A jövő záloga

Kopátsy Sándor EE 2009-06-25

A JÖVŐ ZÁLOGA

A közgazdaságtan akkor lett tudomány, amikor a társadalom érdeke a felhalmozás, ennek érdekében a tőkés profit maximalizálása volt. Akkor csak azok a társadalmak fejlődtek az átlagnál gyorsabban, amelyek ezt tudomásul vették. A tőkés osztálytársadalmaknak az érdeke a profit maximalizálás volt. Tévedtek tehát a marxisták, amikor éppen a profit ellen harcoltak, és egyre nagyobb fogyasztást tartották a társadalom céljának. Az ipari forradalom olyan technikai alapot hozott létre, aminek általános elterjesztése volt a társadalom elsődleges célja. Az a társadalom fejlődött gyorsabban, amelyeikben nagyobb volt a felhalmozás.
A 19. századi tőkés osztálytársadalmakat nem azért kellett volna bírálni, mert a minél nagyobb profit érdekében egyre jobban kizsákmányolta a munkásokat, hanem azért, mert a profitból sokat luxusra pocsékoltak el. Ekkor még az volt a társadalom érdeke, hogy minél előbb befejeződjön az iparosítás, mert csak annak a tetőzése után kerülhet sor arra a tudományos és technikai forradalomra, ami aztán egészen más elvárásokat támasztott a társadalommal szemben.
Ahogy az ipari forradalom technikai eszköztárára olyan társadalomnak kellett épülnie, amiben a korábbi technikai eszközöket gyorsan le kellett cserélni. Ennek a cserének a sebességétől függött a társadalmi teljesítményének növekedése. Orr volt gyorsabb az egy laksora jutó nemzeti jövedelem termelése, ahol gyorsabban lecserélték a nemzeti vagyon technikai eszközeit.
A lecserélés során, a 20. század közepére, olyan szintre emelkedett a tudomány és technika, hogy annak működtetésére már nem volt elegendő a munkaerő 95 százalékának a fizika ereje és munkahelyei betanítása. A munkaerő gyorsan növekvő hányadának egyre kevésbé az ára, egyre inkább a minősége vált fontossá. Ezt az igényt csak a széleskörű oktatással és a javul életszínvonallal lehetett kielégíteni. Ez az igyekezet a 20. század közepére az iskolázottság és jövedelem elérte azt a szintet, amin leállt a magas gyermekvállalás és megszűnt a túlnépesedés veszélye. Ettől kezdve már nem a fizikai tőke, hanem a szellemi vagyon vált a táradalom szűk keresztmetszetévé. Ebből fakadóan már nem a profit, hanem a szellemi vagyon maximalizálása lett a társadalom szereződését szabályozó igény.
A fizikai tőke növekedését maximalizáló társadalom átalakult a szellemi vagyont maximalizáló társadalommá.
Ebből fakadóan a profitot maximalizáló közgazdaságtannak át kellett volna alakulni, a szellemi vagyont maximalizáló tudománnyá. Ebből azonban semmi sem valósult meg.
Mivel a modern társdalomban is a vállalkozásoknak a nyereségük maximalizálásra kell törekedni, a számukra a klasszikus közgazdaságtan továbbra is hasznos gyakorlati tanácsot ad. A társadalom egésze számára azonban haszontalanná vált.
A 230. század első harmadában jelentkeztek már közgazdászok, köztűk is kiemelkedett, Keynes, akik a fogyasztás növelésének gazdaságélénkítő hatását hangsúlyozta, de nem ismerte fel, hogy ez csak másodlagos szerepe a jövedelmek növekedésének, a tényleges ok, hogy csak a magasabb fogyasztás mellett javulhat a munkaerő minősége, nőhet a társadalom szellemi vagyona. Keynes tanítása mögött annak a spontán felismerése húzódott meg, hogy nem a profitot, hanem a jövedelmet kell növelni ahhoz, hogy a társadalom egészségesebb legyen.
A közgazdaságtudomány azonban szinte semmit nem vett tudomásul a legutóbbi száz év során végbemenő alapvető társadalmi változások közül.
Miben különbözik a tőkés osztálytársadalom a jelenkori fejlettől?
Miben más társadalom a száz év előtti, már iparosodott, és a jelenkori fejlett?
Szinte mindenben, ami igazán fontos.
I. Minden osztálytársadalom, a tőkés számára is, a fő feladat a túlnépesedés fékezése volt. A jelenkori fejlett társadalmakat nem fenyegeti ilyen veszély. Meggyőződésem szerint, ennek a ténynek az ismerte nélkül nem érthetjük meg az osztálytársadalmak mindegyikére jellemző vonásokat. Ennek ellenére azt a tényt egyetlen társadalomtudomány sem kezeli kellő súllyal. Arról sem olvastam, hogy minek köszönheti a fejlett társadalom, hogy megszabadult a túlnépesedés veszélyétől. Három megváltozott feltételnek.
a. Az átlagos iskolázottság túllépte az évi tizenkét évet.
b. Az egy laksora jutó nemzeti jövedelem meghaladta a tízezer dollárt.
c. Olcsó, és biztos lett a fogamzásgátlás.
E három feltétel létrejötte megváltoztatta fajunk demográfiai viselkedését. Ezzel szemben, ahol a három feltétel még nem jött létre, a lakosság rákosan szaporodik. Aki ezt nem tarja szem előtt, semmit nem érthet meg korunk világjelenségeiből. Ezt a tényt a társadalomtudomány nem ismerte fel, a keresztény erkölcs pedig bűnnek tarja. Pedig az utóbbi ötven év minden sikerének, és kudarcának ez az alapja.
II. Minden osztálytársadalomra a munkaerő minőségi kínálat meghaladta a keresletet. A jelenkori fejlett társadalomban a munkaerő minősége a szűk keresztmetszet. Nemcsak a közvélemény, a társadalomtudományok is csak azt látják, hogy az emberiség egyre több ismerettel rendelkezik, de azt nem vették tudomásul, hogy a munkaerő óriási többségével szemben támasztott igény, egészen a múlt századig csökkent. Vagyis az emberiséget egyre több tudás szolgálta, de az átlagos tudásigény egyre kisebb lett. Minél több ismeret, és technika állt a társadalom szolgálatába az átlagos tudásigény annál alacsonyabb lett. Soha nem volt olyan alacsony, mint a tőkés társadalmak fénykorában. Ebben a tekintetben is csak a tudományos és technikai forradalom hozott fordulatot. Alig néhány generáció alatt az olcsó is igénytelen munkaerőigény átfordult igényes és drága munkaerőre.
A jelenkori fejlett társadalmak közti versenyben az a társadalom, nemezt győz, amelyik eredményesebben bővíti a munkaerő szellemi vagyonát.
A tőkés osztálytársadalom és a jelenkori fejlett társadalom közti minőségi különbségek felsorolását itt abba is hagyom, hiszen mondanivalóm lényege, hogy a versenyben az győz, akinek nagyobb az egy lakosra jutó szellemi vagyona.
A SZELLEMI VAGYON FOGALMA
Annak ellenére, hogy a tények egyértelműen a szellemi vagyon elsődlegességét bizonyítják, még ennek a fogalomnak a tartalmát sem definiálták.
Az egyszerűség kedvéért a szellemi vagyonnak csak a lakosság személyes tulajdonában lévő részét definiálom, amit a munkaerő társadalmi értékének is nevezhetnénk. Ez három tényező eredője, nem összege, hanem szorzata. Húsz éven keresztül tudás, tehetség és erkölcs sorrendben használtam. Most Az erkölccsel kezdem.
Az erkölcs.
Mivel ezt a szót a vallási erkölcs fogalmaként használják, hangsúlyozom, hogy nem az, hanem a lakosság viselkedési kultúrája. Valami ahhoz hasonló, amit száz éve, Max Weber protestáns etika alatt értett, és helyesebb lett volna a puritán kifejezést használni. Puritánizmus alatt az észak-nyugat-európai viselkedési módot értjük, vagyis a takarékosságot, a fegyelmezettséget, a tisztaságigényt, a tanulás magas értékelését, a tulajdon tiszteletét, stb. Természetesen ahány kultúra, annyi viselkedési mód van. Európában például a puritán mellett mediterrán, kelet-európai, balkáni, és ezek különböző mértékű keverékei.
A közgazdaságtudomány ezt a viselkedési módot nem is érinti, holott a társadalmak közti versenyben ez a döntő elem. Ahol ez a kor igényének megfelelő, ott létrejön a másik két feltétel is, ahol pedig nem megfelelő, ott a másik kettő sem alakulhat kedvezően.
Mi bizonyítja az erkölcs elsődleges társadalmi jelentőségét?
A tény, hogy az elmúlt száz év során elért növekedés ott a legnagyobb, ahol a lakosságot a puritanizmus, vagy annak kelet-ázsiai rokona a konfuciánus viselkedés jellemzi. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt száz évben az egy lakosra jutó jövedelem tízszeresére, vagy annál is jobban csak ott nőtt, ahol e két viselkedés általános.
Felsorolom a példákat.
Európában a skandináv és az Alpokban élő népek.
Kelet-Ázsiának az egésze.
Azok az angolszász volt gyarmatok, ahol a nyugat-európai puritán telepesek rendelkeztek be. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.
A siker-országokban csak a viselkedésük rokon, a történelműk, a gazdaságföldrajzi adottságuk nagyon különböző.
