, olyan tévedés, mintha a Kádár-rendszer eredményeit az akkori köztársasági elnöknek a javára írnánk.
A német eredmények magyarázatát is másban látom. Egyrészt a német nép viselkedési kultúrája volt a német csoda alapja. Csak mosolyogni lehetne azon, hogy ha II. Frigyes nem porosz királykánt, hanem Orosz cárként uralkodik, ott is csodát, művelt volna.
A német eredmények gazdasági alapja a vasúthálózat kiépítése és a szénvagyonuk volt. A vasúthálózat nélkül még a német egység sem jöhetett volna létre.

Az alapfelfogásom.
Ha egy nép alkalmas a felemelkedésre, akkor zseniális vezér nélkül is felemelkedik, ha meg nem, csak iszonyú árat fizet azért, hogy vezérére hallgat.
Ha egy még éretlen népnek, véletlenül, akad egy zseniális vezetője, aki ennek ellenére is csodát akar produkálni, verembe zuhan. A finnek minden zseniális vezér nélkül gazdagok lettek. Az oroszokat sem a cárjaik, sem Lenin, sem Sztálin, sem tudta felemelni.
Szerencsés a nép, akit a sors megóv attól, hogy előbb zseniális vezére lesz, mint önerőből is képes a felemelkedésre. Svájcnak, Dániának, Finnországnak a történelme nem ismer karizmatikus vezéreket.

A kisebb országnak könnyebb demokratikussá és gazdaggá tenni.
Európa két és félezer éves történelmében mindig a városállamok lakossága volt a legszabadabb és a leggazdagabb. Ma is Európa leggazdagabb országainak a lakossága kisebb, mint a Trianonban harmadára csökkentett Magyarországé.

Közép-Európa mérlegen.
Ezer éve, de különösen a 18. század vége, vagyis amióta a közép-európai polgárosodás alapvető követelménnyé vált, a magyar társadalom vezetésének legnagyobb hibája, hogy nem teszi helyre sem Magyarországot, sem a magyarságot abban a tekintetben, hol tartunk térségünkön belül.

A jobbágyfelszabadítás.
Az első nagy hibát nem a zseniális magyar vezető hiánya, hanem a magyar feudális osztályok kollektív hatalma szalasztotta el azzal, hogy az osztrák örökös tartományokban megtörtént jobbágyfelszabadítást hetven évvel későbbre tolta. Ezt a halasztást máig nem tudjuk kiheverni. Ma is annyira vannak az osztrákok és csehek előttünk, amennyivel akkor voltak.

Közép-Európa a 19. század második felében.
Ezt az időt minden közép-európai államalkotó nép az aranykoraként emlegeti. Közép-Európa sikerét csak az értheti meg, aki tudja, hogy kiknek köszönhettük, hogy a vasút fél évszázada alatt kik emelték fel olyan magasra. Elsősorban az itt élő germán és zsidó etnikumnak. Ebben a térségben élt mintegy tízmillió német és ötmillió zsidó. Ezek voltak az elért eredmény motorjai. Máig nem akadt történész, közgazdáz, aki kimutatta volna e két etnikum viszonylagos fejlettségét, polgárosultságát. Csak becslésemet írhatom, mert egyetlen közép-európai, államalkotó nép máig sem meri felmérni a tényeket.
Az alábbiakban csak a Magyarországra vonatkozó véleményem mondhatom.
Iskolázottságban e kor végére a zsidóság emelkedett magasan az átlag fölé. Az első világháború végén, amikor a magyar kormány meghozta az első közép-európai zsidótörvényt, a numerus clausust, ami korlátozta a zsidóság felső képzését, arra hivatkoztunk, hogy a zsidók foglalják el a főiskolai és egyetemi helyeket a magyarág elől. A törvény meghozói arra hivatkoztak, hogy a lakossá hat százalékát kitevő zsidóság foglalja el az egyetemi és főiskolai helyek harmadát. Ezt korlátozták számarányosan hat százalékra. Azt máig nem mondjuk ki, hogy az úri osztályok el sem érték a lakosság hat százalékát, de ezek gyerekei adták a felsőoktatásban részesülők hatvan százalékát! Vagyis a zsidók és az urak gyerekei számára egyformán voltak nyitva a felsőoktatás. A munkások és parasztok gyerekei pedig hatvanad úgy kerülhettek felsőoktatásba, mint a zsidók és az urak! Azt sem mondta még ki senki, hogy ezt az aránytalanságot csökkentette, nem megszűntette a Rákosi-rendszer!
Ami pedig a germán kisebbségeket illeti. A szászok jelentették hétszáz éve, egészen a zsidóság 19. század végére való térhódításáig, a nyugati értelemben vett polgárságot.
Ez így volt minden közép-európai államban azzal a különbséggel, hogy az osztrákok is germánok. A csehek pedig már nem feudális urak, hanem polgárok voltak. Kettejük kivételével a térség minden országában a germán és a zsidó etnikum volt a sikerek motorja.

