2012. augusztus 23., csütörtök

A jelenkori népvándorlás


Kopátsy Sándor               EH                    2012-08-20

A JELENKORI NÉPVÁNDORLÁS

Alig kap figyelmet a tény, hogy jelenleg évente több ember kötözik az egyik országból a másikba, mint valamikor száz év alatt. Igaz, hogy az óta megsokszorozódott a világ népessége, tehát aránylag nem olyan nagy a változás. Ennek ellenére most is történelemformáló hatása lesz.
A történészek alig hangsúlyozzák a két Amerikába való kivándorlás, hogyan hatott Európa történelmére. Meggyőződésem szerint, Európa története egészen másként alakul volna, ha az élettere nem nő meg tízszeresére. Közel fél évezreden keresztül Európa kifelé rajzott, a második világháború óta befogadó lett. Ennek a befogadásnak még nagyobb lehet a következménye.
Európa 20. századi történelmének egyik jelentős eseménye volt a második világháborút követő években az Alpoktól északra a mediterrán, a balkáni, az észak-afrikai és török bevándorlók megjelenése a nyugat-európai ipari államokban. Ennek sebessége meghaladta az amerikai és ausztráliai kivándorlásét. A következménye sokkal inkább negatív, mint pozitív lett. A fejlett és gazdag puritán Nyugat-Európa nehezen asszimilálódó és a befogadónál gyengébb munkaerőt importált.
Közben azonban kiderült, hogy a bevándorlási kínálat sokszorosa a befogadó képességnek, és az átlaga nem üti meg a kívánt mértéket.
Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a befogadó állam átlagosánál jobb munkaerő a legjobb import, a gyengébb minőségű pedig a legrosszabb. A kibocsátó állam számára pedig fordítva, a jó munkaerő kivándorlása a legnagyobb veszteség, a gyenge minőségű elveszése pedig óriási nyereség. Mivel a befogadó válogathat, a kivándorló országa pedig nem képes megakadályozni, a világgazdaságban a munkaerő államok közti mozgása lesz az egyik legnagyobb differenciáló hatás.
A klasszikus közgazdaságtan a munkaerőt még úgy kezelhette, hogy ez olyan áru, amelyik alig játszik szerepet a nemzetgazdaságban. Ráadásul Nyugat-Európát a 20. századik a túlnépesedési nyomás jellemezte, csak előny származott a kivándorlásból. Ezért aztán nem is akadályozta a kivándorlást, pedig akkor még lehetett volna. Ma már nem lehet.
Ezek a gondolatok fényében olvasom, hogy a múlt évben, az Egyesült Államokba több ázsiai, többségében kínai vándorolt be, mint hispániai, azaz mediterrán latin. Eddig nem értettem, hogy miért engedett be, illetve tűrte a beszökését évente mintegy félmillió többségében képzetlen személyt. Vagyis olyan munkaerőt, aminek az értéke a befogadók átlagánál alacsonyabb volt. Ezt ugyan magyarázta a kaliforniai kertész ágazat képzetlen, de olcsó munkaerőigénye, de az alacsony hatékonyságával nem lehetett dicsekedni.
Ma olvasom az újságban, hogy 2010-ben először fogadott be az Egyesült Államok több ázsiait, mint latin-amerikait.
Amerika a második világháború óta egyre inkább szűrte az európai bevándorlók minőségét. Az ázsiai bevándorlást a koreaiak és a vietnámiak kezdték. Nagyon beváltak. Kínából a bevándorlás csak később vált jelentőssé.
A nyolcvanas években már köztudottá vált, hogy a kínai bevándorlók kiemelkednek, iskolázottságban elérik az angolszász, puritán etnikumot. Mégis negyedszázadnak kellett eltelni, hogy a kínai lett a legnagyobb befogadott etnikum.
A nagy többségük városi lakos lesz. A többségük a kiskereskedelemben kezdi. A gyermekeinek többsége diplomás lesz. Egyáltalán nem veszélyeztetik a tartósan munkanélkülieket, mert azoknak való munkákat eleve nem is vállalnak.
Ha majd egyszer valaki kiszámolja, mennyibe került az évi félmillió mexikói beengedése, és mennyi haszonnal jár ugyanennyi kínai befogadása, ki fog derülni, hogy az előbbit le kell állítani, az utóbbit pedig kétszeresére kell növelni.
A közgazdászok az Egyesült Államok és Kína szuperhatalmi versengésétől félnek. Én az összeborulásukban reménykedem. A kínai diaszpóra lesz a jövő élesztője. Kínában, illetve Kelet-Ázsiában egy milliárd olyan ember él, aki bárhova kerül a világba, ott az élesztő szerepét fogja játszani.
Ezt a jóslatomat ugyan nem érem meg, de látom a jeleit. Nekünk európaiaknak, különösen Európának a Rajnától keletre élő térségében tudatosítani kellene, hogy számunkra a motort a zsidó diaszpóra jelentette. Ez a térség a vasúthálózat kiépülése után gyorsan közeledett a fejlett Nyugathoz. Erre csak a zsidó kisebbség szerepvállalása tette képessé. A Hitler uralomra jutását megelőző közel száz év történelmének alakítói a zsidók voltak. E kor orosz, lengyel, vagy magyar történelmét nem lehet megérteni, a zsidó kisebbség szerepe nélkül.
Azzal a zsidó történészek is adósak maradtak, hogy minek volt köszönhető, hogy ebben a térségben a zsidóság ilyen kiválóan vizsgázott.
Mivel magyarázható, hogy az államát elvesző zsidóság csak Európa keleti felén vált a világ legfejlettebb, legiskolázottabb, a leggazdagabb, a tudományokban és a művészetekben legsikeresebb etnikuma?
Ennek az elűzött, kiirtott zsidóságnak a sikere Észak-Amerikában és Izraelben folytatódik tovább. Arról nem olvastam, hogy mit nyert az Egyesült Államok azzal, hogy befogadta az Európából elűzött zsidókat, pedig nemcsak a háború megnyerésében, de a tudományos szuperhatalmi státuszában is fontos szerepük volt.
Izraelben csodát értek el, de a saját ortodox hittestvéreikkel szemben nehéz lesz győzni.
Európa keleti felének a legnagyobb vesztesége, hogy a 20. században elvesztette a zsidó etnikumának szinte az egészét. Nehéz elképzelni, hogy hol tartana ez a térség, ha megtartotta volna a zsidóságát.
A kínai diaszpóra a 20. század második felében játssza azt a szerepet, amit a zsidóság száz évvel korábban játszott száz évvel korábban.
Kedvet beszélünk arról, hogy mint ért el a Kínai diaszpóra Szingapúrban. Ötven év alatt a periféria státuszából a világ egyik leggazdagabb városállama lett.
Hong Kong csoda lett, és maradt akkor is, amikor a szegény Kína részévé vált.
Arról sem beszélünk, hogy Tajvan megelőzte Japánt.
Harminc éve pedig a fergetegesen fejlődő közel másfélmilliárd lakosú anyaországuk erejére is támaszkodhatnak.
Mindezt most azért írtam le, mert az évente félmillió kínait befogadó Egyesült Államok is felébred. A zsidókat tát karokkal fogadó a kínaiakat is tárt karokkal fogadóvá vált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése