Max Weber

Kopátsy Sándor EH 2011-12-14

MAX WEBER

A történelemszemléletemre ő volt a legnagyobb hatással. Tőle tanultam meg, hogy a lakosság viselkedési kultúrája lett az alépítmény legfontosabb eleme.
Weber ezt még a múlt század elején nem fogalmazta meg ilyen egyértelműen, de mégis az övé az érdem, hogy eligazodhassunk az elmúlt száz év történelmében.
Két tényt állapított meg.
A puritán viselkedés és a környezetváltozás versenyelőnyt jelent.
A PURITANIZMUS
A tőkés osztálytársadalom ott működik hatékonyabban, ahol a lakosság viselkedését a protestáns etika jellemzi. Ezt a felismerését az óta sem értették meg. Ebben ő is hibás volt, mert a tényeket tudomásul venni nem karók arra hivatkozhattak, hogy a vallás felépítmény, nem lehet alépítményként kezelni. Weber abban tévedett, hogy nem a puritán helyett protestáns etikát írt és mondott. A protestáns kereszténység azért terjedt el, és lett a többségi vallás, mert a római kereszténység már nem felelt meg a puritán személetnek és életvitelnek. Az angolszászok, a germánok és a skandinávok már sok évszázaddal korábban, a kereszténység felvétele előtt is puritánok voltak. A reformációt akkor kezdték el, amikor már az európai kultúra élcsapata e népek térségébe tevődött át.
Ha Weber a protestáns helyett puritán jelzőt használ, nehezebb lett volna állítását kétsége vonni. Weber felismerése helyesen:
A tőkés osztálytársadalmat csak a puritán népek tudják hatékonyan működtetni.
Ez már tény volt a 20. század küszöbén, de a tudományos és technikai forradalom hatására még inkább egyértelművé vált. A világ élvonalába került tíz legfejlettebb ország mindegyike puritán.
Az elmúlt ötven évben, a japán gazdasági csoda azonban megmutatta, hogy puritán népek nemcsak Európában, és azok néhány volt gyarmatán élnek, hanem a Távol-Keleten is. Méghozzá ott még puritánabbak, és ötször annyian vannak.
AZ AMERIKA-HATÁS
Weber vette először észre, hogy a fejlettebb környezetbe kerülés fejlettebb tudatot formál. Ezt a faluból a városba költözők, majd az Észak-Amerikába vándorlók esetében állapította meg. Ez a beépülés nemcsak sikeres, de viszonylag gyors is. A történelmi környezetben maradva azonban nagyon lassú, és keserves.
Azt látta, hogy a boroszlói germán polgári családba bekerült lengyel falusi lányok gyorsan átvették az új környezet viselkedési módját, és az Észak-Amerikába vándorolt lengyel parasztok ott, gyorsan angolszász puritánok módjára élnek. Ezt a környezethatást Amerika-hatásnak nevezte.
Ebben a tekintetben sem ismerte fel a társadalomtudomány Weber jelentőségét, pedig a gyakorlat egyértelműen bizonyította.
Máig fennmaradt a felfogás, hogy a falu erkölcsös, a város bűnös. Ez a keresztény dogmák alapján ugyan igaz, de a társadalmi fejlődés, fajunk jövője szempontjából fordított az értékrend. A falú konzervatív, a társadalmi haladásra sokkal kevésbé alkalmas, mint a város.
Abban Marxnak igaza volt, hogy a falusi életforma fékezi a társadalmi változást. Abban azonban alapvetően tévedett, hogy szüli a kapitalizmust. Éppen ellenkezően, a tőkés fejlődésnek épen úgy ellenáll, mint az azon való túllépésnek. A társadalmi fejlődés motorja nem a falu, hanem a város. Ez különösen így volt az agrártechnikai forradalom előtt, és kevésbé van így utána, ha nem a paraszti társadalomból indul. A négy volt angol gyarmaton a telepesek egyáltalán nem a paraszti konzervatív viselkedés képviselői lettek. Ezzel szemben a nyugat-európai társadalmakban ma is, a konzervatív pártok főleg a falusi lakosság körében erősek.
A két Amerika gyarmatosítása jól bizonyítja, hogy az új társadalmi környezet hogyan hat. Az angolszász gyarmatokon az anyaországnál is modernebb társadalmak alakultak ki, a mediterrán népek, a spanyolok és portugálok gyarmatain pedig még az anyaországuknál is mediterránabb társadalmak épültek fel.
Sajnos, az elmúlt száz év során alig valamit vett Weber taniból a társadalom, pedig nagyon indokolt lett volna azokat tovább építeni.

A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL
Weber sem vette tudomásul, hogy miért dinamikusabb, a társadalmi érdeknek megfelelőbb a város lakossága, mint a falvaké.
Korszerű tudatot csak a társadalmi munkamegosztásban való aktív részvétel termel.
Ez az állítás könnyen megérthető. Az autarkia a társadalomtól való függetlenséget jelent. Márpedig az agrártechnikai forradalom előtt, a falusi élet a családok önellátására épült. Ezzel szemben a társadalmi munkamegosztásban való részvétel hatékonysága elsősorban az együttműködők közti kapcsolatok rendezettségén, hatékonyságán alapul. Amíg a paraszt jövedelme elsősorban a munkájának hatékonyságától, a nagyüzemi munkásoké elsősorban a társadalmi munkamegosztás hatékonyságán múlik.
Abban Webernek igaza volt, hogy a puritán magatartású lakosság hatékonyabban vesz részt a társadalmi munkamegosztásban. Addig azonban nemcsak ő, de az utódok sem jutottak el, hogy a társadalmi munkamegosztásból való tartós kirekesztés erkölcsromboló, a beépítés erkölcsépítő.
Ennek a törvénynek a figyelembevétele soha nem volt fontosabb, mint a jelenkori Nyugaton, ahol az olcsó és nagyon hatékony távol-keleti munkaerő kiszorította a munkaerőpiacról az átlagosnál lényegesen gyengébb munkaerőt. Ezzel az alkalmasságát mind szakmai, mind erkölcsi tekintetben tovább rontotta.
A Nyugat jelenlegi válságából, ami nem is visszaesést, hanem sokkal inkább a gyorsan fejlődő távol-keleti társadalmakhoz viszonyított lemaradást jelent, a legfontosabb feladat a gyengébb minőségű munkaerő foglalkoztatásnak megoldása.