Kopátsy Sándor PH 2012-01-07
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KIVONULT IRAKBÓL
A történelem a külpolitikai ostobaság példájaként fogja megőrizni az iraki kalandot.
Ez a kaland Roosevelt után nagyon hamar elkezdődött. A hadvezérként jelesre vizsgázó utódjának egyik első dolga volt, hogy az olajban szuper gazdag Szaúd-Arábia feudális rendszerét garantálta. Mint katona csak addig látott, hogy háborút olaj nélkül nem lehet nyerni. Ezért garantálta az életképtelen feudális dollármilliárdos sejkeknek, hogy hatalmukra vigyázni fog. Mivel nem értett a gazdasághoz képtelen volt belátni, hogy az olajban gazdag közel-keleti ország léte függ attól, hogy vevője legyen az olajának, hiszen annak eladása nélkül azonnal összeomlik. Ezt, máig sem látják be a politikusok és a katonák. Az olaj és földgáz vagyon öthatoda olyan országok kezében van, amelyek ennek járadéka nélkül nem boldogulnának. Ez nemcsak az arab olajtermelőkre vonatkozik, de Oroszországra, a latin-amerikai és az afrikai olajtermelőkre is. Ezek mindegyike a gazdag, fizetőképes fogyasztóknak van kiszolgáltatva.
Az Egyesült Államokban máig nem akadt olyan politikus, aki felismerte volna, hogy nincs a világon még egy olyan térség, amelyen az államok, azok határai természetellenesebbek lennének, mint az arab világban. Márpedig az ilyen természetellenes felosztást fenntartani még egy szinte korlátlan katonai és gazdasági fölénnyel rendelkező szuperhatalomnak is elviselhetetlenül drága, és hosszú távon lehetetlen.
A már ostoba gyarmattartó angolok és franciák által létesített államokra való felosztás olyan politikai és gazdasági feszültségeket hordoz magában, amiket nem lehet külső erőszakkal lerendezni.
A legnagyobb hibát azzal követték el, hogy az olajkincsnek minél nagyobb hányadát, járadék értékében a javát, kis operett országoknak adták. Ezzel az elviselhetetlenül gyorsan szaporodó arabok nagy többségét nyomorra, kisebbségét felháborító gazdaggá tették. Ezzel létrejöttek olyan arab államok, amiben az egy laksora jutó nemzeti jövedelem hússzor nagyobb, mint a szegény országokban.
Olyan arab világot hoztak létre, amiben a gyűlölet, a terror, a diktatúra, és a Nyugat gyűlölete elkerülhetetlen.
A gyarmattartók által létrehozott jelentős államok között a legtorzabb Irak volt. Lényegében két egymást ellenségként kezelő mohamedán vallás és egy keresztény közös államát hozták össze. Ezen belül a folyamok alsó folyásán Shia arabok, középen Sunni arabok, és északon kurd keresztények éltek és élnek ma is, szinte zárt egységben. Ezek mindegyikének minden okuk megvolna ahhoz, hogy saját államuk legyen.
A mintegy harminc millió kurd három államban, Törökországban, Irakban és Iránban, elnyomott keresztényként él. Ők a legnagyobb olyan etnikum, aminek nincs állama. Pedig ha valami, egy harmincmilliós kurd állam nagyon fontos szerepet játszhatna a közel-keleti politikai egyensúlyban.
Amennyire érhető, hogy az Egyesült Államok minden lehetőt elkövet Izrael létének biztosítása érekében, annyira érhetelten, hogy a hatszor nagyobb keresztény kurd nép államalapítási igényével szemben közömbös. A Törökországgal való katonai szövetséget olyan fontosnak tartja, hogy a kurdok jogos igényét figyelmen kívül hagyja. Ezért még Irak esetében sem tesz semmit a kurdok autonómiája érdekében, mert ezzel megrontja Törökországgal való viszonyát.
Az már kabarétéma, hogy Izrael a Törökországgal való szövetség érekében a kurdok ellen támogatta a törököket.
Abba nem is merülök bele, hogy az Egyesült Államoknak mibe került az Iraki háborúskodás.
A katonai költségek, és politikai károk összege csak ezermilliárd dollárokban mérhető.
Arra még gondolni sem mernek, hogy még menni kárt fog okozni a jövőben az arab világ Amerika-ellenes viselkedése, terrorizmusa, az ebből fakadó reptéri korlátozások.
A jelenkor nagy tanulása, hogy a butaságnál nincs nagyobb károkozó. Az elkövetkező károk kivédésére pedig még remény sincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése