2011. augusztus 8., hétfő

Solymosi Frigyes újabb levelét megírta

Kopátsy Sándor PP 2011-08-06

SOLYMOSI FRIGYES ÚJABB LEVELÉT MEGÍRTA

A szerző úgy jegyzi az írását, hogy akadémikus, a Nemzeti Kör tagja. Eddig úgy tudtam, hogy az ő körüket a Professzorok Batthyányi Körének titulálták.

A Nemzeti Kör elnevezés idejét múlt és nagyképű. A két háború között még hihették az urak, hogy az ország az ő országuk. Ma nevetséges abban a hitben élni, hogy az a nemzet az akadémikusoké, a professzoroké. Ma, ami nemzeti az össznépi. Az akadémikusoknak legyen külön körük, de akár a professzoroknak is, de ne higgyék azt, hogy az nemzeti.

Solymosi Frigyes úr szeret arra hivatkozni, hogy ő, illetve körük, Orbán Viktor tanácsadója volt, és most is annak érzi magát. Rendszeresen arra biztatja a hisztérikusan Fidesz, és Orbán ellenes Népszabadságban Orbán Viktort és a Fideszt, hogy viselkedjen konzervatív úriemberként.

Jó lenne, hogyha magát Orbán Viktor tanácsadójának tekinti, nézzen körül, kikkel van egy csapatban.

Orbán Viktor azért nyerhetett kétharmados többséget, mert mindenkit felkért tanácsadónak, akitől remélhette, hogy örömmel elfogadja. Ismereteim szerint azonban még egyik ilyen tanácsadójának sem fogadta el a tanácsait, különösen akkor nem, ha a kioktató tanácsot a Népszabadságon keresztül kapta.

Nem ismerem Solymosi Frigyes urat, de a tanácsai egy régi vágású magyar úriemberé, az úri középosztályé. Az ő tanácsaival, minden bizonnyal Antall József értett volna egyet. De ő ezt a konzervatív politikát magában hordozta, nem volt szüksége ilyen irányú tanácsadásra. Az azonban 1994-es választáson kiderült, hogy a konzervatív úri középosztály ideje lejárt, a képviselői kihaltak, elolvadt mögülük a társadalmi támogatás.

Ezt mindenkinél világosabban Orbán Viktor ismerte fel, és a fiatal liberálisok pártjából olyan pártot formált, ami az Antall előtti Demokrata Fórum cipőjébe lépett. Ebbe a pártba belefért az ország kétharmada. Köztük az úri középosztály maradványa is. Ezekből is kért tanácsadókat. Nem akarom a tanácsadók tablóját összeállítani, mert nem is illenek össze, csak egyetlen szempontból mindegyik akart tanácsot adni. Ettől függetlenül Orbán ment a maga politikusi útján, amihez a kétharmad egészét meg kellett győzni, hogy őket is képviseli.

Az írás címét is jellemzőnek tartom. Aki a harcot és a békét, mint a jó és a rossz szimbólumát tartja, nem lehet jó tanácsadó. A társadalmi fejlődés mindig a harc és a béke közti kompromisszum eredménye. A csak harc minden áron éppen olyan kudarchoz vezet, mint a minden áron való béke, ami maga a rothadás.

Solymosi úr okfejtését ugyan értem, de a publikálás helyét elvétette. Ő ugyan arra szokott hivatkozni, hogy csak a másik oldalon talál publikálási lehetőséget. Akkor jobban tenné, hogyha nem publikál, legalábbis olyan újságban, amelyeik hisztérikusan a másik táborba tartozik. Azon Solymosi úr is legondolkodhatna, hogy miért kap publikációs lehetőséget. Elárulom, azért, mert tanácsaival az ő ügyüket szolgálja. A kormány jelenlegi, a választáson magalázó vereséget szenvedő politikai erők szócsöve lett a Népszabadság még azon az áron is, hogy elveszíti olvasótáborának kétharmadát.

Ha a harc helyett békét akarnák, ezt nem annyira a Fidesznek, mint sokkal inkább az ellenzéknek ajánlanám. Az, hogy a Fidesz ma is kétharmados győzelmet aratna, nem annyira a Fidesz érdeme, mint amennyire az ellenfelei hibáinak köszönhető. A rendszerváltás óta először fordul elő, hogy a választást követő évben a kormány újra nyerne. Ebben az érdem a vereséget szenvedő szoclib erők vitastílusa. Olyan stílusban, és olyan fórumokon támadják a Fideszt, és főleg Orbánt, amivel a saját támogatottságukat csökkentik. Mivel elvesztették a szavazóikat, a külföld liberális erőire támaszkodnak. Annyira nem ismerik a magyar társadalmat, hogy nem tudják, az a külső szövetségeseikre építőket hazaárulónak tartják.

Én, Orbánnak nem adok tanácsot, mert el sem tudtam képzelni, hogy valaki maga mögé képes állítani a magyar közvélemény kétharmadát. Mivel a nézeteim a Fidesznél baloldalinak számítanak, Belátom, ha Orbán rám hallgat, soha nem nyer kétharmadot, nem adnék politikai tanácsot. Az ellenéket pedig szeretném erősebbnek látni, nekik adok. Ne a harcot, a békét válasszák. Lássák be, hogy a magyar társadalom kiokádja a túlzott liberalizmust, jobb volna a kevesebb. A magát baloldalinak tartó MSZP pedig ne annyira a liberalizmust, mint inkább a rendszerváltásban vesztesek pártfogója legyen, ha liberalizmusért, hanem a munkanélküliség csökkenésért harcoljon.

1 megjegyzés:

  1. Van tüdő,jól beszélt itt az öreg.
    Bravó.Gratulálok.Ritka manapság az ily okos,tiszta és tisztességes írás.
    Üdv:Pestről egy ifjú ember.

    VálaszTörlés