Kivételt jelent két, nem puritán siker-nép, a zsidó és az ír. A zsidóságnak azonban csak az a része, amelyik a nyugati kultúrkörben élt. Az írekkel közös vonásuk azonban, hogy elnyomottak, jogtalanok, még a nyelvüktől is megfosztottak voltak.
A viselkedési mód jelentőségét a hétköznapi tények is igazolják.
- Ahol a településeket, a házakat, az udvarokat, a lakásokat, a konyhákat a tisztaság jellemzi, ott ma már gazdagság van akkor is, ha száz éve nagyon szegények voltak. Ahol az ellenezőjét látom, ott a gazdagok is viszonylag szegényebbek lettek.
- Ahol gyenge a tulajdon tisztelete, ott a szegények is gazdagok lettek, ahol pedig lakattal, ráccsal kell védeni a tulajdont, ott száz éve fokozódik az elmaradás.
- Ahol a gazdag is szerényen ünnepelnek, ott meggazdagodtak, ahol a szegények, a jövedelmükhöz képest, gazdag ünnepeket tartanak, ott lemaradnak.
- Ahol a gazdagok is szerény gépkocsin járnak ott érdemes, ahol az újgazdagok azonnal drága autót vesznek, nem érdemes befektetni.
Tucatjával sorolhatnám azokat a társadalmi jelenségeket, amelyek jó iránytűül szolgálnak arra, hogy milyen viselkedés jellemzi az adott társadalmat. Számomra erről sokat mondanak a piacok, a temetők, a sportrendezvények, vagy akár a gépkocsi közlekedés kultúrája is.
Tanulság: A siker elsődleges kulcsa a megfelelő viselkedési normarendszer. Ezt a történelem lassan alakította ki. Nem egyszerű rajta változtatni, tehát több évtizedes távlatokban is adottként kell kezelni. A lassú technikai fejlődés viszonyai között, tehát fajunk korábbi életében az éghajlat és a termelési mód lassan alakította igényéhez a viselkedési módot. Korunkban a technikai feltételek olyan gyorsan változnak, hogy az adott technikának az adott viselkedési móddal kell élni, nincs idő arra, hogy az adoptáció megtörténjen. Ezért aztán ott a leggyorsabb a fejlődés, ahol a kor technika igénye találkozik a már adott viselkedési móddal. Ez történi korunkban, amikor a tudományos és technikai forradalom vívmányainak hasznosítása ott a leghatékonyabb, ahol a viselkedést a puritanizmus, illetve a konfuciánus kultúra korábban kialakította.
Azt is Max Weber ismerte fel először, hogy a viselkedés gyorsan átalakul, ha valaki más viselkedési környezetbe kerül. A német, patríciusi szülői házban azt látta, hogy a faluról behozott lengyel cselédlányok milyen gyorsan átvették az anyja által elvárt viselkedést. Ez tapasztalata, hogy az Egyesült Álalmokba kivándorolt lengyel parasztok milyen gyorsan amerikaiakká válnak, holott otthon, a falujukban maradva, még száz évvel később is lényegében változatlanok maradtak.
A Kanadába kivándorolt oroszok, ukránok gyorsan amerikai életmódra, viselkedésre álltak át, de otthon a hetven éves bolsevik rendszer sem volt képes változtatni rajuk.
Nápolyban a mediterrán térségből bevándorlók ügyeit intéző konzulátuson azt láthattam, hogy ők tudatosan alkalmazzák a Weber felismerését. Rájöttek, hogy az olasz negyedekben élők generációkon keresztül olaszok maradnak, de az angolszászok között nagyon gyorsan hozzájuk hasonlóvá válnak.
A 60-a években Csepelen azt láthattam, hogy a Szabolcsból oda telepíttettek nagyobb arányban küldték főiskolára a gyermekeiket, mint a generációk óta ott élő csepeli munkások.
A kollektivizálás során is csak a parasztokkal szembeni erőszakot láttam, de ma már tudom, hogy a szövetkezeti nagyüzembe való bekényszerítés olyan tudati forradalommal járt, úgy modernizálta a magyar falvak társadalmát, amint a paraszti kisüzemek generációk során sem érték volna el. A kollektivizálásnak köszönhetjük, hogy a falvainkban sokkal kevesebb a vagyoni, származási, etnikai, vallási korlát, mint akár a nyugat-európai falvakban, ahol a szerves társadalmi fejlődés nagyon lassú. Lengyelországban, ahol sikerült megúszni a kollektivizálását, óriási tehet jelent a falusi tudat és munkaerő felesleg kezelése.
TEHETSÉG
A közgazdaságtudomány figyelembe sem veszi a képességek kibontakoztatásának elsőrendű társadalmi szerepét. A pedagógia is másodrangúnak tartja az oktatási rendszernek a képesség kiválasztásban, és annak kiképzésében játszott szerepét. Ez egyre súlyosabb hiba, mert minél fejlettebb a társadalom, a szellemi vagyon nagysága, azon belül az erkölcs és a tudás értéke hatványozottan nagyobb lesz attól függően, milyen tehetséggel párosul.
Az ugyan kézenfekvő, hogy a rossz erkölcsű, például a bűnöző, az adócsaló, annál több kárt okoz a társadalomnak, minél tehetségesebb. Azt már kevesebben látják, hogy a nagy tehetségből annál nagyobb társadalmi előny származik, minél jobb erkölcsi magatartással párosul. Profánul, a nagyon tehetséges, de rossz erkölcsű politikus hatalma százszor több kárt okoz, mintha ostoba volna.
Saját pedagógusi tapasztalataim alapján tudom, hogy nincs könnyebb munka, mint egy törekvő, tehetséget tanítani, és több kudarccal járó, mint a közömbös és tehetségetlen tanítása. Ezt a tényt az oktatáspolitika figyelmen kívül hagyja.
A legnagyobb társadalmi kár abból származik, hogy a képességek feltárása, és az annak megfelelő oktatási iránya, szakmaválasztása későn történik. Az oktatási rendszer még mindig arra épül, hogy a gyerekeket meg kell tanítani, írni és olvasni, aztán majd lehet szakma felé irányítani. Ennek a célnak nagyon megfelel, hogy az oktatás hat éves korban kezdődik, és az első négy, hat, nyolc évben nincs szakosítás.
A modern társadalomban azonban csak a képességnek megfelelő képzés lehet hatékony.
Ezt a művészetek esetében más évszázadokkal korábban felismerték. Akinek festői képessége van, már gyermekfejjel tanulja ezt a szakmát. Akinek kiváló zenei képessége van, gyerekfejjel kórusba került.
Az elmúlt ötven évben a sportiskolák pedig egyre korábban kezdik a kiképzést. Az úszást, például, legjobb három hónapos kor előtt kezdeni. A labdajátékokat is minél korábban.
Ekét oktatási terület azzal is példát mutat, hogy azonnal szelektál, aki nem megfelelő, fel sem veszik, vagy gyorsan elküldik.
Minél fejlettebb a társadalom, abban a munkamegosztás, annál több lesz az olyan munkaterület, amiben a képesség a legfontosabb.
Minél szélesebb a tehetségfeltárás, a merítés, annál nagyobb annak eredménye. Ez pedig csak az olyan társadalomban lehetséges, ahol magas a foglalkoztatás, alacsony a jövedelmek differenciáltsága, nincsen széles leszakadó réteg. Itt derül ki, hogy kártékony a liberális gazdaságpolitika, amiben alacsony a munkára fogottak aránya, nagy a jövedelmek differenciáltsága, és ebből fakadóan széles a leszakadó réteg, kicsi az esélyegyenlőség, a tehetségek jelentős hányada kihasználatlanul marad, a következő generáció teljesítménye gyenge lesz. Ezt igazolja a jóléti társadalmak hosszú távú fölénye, Nálunk magas a foglalkoztatás, alacsony a jövedelmek differenciálódása, alig van leszakadó réteg, tehát jól állnak az esélyegyenlőség terén.
A jelenleg nyilvánvalóvá váló politikai és társadalmi válság fő oka, hogy a rendszerváltás óta a társadalom alsó ötöde, mindenek előtt a cigányság ki van zárva a legális munkajövedelem lehetőségéből, ugyanakkor körükben nagy a gyermekvállalás, és azok képességeinek feltárási lehetősége gyakorlatilag nulla.
Tanulság.
A fejlett társadalom oktatási rendszerében a legfontosabb feladattá a korai képesség korai felismerése vált. Ezzel azonban az oktatáspolitika egyáltalán nem foglalkozik, feladatkörén kívülinek tekinti. Ebből óriási társadalmi veszteség származik, mivel a következő generáció szellemi vagyona, társadalmi értéke egyre inkább azon múlik, milyen korán és mennyire sikerült a képzését a képességének megfelelő szakmára irányítani.
KÉPZETTSÉG
Ahol az erkölcs és a tehetség feltárul, az oktatásik rendszer, szinte a módszerétől és szervezeti felépítésétől függetlenül, nagyon hatékony. Ezt meggyőzően mutatják az oktatás eredményét rangsoroló felmérések. Az oktatás hatékonysága ott kiváló, ahol magas a foglalkoztatás, alacsony a jövedelmek differenciáltsága, vagyis nagy az esélyegyenlőség. Ez alól az egyetlen kivétel az egyetemi oktatás csúcsa. A legjobb egyetemek nagy többsége az Egyesült Álalmokban és Angliában működik. Ennek több oka van, az angol nyelvük, a diákon nagyon széles merítése, a világ egészéből drágán összevásárolt tanári kar, a kiemelkedő felszereltség.