2011. április 27., szerda

Módszertani megjegyzések

Kopátsy Sándor EG 2011-04-22

MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

A The Economist április 16. számában írás jelent meg arról a közhelyről, hogy a nagyon elmaradt számára könnyebb az átlag feletti sebesség elérése, mint azoknak, akik már közel vannak az élvonalhoz. Ez így közhely, egyszerűen azt állítja, hogy könnyebben gyorsul valami a lassú sebességről, mint a már nagyon gyorsról. Ezt a legbutább kerékpáros is tudja. De azt is, hogy hiába gyorsul jobban, a lemaradása mégis nőhet.

A cikk írója is érzi, hogy nem az országok növekedését, hanem az egy laksora jutó növekedést kellene összevetni. Ezt igyekszik elemezni, de mégis az országok gyorsabb növekedésére tér vissza. Azt írja, hogy India és Brazília gyorsan nő, csak a növekedést elfelejti egy laksora vetíteni.

Márpedig ez jellemzi hatvan éve a világgazdaságot. Az emberiség öthatoda olyan országokban élt, ahol az ország gazdasági teljesítménye ugyan gyorsan nőtt, de az egy lakosra vetített jövedelme és vagyonát nézve, egyre jobban lemaradt.

Az elemzést kezdem a közölt táblázattal.

Hat ország esetében azt ábrázolja, hogy mikor érte el az egy laksora jutó jövedelmük 2005-ös dollár áron, vásárlóparitáson a 16.740 dollárt. A küszöböt az Egyesült Államok már 1963-ban elérte. Dél-Korea a pedig csak 1995-ben. Az ilyen összevetési mód szakszerűtlen, hiszen a két időpontban nagyon különböző teljesítményt jelentett elérni ugyanazt a szintet. Tudományos idényű összevetést jelentett volna az, ha a közös szintet a világgazdasági átlag százalékában mérjük, vagyis azt vizsgázzuk, milyen sebességgel nőttek a különböző országok hét évvel azelőtt, hogy elérjék az egy laksora jutó világ átlagjövedelem háromszorosát, és milyen gyorsan növekedett a mutató a következő hét évben. Az így készített táblázat nem is hasonlított volna a közöltre. A világgazdaság növekedési sebessége ugyanis jelentősen felgyorsult.

Az Egyesült Államok 1963-ban érte le a vizsgálat által megjelölt szintet, ami akkor a világon a legmagasabb volt. Dél-Korea viszonyt csak 1995-ben, amikor az már a legfejlettebb tíznek a fele sem volt.

A rossz táblázat mégis hasznos, mert végre, nem az ország jövedelmének, hanem az egy laksora vetítettnek a növekedését méri. Ha ezt a világátlagra is megmutatná, hogy az emberiség kevésbé fejlett öthatodára, az utóbbi mutató ötöd akkora növekedést sem mutat, mint az első.

A második világháborút követő negyven évben csak a puritán Nyugaton, és a Távol-Kelet kisebb országaiban, az utóbbi harminc ében ezeken kívül csak Kínában nőtt az átlagnál gyorsabban az egy laksora jutó jövedelem és vagyon.

A szerző azt jósolja, hogy a „feltörekvő” országokban gyorsabb lesz a növekedés. Csak arról feledkezik meg, hogy az egy lakosra vetített eredményeket kellene nézni. Ez esetben rádöbbenne, hogy a feltörekvő országok között csak Kínában nő gyorsan az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon. A szerző Brazíliára és Indiára hivatkozik. Egyiknek sincs reménye a felzárkózásra, mert elviselhetetlenül gyorsan nő a lakosságuk. Oroszország volna ebben a tekintetben kivétel, de ott a bányajáradék nélkül nem volna növekedés.

A szerző nem figyelt fel arra sem, hogy a vizsgált időszakban a gyors fejlődésnek két előfeltétele volt. Egyrészt a lakosság viselkedése csak puritán, vagy konfuciánus lehetett, másrészt a népesség természetes szaporulatának átlaga legfeljebb néhány tized százalék volt. Amelyik ország nem felel meg e kettős előfeltételnek, szóba sem jöhet. Mivel ilyen országok csak a puritán Nyugaton, és a Távol-Keleten vannak, a világ háromötödét eleve ki kell zárni a vizsgálandók köréből.

Jelenleg már csal három távol-keleti, olyan ország van, amelyik még a vizsgált szint alatt van, Kína, Vietnám és Észak-Korea. Ez első kettő példátlanul gyorsan fejlődik, a hármadik pedig kivételes állapotot jelent, ami nem jelent olyan esetet, aminek okán nem állapíthatjuk meg, hogy 2050-re nem lesz minden nyugati puritán, és távol-keleti konfuciánus ország gazdag. De ezekben nemcsak az egy laksora jutó vagyon és jövedelem lesz magas, hanem az iskolázottság, és a várható életkor is. Rajuk kívül viszont egyetlen ország sem kerül a fejlettek közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése