2011. május 6., péntek

Európa felfedezi egyik legnagyobb folyóját

Kopátsy Sándor EG 2011-05-06

EURÓPA FELFEDEZI EGYIK LEGNAGYOBB FOLYÓJÁT

Ezzel a címmel számol be a Népszabadság a Gödöllőn tartott Duna Konferenciáról.

A cím hibás, mert Európa ugyan felfedezte a Duna kontinentális jelentőségét, de egyetlen ország, Magyarország, még nem. Ebben a tekintetben is, vakok maradtunk annak ellenére, hogy ezer év óta azon vesztünk, hogy a Duna nem volt nyugat felé hajózható. Ennek következtében a legfontosabb termékeinket, mindenek előtt a gabonát nem szállíthattuk a jó vevőnek számító nyugati piacokra. Ebből a szempontból, hozzánk a Balkán, Anatólia tized olyan közel volt, mint a nyugat-európai városok.

Lelkes történészként két tényt tartok az ezer éves magyar történelem mentére legnagyobb hatásúnak.

1. Nem volt vízi utunk a gabonára éhes és jól fizető nyugati piacok felé.

2. A magyar társadalomban közel tízszer nagyobb volt a nemesek aránya, mint Nyugaton.

Most csak az első hátrányunkkal foglalkozom.

A magyar történelem tanítását a Kárpát Medence gazdaságföldrajzával kellene kezdeni. A honfoglalás előtt már négyezer évvel bebizonyosodott, hogy a legnagyobb előnyt a vízen történő árumozgatás jelentette.

Egyiptom és Mezopotámia azért lehetett a kultúrán bölcsője, mert a termékeket, szinte a földről vízen lehetett szállítani. Nemcsak a gazda udvarába, de a fejedelem raktáraiba is.

A Római Birodalom létét az biztosította, hogy 1-3 ezer kilométerről is, viszonylag olcsón lehetett gabonát importálni. Nemcsak Ciceró, de a szenátus kollektívája is tudta, hogy számukra az első parancs: Navigare, necesse est! Hajózni kell!

A Kárpát Medencéből ötszáz éven keresztül csak a drága fémeket lehetett gazdaságosan a nyugati piacokra szállítani. Igazán, aztán is csak az oszmán megszállók fedezték fel, hogy az élő állatot a lábán el lehet hajtani. Ők szervezték meg, a Bécsi Udvarral együttműködve az élőállatok, mindenek előtt a vágómarhák, Nyugatra hajtását.

A gabonát, Magyarország legnagyobb exportlehetőségét, csak a 19. század második felében, a vasúthálózat kiépítése után lehetett a nyugati piacokra szállítani. A vasúti szállítás ugyan tört részébe, talán húszadába került, mint az igásállatokkal történő, de még az sem sokáig versenyezhetett az óceán túlsó partjáról, közel tízszer nagyobb távolságról, hajókkal.

A történelem nem lesz addig tudomány, amíg nem tartja minden politikai eseménynél fontosabbnak, a vasúti szállítás lehetőségét. Ezzel, a holt áruk és a személyek szállítása szempontjából tízszer közelebb kerültünk a Nyugathoz. A kiegyezés korát úgy kellene tanítani, hogy a vasútnak köszönhetően tizednyi távolságra közeledhettünk a nálunk fejlettebb, gazdagabb Nyugathoz.

Az olcsó vasúti szállításnál is tízszer olcsóbb maradt a tömegáruk vízen való szállítása, de ezt nem hasznosíthattuk, mivel a Duna tőlünk nyugatra nagyon gyors volt az olcsó szállításhoz, és az is csak Bajorországig tartott. Tehát máig nincs hatékony vízi utunk.

A bajorok, az osztrákok, a morvák és a szlovákok felismerték, hogy a Dunát egyrészt duzzasztókkal kell lassabbá, és mélyebbé tenni, de ez is csak akkor lesz nagy érték, ha összekötik a Rajnával. A rendszerváltás idejére már elkészült a Duna-Majna csatorna, és vagy három tucat duzzasztó, zsilip. Vagyis készen állt minden előfeltétele, hogy a Nyugattal hatékonyan hajózható út kössön bennünket össze.

Ez még a Kádár-rendszer illetékesei számára is világos volt. Vállaltuk a csehekkel, szlovákokkal közösen, hogy kiépítjük a Visegrád feletti szakaszt. Minden elő volt készítve, már folyt a Nagymarosi Duzzasztó építése, amikor a rendszerváltást élvező analfabéták megfúrták a magyar-szlovák közös tervet. A megfúrók egyik oszlopos tagja tizenhat évvel később államfőnk lett! A másik tagja húsz év múlva a környezetvédelem vezetője. Sokan azonban eltűntek a süllyesztőben, de sokan maradtak. Lassan azonban gyűlnek a józanok, a szakmai ismerői, de még mindig nagy a politikai nyomás ellenük.

Ezt bizonyítja a jelenlegi Gödöllői Duna Konferencia eredménytelensége is.

Ma már jóval közelebb juthatnánk Nyugat-Európához, csak egyetlen gátat kellene megépíteni, a szükséges három tucat csak ránk vár. De ehhez egy gátat le is kellene bontani, a politikai ostobaság gátját. Ez a legnehezebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése