A világ népessége 2100-ban

Kopátsy Sándor ED 2011-05-23

A VILÁG NÉPESSÉGE 2100-BAN

A közelmúltban jelent meg az ENSZ demográfiai jelentése, ami először vette a bátorságot, hogy az elemzés mellé jóslatot is csatoljon. Abban ugyan nem hiszek, hogy 2100-ban lobogtatni fogják, mert, meggyőződésem szerint, a következő kilencven évre nem lehet trendet megállapítani.

Fajunk százezer éves történetében alig volt olyan száz év, amiben történt valami, tehát alig tévedet az, aki azt gondolta, hogy száz év múlva nem ott tart fajunk, ahol jelenleg van.

Ma csak azt könnyű megjósolni, hogy száz év múlva, szinte semmi sem olyan lesz, mint ma. Jelenleg tíz évre sem lehet előre látni. Az én hosszú életemben alig volt olyan évtized, ami nem hozott előre nem látható változást.

Számomra semmi sem érdekesebb, mint a népszaporulatnak a társadalomra való hatása. Most erről jelenik meg könyvem, amiben azt bizonyítom, hogy minden osztálytársadalom elsődleges feladata volt a népszaporulat féken tartása. Azt ugyan nem lehet utólag megállapítani, hogy mennyi lett volna a népszaporulat akkor, ha a társadalom nem tartja követlen és közvetett eszközökkel féken, de tény, hogy az utolsó száz évben egy nagyságrenddel gyorsabban szaporodtunk, mint fajunk életében valaha. Ebből fakadóan a jelenkor legnagyobb problémája a túlnépesedés. Ehhez képest a várható felmelegedés hatása el törpül.

Az utókor értetlenül áll majd a jelenkori környezetvédők, tudósok és széplelkek aggodalmai előtt.

Jellemző módon, a tudományos elit által alakított Római Klub a nyersanyagok kimerülésétől féltette a fajunk jövőjét, és a gazdasági növekedés visszafogását javasolta. Az okos tudósok nem vették tudomásul, hogy a népesség növekedése az igazi veszély. Csak annyit kellett volna tudni, hogy a Római Klub pánikkeltése idején, 1969-ben 3.6 milliárd embert kellett nyersanyagokkal ellátni, ma már 7 milliárdot, és az ENSZ becslés szerint, 2100-ben már 10 milliárdot. Az, hogy ma közel még egyszer annyi ember él a földön, mint fél évszázaddal korábban elképesztő költséggel, nyersanyagigénnyel, és természeti terheléssel jár.

Az emberiség mennyiségi szaporodásánál is nagyobb terheléssel jár, hogy fajunk nemcsak elviselhetetlenül gyorsan, de minőségi kontraszelekcióval szaporodik.

Az ENSZ jelentése akkor lenne történelmi jelentőségű figyelmeztetés, ha a kontraszelekciót is hangsúlyozná. Az adatok egyértelműen leleplezők, de nem értékeltek.

Elég lett volna azt közölni, hogy a 2100-ig bekövetkező 3 milliárdos létszámnövekedésnek 150 százaléka olyan országokban várható, ahol növekszik a világátlaghoz képpest az egy lakosra jutó lemaradás. Vagyis, az átlagnál szegényebbek, fejlődésre képtelenebbek szaporodnak.

Ezt bizonyítja az ismertetésben közölt kis tábla is, amelyik a tíz legnépesebb ország lakosságát mutatja 2010-ben és 2100-ban. 2010-ben még négy olyan ország, Kína, az Egyesült Államok, Oroszország és Japán, szerepel az első tízben, ahol nő, és várhatóan magas lesz a jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság 2100-ben is. De addigra csak kettő marad a legnépesebb tíz ország között. Akkor Indiának már 60 százalékkal több lakosa lesz, mint Kínának.

A sok okos demográfusnak azon nem akad meg a szeme, hogy mit kezdhet India a 400 milliós többlet lakosával. Mibe kerülnek ezek számára az életfeltételek biztosítása.

Még megdöbbentőbb, hogy a következő kilencven év alatt Nigéria lakossága 160-ról 730 millióra nő! A közelmúltban néztem utána, honnan indult ez az ország. 1900-ban még csak 10 millió lakosa volt, ez nő meg, a tudósok becslése alapján kétszáz év alatt hetvenháromszorosára. Ez azt jelenti, mintha Magyarország jelenlegi területén 700 millió embert kellene eltartani.

2100-ban a tíz legnépesebb ország között a jelenleg már gazdagokból csak az Egyesült Államok marad, és a várhatóan gazdag Kína lesz a második akkor már gazdagnak számító.

Az csak a demográfusok csőlátását bizonyítja, hogy jóslásuk szerint Kína jelenlegi 1.341 millió lakosa 2100-re 941 millióra csökken. A demográfusok ugyanis azt tételezik fel, hogy Kína akkor is ki fogja kényszeríteni a létszám fenntartásánál kisebb gyermekvállalást, ha már nem növekszik a lakossága. Kína lakossága csak azért gazdagodhat példátlanul gyorsan, mert sikerült megállítani a még számára is elviselhetetlenül gyors létszámnövekedést. Ennek köszönhetően, ma 450 millióval kevesebb lakosa van, mint a gyermekvállalás szigorú korlátozása nélkül volna. Ezt bölcsen tette, de ha azt látja, hogy gyorsan csökken a létszám, nyilván lazítani fogja a korlátozást. Az ENSZ demográfusai tehát fél milliárd embert letagadtak 2100-re.

Nyilván a szegény és elmaradott országokban is vannak túlbecsült adatok. Elég idézni, hogy Ruandában 2100-re 41 millió lakost jósolnak, ami Japán népsűrűségének háromszorosát jelentené.

Én abban is bízom, hogy a fejlett világ, mindenek előtt a fejlett Nyugat feladja a jelenlegi ostoba politikáját, amely fegyverrel fékezi meg az elmaradt világban fellépő emberpusztítást. A sok politikus és társadalomtudós megfeledkezik arról, hogy az osztálytársadalmak ötezer éves történetében a fő halálokok egyike mindig az emberpusztítás volt. Erre továbbra is szükség van ott, ahol a spontán népszaporulat néhány ezreléknél gyorsabb.

Tekintettel arra, hogy ma tízszer, hússzor gyorsabb az emberiség kétharmadában az elviselhetőnél a népszaporulat, az embernek kell a többletet erőszakkal lecsapolni, ha nem képes a gyermekvállalást erőszakkal korlátozni. Az utóbbit csak Kína teszi, de a dicséret helyett bírálatot kap.

A közgazdaságtudomány nem jutott el odáig, hogy kidolgozza az optimális népességnövekedés mértékét.

Pedig nem volna nehéz. Hosszú távon, a néhány ezreléknél gyorsabb elviselhetetlen teherrel jár.

Ezt bizonyítják a tények, mert fajunk történetében még nem fordult elő olyan évszázad, amikor az éves növekedés meghaladta a néhány ezreléket. Márpedig a társadalomtudós számára objektív követelménynek kell tekinteni, ami minden osztálytársadalomban általános volt.

A 20. század második felében a fejlett nyugaton és néhány távol-keleti országban leállt a spontán népszaporulat. Ebből a nyugati politikusok és társadalomtudósok azt a következtetést vonták le, hogy nincs többé szükség arra, hogy a társadalom maga pusztítsa el a többletet. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a népszaporulat a történelmi mértékének tízszeresénél is jobban megnőtt.