Kopátsy Sándor PG 2011-04-01
A munka nemcsak nemesít
A Népszabadság tegnapi számában ezen a címen jelent meg egy írás, amiben Kovács Katalin felmérését ismerteti Daniss Győző.
Nagyon buta ember az, aki a munka nemesít jelszót abszolút értelemben használja. Nagyon naiv ember az, aki bármilyen hatást csak pozitívnek tekint. Ennek ellenére ma aktuálisabb jelszót nem ismerek, mint ezt. Vagy ennek ellenkezőjét, hogy a munkátlanság butít, és erkölcsi romlásba dönt. Ugyan ezt sem szabad abszolút értelemben kezelni, mert bizony gyakran a pihenés épít, új, nagyobb teljesítményre tesz képessé.
A rendszerváltás legnagyobb bűne, hogy a munkaképes lakosság ötödét munkátlanságra ítélte. Az optimálisnál magasabb foglalkoztatásból hirtelen a szégyenteljes munkátlanság másik végletébe taszították a magyar társadalmat. Jelenleg az EU 27 tagországa között az utolsók vagyunk abban, hogy a munkaképes korosztályon belül mennyien dolgoznak. Ezen belül példátlanul magas a tartósan munkanélküliek aránya, ezen belül is elsősorban a vidéken élők körében, és ez hatványozottan a cigányságban.
Ma nincs a magyar politika előtt nagyobb feladat, mint a tartósan munkanélküliek munkára fogása.
Ebben a légkörben egy olyan írás megjelenése, ami csak azzal foglalkozik, hogy milyen panaszaik vannak a dolgozóknak, vagy a butaság, vagy politikai elfogultság jele. Ez a szerkesztőségre nézve, felelőtlenség.
A rendszerváltásra szavazókat, közöttük engem is megigézett egy szó - demokrácia - aminek pontos értelmét és hatásait csak később ismertem meg. A nagy többségre pedig továbbra is az abszolút tájékozatlanság jellemző.Utólag értettem meg, hogy egy felkészületlen és főleg egy szegény ország számára nem ez a járható út. Későn értettem meg azt is, hogy a rendszerváltás nem a határok megnyitásával kezdődött, hanem már sok évvel előbb, amikor a párt apparátus második- harmadik szintjén és a gazdaságban vezető beosztásban dolgozó, az átlagnál jobban képzett és tájékozott emberek tudatosan készültek arra a változásra, amiben a számításaikat jobban megtalálhatják. Kádár János befolyása fokozatosan gyengült, végül a halálával szabaddá vállt az út. A félrevezetett emberek, akik a Szovjetek kivonulásával egy szabad és a fejlett nyugathoz gyorsabban felzárkózó ország létrejöttét várták, nem vették észre, hogy a rendszerváltással fél évszázad keservesen és sok áldozattal elért eredményeit tettük semmivé és nem az össznépi demokrácia működése vállt szabaddá, hanem a tőkés osztály demokráciája valósult meg. Én ezt tartom a rendszerváltás legnagyobb bűnének, amelynek egyenes következménye volt, hogy a cselekvésre alkalmas társadalmi réteg minden olyan eszközt felhasznált és akadályozás nélkül felhasználhatott, ami a céljai eléréséhez szükséges gyors tőkefelhalmozásban segítette. Az eszközök változatosak és gátlástalanok voltak. Felsorolásuktól eltekintek, mert minden a szemünk láttára játszódott le és mi többnyire megdöbbent értetlenséggel, tehetetlenül néztük végig az ország kiárusítását és lerablását. Szerintem a legnagyobb bűn ez volt és minden más bajunk ennek a következménye. Az országra rátelepedett egy élősködő réteg, akik az akaratukat a pártok felhasználásával érvényesítik. Nem véletlen, hogy a pártok minden viszálykodása ellenére vannak olyan pontok, amiben teljes az egyetértés. Ilyen például a párt finanszírozás, amit, ha csak a törvényben előírt összeget használnák fel, saját lábuk alól húznák ki a szőnyeget. De reménytelen az is, hogy a privatizáció az olajügyek stb. iratai megismerhetőek legyenek, vagy az ügyeskedők a cselekmény súlyának megfelelő büntetést kapjanak. Az el nem titkolható, de teljes alapossággal soha ki nem vizsgált ügyek, amik súlyuknál fogva nem lehettek rejtőzködő bűnözői csoportok egyéni akciói, azokhoz a politikai hatalom háttér támogatása is szükséges. Ez már a kezdetektől a gazdasági maffia és a politika elválaszthatatlan összefonódását sejteti. Egy reményteljesen fejlődő országot nullázott le a saját érdekeit mindenek fölé helyező kapzsiság.
VálaszTörlésEnnek csak egyik következménye, hogy milliónyi munkaképes ember vált feleslegessé, mert profit termelésre alkalmatlanná váltak és egyre alkalmatlanabbak is, mert fokozatosan elvész a kötelességtudáshoz és vállalásához szükséges munkamorál és szakértelem. Ezek után még a népesség fogyása miatti aggodalmunk is hamis,mert legalább másfél millió feleslegessé vált állampolgárunk van, akiknek léte csak a költségvetés számait rontó tényező. Létezik erre megoldás?