A zsidók és germánok fölénye.
A két háború közti Magyarországon, a zsidók hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez, az átlag ötszörösére becsülöm. Az alapot az adja, hogy a napokban a miskolci adófizetési adatokat néztem. Ők, a lakosság tizede fizette az összes adó negyven százalékát, a nem zsidó kilencven százalék a hatvanat. Vagyis e városban a zsidók hatszor annyi adót fizettek, mint a nem zsidók. Ez a szám Budapesten még nagyobb, a falvakban pedig sokkal kisebb lehetett. Könnyű kiszámítani, hogy milyen lenne a mai magyar költségvetés, ha hatszor több zsidó adófizetőnk volna!
A magyarországi svábok erényeit, mint négy dunántúli megye falvainak ismerője, becsülöm fel. Elég volt egy faluba bekerékpározni, hogy tévedhetetlenül lássam, hol élnek a svábok. Még ma is látszik, hol maradtak belőlük a kitelepítés után.

Közép-európai körkép.
Csak becsülni lehet, hogy hol állnának a közép-európai országok, ha ma is a lakosságon belül akkora volna a németek és zsidónak a részesdése, mint a múlt század első harmadában.
- A legtöbbet lengyelek vesztettek. Nekik volt a háború előtt a legnagyobb német és zsidó kisebbségük. Becslésem szerint közel még egyszer ekkora lenne az egy lakosra jutó nemzeti jövedelmük, ha annyi germán és zsidó élhetne az országukban.
- Ami a csehek veszteségét illeti. Az országuk lakosságához viszonyítva nekik volt a legnagyobb germán és zsidó kisebbségük. A szudéta-németek a németországi társaikkal azonos színvonalon álltak, és állnának ma is. A mai Csehországot csak akkor érthetjük meg, ha nem tévesszük szem elől, hogy a csehek a két háború között nyugat-európai szinten álltak a német és zsidó etnikumukkal. Ők csak azzal vesztettek, hogy közel hárommillióval kisebb az ország lakossága.
- Szlovákia jól járt azzal, hogy a csehekkel közös állammá vált. Hetven évig a csehekkel közös országban tanulhatták a demokráciában élését, óriási testvéri segítséget élvezhettek. A szászok és a zsidók elvesztése súlyosan érte őket. Nem találkoztam olyan szlovákok elemzéssel, ami rámutatna arra, hol lennének, ha nem kapnak három generáción keresztül a csehektől demokráciában és iparosításban sok-sok segítséget. Megjegyzem, mi sem mondjuk ki, hogy a Szlovákiához került magyar kisebbség mennyi előnyét évezhette annak, hogy a két háború között nem a fél-feudális Magyarországon, hanem a demokratikus Csehszlovákiában élhetett. Én csak egyszer tölthettem néhány hetet a háború alatt a szlovák Kis Alföldön, és néhányszor járhattam Csehországban, de ők mindkét esetben előttünk jártak. Szlovákia keleti harmada viszont száz év múlva sem fogja tudni pótolni azt a társadalmi, gazdasági veszteséget, amit a szász városok lakosságának elvesztése jelent.
