A zsidóság 20.századi történetéhez

Kopátsy Sándor                   EH                 2012-08-22

A ZSIDÓSÁG 20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ

A jelen írás, nem a zsidóság 20. századi történetét akarja bemutatni, hiszen nyugati kultúra történelmében ennek a népnek van a leggazdagabb történelme. Csak néhány, a Nyugat további történetére jelentős hatású, a 20. századi adatot elemzek.

1900-ban 11.5 millió zsidó élt a világban, jelenleg 13.6 millió. Közel ötödévvel többen. Ez meglepőnek tűnik, mivel a nácizmus mintegy harmadukat pusztította el. Ha ez nem történik meg, mintegy 18 millióan volnának. A zsidóirtás ellenére úgy gyarapodott a létszámuk, mint általában a nyugat-európai államoké.

A következő 40 éven, a második világháborúig, a zsidóság nagyon gyorsan szaporodott, a létszámuk elérte a 17 milliót. Ez a számuk azonban a háború végére közel 5 millióval csökkent. A következő hatvan ében aztán 2 millióval nőtt.

A globális számuknál sokkal jelentősebb a térbeni átrendeződések.

1900-ban a világ zsidó népességének négyötöde Európában élt. Ma egyötöde sem.

1990-baan az európai zsidóság azonos arányban élt a nyugati keresztény és a pravoszláv keresztény országokban. Tizeded az Egyesült Államokban.

Már itt bele ütközünk abba a problémába, hogy a zsidóság nagyon heterogén kultúrájú, csak közös vallású nép volt 1900-ban, és maradt ma is.

1900-ban a zsidóság fele élt a Nyugat puritán népei között, négyötödében Nyugat-európában és ötödében az Egyesült Államokban, és a kor legfejlettebb, leggazdagabb, legiskolázottabb etnikuma volt. A kelet-európai kultúrában élt a zsidóság mintegy 40 százaléka. Ezek átlaga ugyan sokkal kevésbé volt gazdag és iskolázott, mint a nyugatiak, de ennek ellenére nagyon gyorsan fejlődő élcsapatnak számított.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában, alig 1 millió zsidó élt. Ezek anyag és kulturális élete alig tért el a befogadó országokétól.

A vallási tekintetben magát erős közösségként megélő zsidóság tehát három, egymástól nagyon eltérő civilizációs szinten élt. Ha 1990-bam a fejlett nyugati államokban élő zsidóság átlagos iskolázottságát és vagyonát 100-ak vesszük, ez jelentette a létszámuk felét, a kelet-európai zsidóság 50, a mohamedán világban rekedteké 10 lehetett. Ezek a számok vitathatók, csak arányokat igyekezek velük jelezni.

A következő negyven évben, mind a létszámuk, mint színvonaluk aránya óriási változáson ment keresztül.

A puritán Nyugaton élő zsidóság létszáma és aránya viharosan növekedett. Ezen belül Nyugat-Európában csökkent a számuk, Észak-Amerikában pedig megsokszorozódott. 1939-ban a puritán, demokratikus és gazdag Nyugaton élt a 17 millióból 10 millió. Ezek kétharmada Észak-Amerikában. Ez lett a legtöbb zsidót befogadó kontinens. Ekkor még nem sokkal kevesebb zsidó élt a Szovjetunióban és a Balkánon.

A második világháború végére aztán dráma átrendeződés történt. 1948-ban a világ zsidóságának fele már Észak-Amerikában élt. De ennél is fontosabb, hogy az egyetlen szuperhatalom garantálja a zsidó állam biztonságát. Az amerikai zsidóság pedig példátlan anyagi és erkölcsi támogatást jelent a sok gonddal küzdő zsidó államnak. Izrael sikerének az alapja azonban a Nyugatról történő bevándorlók elképesztő hatékonysága.

A zsidó állam előbb a nyugati keresztény Európa zsidóságát fogadta be, aminek gazdasági dinamikája lehetővé tette az ortodox keresztény kultúrában élő zsidók többségének a befogadását is, ami nem volt ugyan problémamentes, de megoldhatónak bizonyult.

2010-ben már a világ zsidóságának közel fele Izraelben él. Ennyi él Észak-Amerikában, a nagy többségük az Egyesült Államokban. Ma már a világ zsidóságának 81 százaléka e két államban él. 80 éve még száz százaléka élt sok tucat országban néhány százalékos etnikai kisebbségként. Még meggyőzőbb a tény, hogy a zsidósság tizede sem él olyan országban, ahol a befogadó ország antiszemitizmusától félni kellene. De az a félem ugyan indokolt, de alaptalan, mert a jelenkori világ nem fogadja be az antiszemitizmust. Nincs olyan állam. amely számára nem jelentene elviselhetetlen veszélyt a nyílt antiszemitizmus.

Kétezer év után a zsidóság először került olyan helyzetbe, hogy nem kell az üldözéstől félnie.

Jelenleg Izraelt nem az iráni atombomba veszélyezteti, hanem a saját ortodox hittestvérei.

Izrael állam egyedüli csodája a világnak. Bizonyos tekintetben az volt kétezer évvel ezelőtt is, de akkor még nem a világcsodája. A világ egyik legfejlettebb etnikumából, egy üldözött vallás híveinek felét összefogó vallási állam lett. Az elképzelhető, hogy a vallások zsidók létrehoznak egy kis zsidó államot az őshazájuk térségében, de az nem, hogy ebbe költözik a zsidó etnikum fele, és létének garantálása a zsidóság egészének megkülönböztetett feladata lesz. Ehhez arra az iszonyatra volt szűkség, amit velük szemben a náci fasizmus elkövetett. Csak egy ilyen példátlan csapás lett képes a csodára.

A második világháború előtt a zsidóság négyötöde Európában élt, és minden befogadó országban, mind a számában, mind iskolázottságában, mind jövedelmében a befogadó népeknél gyorsan gyarapodott, a társadalmi és gazdasági fejlődés motorja lett. Ráadásul gyorsan asszimilálódott. Ha a befogadó társadalmak irigysége nem szül antiszemitizmust, ha a társadalom érdekének megfelelő bánásmódban élnek, talán száz év múlva, nem messze a jelenkortól nem is tekintik magukat etnikumnak.

Nem kell nagy fantázia annak megértéséhez, hogy a jelenhez hasonló állapotuk nem jöhet létre.

Európa népei, mindenek előtt a Rajnától keletre, és az Alpoktól északra sokkal lassabban polgárosodtak, iparosodtak, váltak volna tőkés osztálytársadalommá, ha nincsen zsidóságuk. Az még megérthető, de nem megbocsátható, hogy e térség társadalmaiban a nehezen polgárosodó, tőkéssé váló uralkodó osztály elhiszi, hogy ők lettek volna a tőkés polgárok, ha a zsidóság nem kaparintja el előlük a lehetőségeket. Ezt az ostobaságot nemcsak a fél-feudális réteg hitte el, hanem a kispolgárság küszöbére érkező nép többségével is elhitette.

Száz évvel később, tehát közel a mában azonban már nem tőkés osztálytársadalmat, hanem a minőség, a tudás társadalmát építjük. Ebben a folyamatban már sokkal nehezebben volna elhitethető, hogy a zsidóság vette el az államalkotó etnikumtól a képzettség hatalmát. A szegény könnyebben elhiszi, hogy tudna gazdag lenni, ha vagyona volna, mint a lusta és buta, hogy okos lehetne.

A zsidóság relatív, az átlaghoz viszonyított társadalmi értéke a zsidókat üldöző országban, annál nagyobb volt, minél elmaradottabb volt a polgárosodásban. Egyelőre fel mérni sem lehet, hogy hol, mekkora társadalmi veszteséget okozott, és továbbra is okoz a zsidó etnikumuk elvesztése. A magyar társadalmi viszonyokat jobban ismerve, becslésem szerint, az országban az egy lakosra jutó jövedelem legalább harmadával magasabb volna, ha megtartjuk a mintegy 6 százalékos zsidó kisebbséget. Joggal feltételezhető hasonló veszteség az utódállamokban és Lengyelországban. Az is valószínű, hogy ez a veszteség még generációkon keresztül inkább nő, mint csökken.

Azt is csak a saját életem tapasztalati alapján mondom, hogy a zsidóság asszimilációja mára sokkal előbbre tartana.

A zsidóság és a zsidó állam jövője.

A zsidóság jövője biztosítottnak látszik. A zsidó államét azonban nem látom ilyen szilárdnak.

Egyrészt a kétségeim abból is származna, hogy a történelemben nem volt még hasonlóra példa. Igaz, hogy arra sincs, hogy egy másik, ilyen anyai ágú örökségre épülő vallás fennmaradhatott. Számomra a vallás ilyen jelentősége egyre jobban kopik. A zsidóké is csak azért maradt meg, mert a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a befogadó társdalommal együtt befagyhatott, azaz nem fejlődött. A Nyugaton azonban nagyon termékenynek mutatkozott. A példátlan üldözést nemcsak átélte, de a megmaradtak generációkra összekovácsolódtak. A befogadó társadalmak érdekének megfelelő bánásmód mellett gyorsan asszimilálódtak volna. Szerintem, végső soron ez várható a demokratikus államokban, az Egyesült Államokban is. Ahol nincs gettó, ott törvényszerű az asszimiláció. A zsidóságnak a demokráciákban élő, legfejlettebb felére az a sors vár. Ezt legfeljebb a zsidó államért való indokolt aggódás lassítja.

Ami Izrael állam jövőjét illeti.

Amennyire érthető, hogy az üldözésük után a kétezer éve otthagyott államuk térségébe vándoroltak, annyira látni kell azt is, hogy racionálisan kedvezőtlenebb helyet aligha választhattak volna.

Politikai darázsfészekbe települtek. Az arab világ magát a legjobban megértve érző kultúra, amiben nem a józanész, nem a racionális érdek, hanem az érzelem, a düh mozgatja az eseményeket. Ezt Izrael nem képes kezelni. Nemcsak képtelen, de képtelenség is. Izraelnek nincs más lehetősége, mint az Egyesült Államok védelmére berendezkedni. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy nem tesz példátlan erőfeszítéseket arra, hogy minden katonai támadást visszaverjen. Erre azonban nem lehet százados távlatokban építeni. Ez nem biztos, hogy száz év múlva is úgy számíthat Izrael az amerikai zsidóságra, mint jelenleg.

Izrael állam problémája azonban elsősorban belső.

A közös vallás mögött nagyon eltérő kulturális, és még nagyobb színvonalkülönbség van.

Az államot működető motort a vallását ugyan tisztelő, de nem vallásos, nyugati kultúrájú zsidóság teszi ki a lakosság negyven százalékát. Ezek aránya azonban gyorsan csökken. Ezek természetes szaporodása negatív, és jelentős bevándorlási növekedésre nem számíthatnak. Az ortodoxok természetes szaporodása 2 százalék, a nők mintegy 2.5 szülést vállalnak. A fenyegető veszélyt az alig 6 százalékos ortodoxok jelentik. Ezeknél a gyermekvállalás 5-6 között mozog. A felzárkóztatásuk nagyon drága és lassú.

Ki fog derülni, hogy a közös vallás nem lehet tartós társadalmi kapcsolat, ha mind a kultúra, mind a civilizáció nagyon eltérő. Ennek is a gyenge pontja a szélsőségesen eltérő népszaporulat, a munkához, tanuláshoz való hozzáállás.

Egyetlen reményt a zsidóság utóbbi százötven éves története táplálhatja. Azt sem lehet megérteni, ami ez idő alatt történt.