Európai Birodalom?

Kopátsy Sándor                 EE                  2012-06-22

Európai Birodalom?

A Népszabadság tegnapi számában jelent meg a fenti címmel Soros György eszmefuttatása az euró vállságról.

Sorosnak a világ pénzpiacain való eligazodása legendás, ezt bizonyítja eredményes szereplése. Ez a tanulmány is világosan leírja a vállság pénzügyi okait. De nem megy tovább, ezért csak a felületen való mozgás természetét érinti.

„… a tagállamok lemondnak a sajátpénz-kibocsátás jogáról az Európai Központi Bank javára. Éppen csak azt nem értették meg, hogy mivel jár ez a lemondás.” Ezt nemcsak azok a fél-perifériás, lényegesen kevésbé fejlettek nem értették meg, akik korábban, ha szorult a helyet, pénzt bocsátottak ki, de azok sem, akik hozzászoktak a pénzügyi fegyelemhez.

A saját pénzüket könnyen szaporítók örültek, hogy tagjai lehetnek a korábban irigyelt előkelő társaságnak. Abban bízhattak, hogy ezután nem kell pénzt nyomtatni, elég, ha a tekintélyes euróban vesznek fel hiteleket.

Az inflációtól félő fejlettek pedig nem vették észre, hogy ugyan elvonták a könnyelműektől a pénzteremtés jogát, de nem korlátozták a már az ő kockázatukat is jelentő eladósodást. Eurót ugyan nem nyomhattak a könnyelműek, de euróban teremthetnek vásárlóerőt azzal, hogy eladósodnak.

Tehát primitív szakmai hibája volt az euró övezet létrehozóinak, hogy csak a pénzteremtés jogát centralizálták, az euróban történő vásárlóerő teremtés jogát nem.

Ugyanaz történt, mint húsz évvel korábban Japánban, és három évvel korábban az Egyesült Államokban. Mindkét esetben a jegybankjuk korlátozta az emissziót, de nem vette tudomásul, hogy az ingatlanárak emelkedése is pénzteremtő, mivel hitelfedezet. Azt is szabályozni kellene a jegybanknak. Nem szabad megengedni, hogy az ingatlanárak emelkedése hitelfedezeti forrás emelkedése legyen. A jegybank úgy érezte, hogy nem nő a pénzteremtés, nem számolt azzal, hogy a magasabb ingatlanárak nagyobb hitelkibocsátást eredményeznek, ezzel vásárlóerőt teremtenek.

Más formánban, de azonos hiba volt, hogy az euró övezet tagállamitól ugyan megvonták a jegybankjaik pénzteremtési jogát, de nem korlátozták a kormányok, közületek és lakosság hitelfelvételét. Ezért aztán az euró övezet fél-perifériás tagországai nem pénzt teremtettek, hanem fedezet nélküli vásárlóerőt euróban azzal, hogy euróban gátlástalanul eladósodtak. Ebben csak az érhetetlen, hogy az EKB és az EU okosai ezt észre sem vették.

De nemcsak ott jelentkezett ez a szélhámosság, hanem a nem euró övezeti tag Magyarországon is. Mivel nem akartak nagyobb inflációt, egyszerűen svájci frankban adósították el az országot, nem a kormányt, csak az önkormányzatokat és a lakosságot. Ezek azt hitték, hogy olcsó hitelhez jutnak, tehát gátlástalanul eldósodtak egy olyan valutában, amihez nemcsak az országnak, de még Brüsszelnek sincs semmi köze.

Az euró övezet létrehozóit csak szakmai alkalmatlansággal lehet vádolni, a magyar kormányokat azonban tudatos felelőtlenséggel is.

Ezt Soros világosan látja.

„Az euró bevezetésekor a szabályozók lehetővé tették a bankok számára, hogy korlátlan mennyiségben vásárolhassanak kötvényeket anélkül, hogy emellett törzsalaptőkét képeztek volna, s az EKB minden euró zóna feli államkötvényt egyenlő feltételekkel számolt el. A kereskedelmi bankok előnyösnek találták felvásárolni a gyengébb országok államkötvényeit a valamivel magasabb hozam reményében.”

Ezt középiskolás fokon is látni kellett, de az erős államok, mindenek előtt Németország, évezte a bankjainak óriási nyereségét. Máig nem vallják be, hogy a német bankok mennyit kerestek az euró övezet megalakulása óta azon, hogy nyereségként könyvelhették el a mediterrán országok államadósságának magas kamatjait. Ez sokkal több, mint amennyit eddig arra fordítottak, hogy mentsék a menthetetlent.

Azt, hogy a mediterrán országok trilliós államadósságukat soha nem fogják tudni visszafizetni, még a hitelminősítők, sőt még a pénzpiac sem vette sokáig tudomásul.

Az senkinek nem tűnt fel, hogy a mediterrán országokban annak ellenére, hogy nem nyomtathatják a pénzt, úgy élnek, mintha jól teljesítenének.

„… olyan devizában adósodott el, amelyet nem ellenőrizhet.”

„Európa hitelező és adós országokra vált ketté.”

„… a hitelezők a kiigazítás minden terhét áthárították az adósokra.”

„… egy minden izében recsegő valutarendszert hozott létre.”

„… a közös valutában denominált követelések és tartozások annyira összekeveredtek, hogy az összeomlás ellenőrizhetetlen „leolvadáshoz vezetett volna.”

„Az euró zóna reálgazdasága zsugorodik, miközben Németország szárnyal. Ez azt jelenti, hogy az olló tovább nyílik.”

Amit Soros már nem fejt ki tovább. Az eleve magas hitelkamatú államadósság részei lassan lejárnak, amit csak még magasabb kamatúakkal lehet pótolni. Azaz nemcsak az adósság nagysága, és annak kibocsátási kamata folt elviselhetetlen teher, de ez, ha nem is nő, de a kamatterhe annál inkább.

Nem az a nagy baj, hogy nagy az államadósság, hanem annak a nagy és egyre nagyobb terhe. Ezért aztán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek soha nem lesznek kifizethetők. Még mindig csak nő az államadósság, ahogyan a piacok felismerik, hogy nagyobb a kockázat, egyre nagyobb kamatokat követelnek.

Ezért szomorkodtam, hogy a görög népszavazás után folyatatható az időhúzás, annak ellenére, hogy nemcsak elkerülhetetlen a mediterrán országok államcsődje, és az azzal járó veszteség.

Soros amennyire tisztán látja a pénzügyi folyamatok összekuszáltságát, annyira nem veszi tudomásul, hogy az euró övezet, a 17 nagyon eltérő kultúrájú és fejlettségű országoknak nem lehet közös pénzük. Japánban és az Egyesült Államokban valóban csak pénzügytechnikai hiba történt. Mindent meg lehetett volna előzni azzal, ha a bankok ingatlanfedezetű hiteleit törvényesen korlátozzák. Ez euró övezet, ha szakszerűen építik ki, akkor azonnal kiderül, hogy nem működőképes. Tehát nem lett volna megoldás, ha nemzetközi hitelt csak az EKB adhat. Az első évben kiderült volna, hogy a mediterrán államok nem bírják el, és kilépnek. De olyan szabályokat állapítottak meg, amelyek mellett még a korábbnál is vígabban élhettek.

Soros, mint a pénzvilág varázslója, nem veszi tudomásul, hogy közös pénzük, csak a hasonló kultúrájú, és hasonló gazdasági szintű országoknak lehet.

Nemcsak ő, de a liberális közgazdászok sem veszik tudomásul, hogy a gyengébb és kevésbé puritán országoknak csak gyengébb, azaz viszonylag leértékelt valutájuk, és nagyobb inflációjuk lehet. Ugyan ez sem biztosíthatja, hogy felzárkózzanak, csak azt, hogy ne menjenek csődbe.

A tudományos és technikai forradalom olyan gazdasági viszonyokat teremtett, amiben csak a puritánok és a konfuciánus népek lehetnek versenyképesek. Ezt megtanultam itáliai útjaim során a hatvanas években. A dél-olaszok közös országban élnek az észak-olaszokkal, közös a nyelvük, és közös jogrendszerben élnek, a felzárkóztatásukra a második világháború óta több tucatnyi Marshall-segélyt kaptak nemcsak az észak-olaszoktól, de az EU különböző csatornáin keresztül is. Ennek ellenére nem kerültek közelebb az északi testéveikhez. Tehát nem követtel el egyetlen olyan hibát sem, amiket Soros is felsorol, mégsem jutottak közelebb azokhoz, akik segítik felzárkózni.

Nem ismer az elmúlt század történelme egyetlen olyan példát, ami azt mutatta, hogy az anyagi támogatás felzárkóztat olyan népet, amelyik nem puritán, vagy nem konfuciánus módon él. Ahogy az olasz kormányt ötven év minden keserű tapasztalata sem győzhette meg arról, hogy a puritán magatartáshoz nagyon távol dél-olaszokat még elképesztően nagy anyag áldozatok árán sem lehet a puritanizmushoz közelálló észak-olaszokkal közös szintre hozni, az EU vezetése sem mond le arról, hogy a mediterrán térség államait fel lehet emelni a puritánok színvonalára.

Ez a naiv hit a közösség megalakulása óta kísért. A mediterránok kezdettől fogva többet kaptak, mint befizettek. Ennek ellenre, jele sem volt annak, hogy megváltoztathatók. Ez azonban nem zavarta az euró zóna megálmodóit, hogy nemcsak támogatást élvezzenek, de legyen közös pénzük az inflációtól hisztérikusan félő németekkel.

Soros írásának jól választotta meg a címét: Európai Birodalom?

Jogos a kérdőjel.

Európának tudomásul kell venni, hogy nem lehet gazdasági, még kevésbé pénzügyi birodalom, mert ehhez túlságosan heterogén. Ez ugyan lehetetlenné teszi, hogy birodalom legyen. Ez azonban lehet előny is. Éppen a kis országok, és a még országoknak sem tekinthető világkereskedelmi városállamok, a leggazdagabbak. Ehhez elég a szabad kereskedelem.

Már a közös munkaerőpiac is, jó ugyan az erősebbeknek, gazdagabbaknak, de sokat árt a szegényebbeknek. A kor legnagyobb értéke, a minőségi munkaerő ugyanis feltartóztathatatlanul az erősek és nagyobbak felé áramlik. Ezt nem is lehet megakadályozni, tehát szervezni sem érdem. A közös pénz pedig a gyengék legnagyobb terhe.

Ezt Soros is elfelejti.

A kérdésére: Európai Birodalom?

A válaszom: Nem lehetséges, ezért nem ezzel, hanem a sok külön utas állam Európájával kell foglalkozni.