- Etnikai tekintetben Magyarország sem ez, ami a háború előtt volt. Elveszette a zsidósága öthatodát, és a svábságának értékesebb kétharmadát. Ezek átlagosan legalább kétszer gazdagabbak, lényegesen iskolázottabbak és polgárosultabbak voltak voltak, mint a magyarság. Ezzel szemben alig negyed akkora volt a magyar cigányság, akik mivel a társadalmon kívül éltek, akkor még nem kerültek sokba. Ma azonban, nem az ő, hanem a mi hibánkból, negatív értéktermelőkké és negatív erkölcs hordozóivá váltak. A magyar társadalomtudomány feladta volna annak felmérése, mit veszettünk ezzel az etnikai változással. Annyi biztos, hogy óriásit. A rendszerváltás óta sokkal jobban teljesítettünk volna az ország 1930-as etnikai összetételével, mint a maival.
- Románia számára a Trianon utáni század egészen más következménnyel járt a történelmi országrészben, és mással Erdélyben. Én csak az Erdélyben történtekkel foglalkozom.
Közép-Európában a legnagyobb vesztes Erdély. Ennek a veszteségnek is a nagy többsége a második világháború után történt. Erdély elvesztette a motorjait, a nyugati civilizációhoz való sok százéves kötődését. A legerősebb kötődést a szászság jelentette. A szászság ugyan a Kárpát-medence legkeletibb csücskét foglalta el, de ott a legnyugatibb kultúrát képviselte. A bánáti svábok pedig Közép-Európa leggazdagabb parasztjai voltak. Az ott élő zsidóság a 20. századi társadalmi és gazdasági dinamikát jelentette. A partiumi magyarság pedig a Dunától nyugtra élő magyarság éléhez tarozott. Ezek az etnikumok Trianon előtt, sőt még a második világháború előtt is, a lakosság közel kétötödét jelentették. Ma a tizedét sem. A kiesésük többségét a cigányság gyors szaporodása pótolta. Erély térsége évszázadok múlva sem lesz ott, ahol száz éve volt.
- Végül, mint magyarnak szólom kell a délvidéki és a kárpát-ukrajnai magyarságról. Az előbbiek, az első világháború előtt, a leggazdagabb közép-európai parasztok voltak, és hála a határőrvidéki katonai önkormányzatnak, viszonylag feudalizmusmentes társadalomban élhettek. A két háború között már sokat, aztán pedig szinte mindent elvesztettek. A megmaradt lakosság és a bevándorló szerbek csak tört részét tudják kihasználni annak a páratlan mezőgazdasági adottságnak, amit az ott élő svábok, magyarok és románok a nacionalizmusmentes katonai közigazgatás alatt és a magyar uralom alatt kihasználtak. Mára reménytelenül Balkánná váltak. Az utóbbiak, a Kárpát-Ukrajnában élő magyarság az első világháború előtt messze az ország legszegényebb térségében viszonylag jól élt. A két háború között élvezhette a csehek politikai és gazdasági támogatását. Ukrajnához kerülve azonban a legszegényebb magyarsággá váltak. A rendszerváltást követő magyar politika egyik súlyos hibája, hogy e két térség magyarságának nem biztosítja, sőt még nem is segíti az áttelepülésüket. Közeledve a száz évhez Trianon után, ideje volna tudomásul venni, hogy nemzeti kötelességünk nemcsak passzívan befogadni, de támogatni minden olyan magyar áttelepülését, aki nem élhet ott úgy, mint közöttünk.

Zárszó.
Nekünk nem zseniális vezérre, hanem lelkiismeretes vezetőkre van szükségünk, aki történelmi távlatokban gondolkozik, és hagyja a magyar népek, hogy éljen a lehetőségekkel.