2012. szeptember 14., péntek

A MINŐSÉG TÁRSADALMA


Kopátsy Sándor               EG                     2012-09-12

A MINŐSÉG TÁRSADALMA


A közgazdaságtudomány még nem vette tudomásul, hogy a jelenkori társadalom a minőség társadalma. A teljesítménye elsősorban két tényezőtől függ, hogyan alakult a népesség száma, és a munkaerő minősége.
A demográfia szerepe.
Az elmúlt és a következő század még évezredek múlva is úgy fog szerepelni fajunk történetében, mint a példátlan népességrobbanás ideje. Az utóbbi kilencven évben három és félszeresére nőtt az emberiség létszáma, és már az is megállíthatatlannak látszik, hogy eléri az ötszörösét, a 10 milliárdot. Ennek ellenére, éppen az idő alatt, szinte tabutéma a túlnépesedésről beszélni. Ebben élen jár mind a kereszténység, mind a nyugati liberalizmus. A vallás, és a politika.
Most a jelenkor társadalomtudománya, mindenek előtt a közgazdaságtana a téma. A közgazdaságtan még addig sem jutott el, hagy a társadalom teljesítményét, fejlettségét ne az országra, hanem egy laksora vetített mutatókkal mérje. Pánikot kelet, ha egy országban leáll a népszaporulat. Odáig sem jutott el, hogy a társadalom célja nem a nagyobb mennyisége, hanem a tagjainak minél hosszabb élete, és magasabb szintű jóléte. Ha a közgazdaságtan nem ország, hanem az egy laksora jutó eredmény maximalizálását mérné, azonnal kiderülne, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népességnövekedés esetén szükségszerűen lemarad a társadalom a stagnáló, vagy lassan fogyó társadalmakhoz képest.
Ezt a rendelkezésre álló adatok ugyan egyértelműen bizonyítják, mégsem veszik tudomásul. Jelenleg az emberiség kétötöde él olyan országokban, ahol a népszaporulat vagy spontán leállt, vagy erőszakkal leállították. Ebben a kétötödben négyszer gyorsabban nő az egy laksora jutó jövedelem és vagyon, mint a világ másik háromötödében, ahol a népesség növekedése ugyan lassul, de még mindenütt meghaladja a hosszabb távon elviselhetetlen 1 százalékot.
Az elmúlt száz évben nem ismerünk olyan országot, ahol az általa megtermelt nemzeti jövedelemből az emberiség egészére vonatkozó átlagnál gyorsabban nőne az egy laksora jutó jövedelem és vagyon. (Az általa megtermelt nemzeti jövedelem fogalma alatt a bányajáradékkal, a külföldi segéllyel, és hitellel csökkentett értéket értem.)
A tudásvagyon.
A társadalom tudásvagyona alatt elsősorban a munkaerejének a minőségét kell érteni. A tények tanulsága szerint ugyanis minden társadalom már gazdag, vagy már gyorsan gazdagodik, ahol a lakosság viselkedése akár nyugati puritán, akár távol-keleti konfuciánus. E két kultúra viselkedési módjának ugyanis közösek a jellemzői, szorgalmasak mind a munkában, mind a tanulásban, takarékosak, beosztók, törvénytisztelők, szolidárisak.
Annak ellenére, hogy csak azok a népek sikeresek, amelyek ilyenek, nem vonja le a közgazdaságtan a következtetést: a társadalom gazdasági teljesítménye elsősorban attól függ, mennyire felel meg a lakosság magatartása a kor követelményeinek.
Ha a tények azt bizonyítják, hogy a gazdasági eredmény elsődleges feltétele a lakosság viselkedése, akkor ezt kell a társadalom legfontosabb alépítményi feltételének elismerni. Az is elegendő, ha ezt tekintjük a társadalom szellemi vagyonának.
Ezért minden jelenkori társadalomnak az első távlati célja az, hogy minél jobb legyen az emberanyaga. Ezzel szemben a közgazdaságtan még mindig azon az alapon működik, hogyan lehet a működő tőke profitját maximalizálni. Ez a tőkés osztálytársadalom érdeke volt.
A jelenkori társadalom értékét elsősorban a munkaerejének minősége határozza meg. A közgazdaságtan azonban figyelembe sem veszi azokat a tényezőket, amelyek a minél jobb minőségű munkaerő létrejöttét eredményezik.
A társadalomnak elsősorban a szellemi vagyon bővítésére, a minél jobb minőségű munkaerő termelésére kell koncentrálni. E cél szolgálatára a klasszikus közgazdaságtan eleve alkalmatlan. Ez azért alakult így, mert minden osztálytársadalom, különösen a tőkés, az igényénél kevesebb fizikai tőkével és a keresleténél több szellemi vagyonnal rendelkezett.
Ezt azért nem vették tudomásul a társadalomtudományok, mert a tőkésosztálynak ugyan szüksége volt a tudományok, mindenek előtt a műszakiak fejlettségére, de a tőke hatékony működtetése nem igényelt különösebb képességet. A materialista társadalomtudósnak látni kell, hogy az örökletes tőke csak azért válhatott jellemzővé, mert a működetése nem igényelt különösebb képességet. A földtulajdonnál többet, de nem olyan sokat, hogy ne válhasson viszonylag zárt osztállyá. A tudományos és technikai forradalom azonban olyan magas minőségi igényt támaszt, hogy az örökletesség szinte megszűnik.
Az ipari forradalom olyan technikai alapot teremtett, amiben a munkaerőnek nem a minősége, hanem az ára volt a hatékonyság, a profit szempontjából fontos. Ezt a mai ember nehezen érti meg, amikor azt látja, hogy a kiváló munkaerő akkor is keresett, ha
Nagyon megdrágult, a gyenge minőségű pedig a minimálbérért is drága.
A közgazdaságtudomány sem vette tudomásul, hogy az ipari forradalom, és az arra épülő gyáripari, nagyüzemi termelésnek a munkaerő óriási többségével szemben még a korábbinál is alacsonyabb volt a minőségi igénye. Ez azért maradt észrevétlen, mert a munkaerő felső néhány százalékával szemben nőtt a mennyiségi és minőségi igény. Az iparban foglalkoztatottak egyre nagyobb hányada lett előbb iskolázott, minthogy erre a tőkés munkaadónak szüksége lett volna. Az iskolázottságra a nagy többség esetében sem a munkahelyen, sem a mindennapi életben, sem a hadseregben nem volt szükség. Száz éve a magyar lakosság óriási többsége gyakorlatilag nem hasznosította az iskolában megszerzett szövegírás, és szövegolvasás képességét. Hasznos volna olyan néprajzi felmérés, hogy a lakosságnak, mikor, milyen hányada használta a szövegíró, és írásértelmező képességét.
A jelenben ugyan hangosan botránkoznak azon, hogy milyen gyenge sokak ebbeli képzettsége, de nem gondolnak arra, hogy száz éve hol álltunk ebben a tekintetben. Óriási, de a jelenkori igényekhez képest mégis nagyon gyenge a szövegértés, és szövegfogalmazás lépessége.
Más alkalmakkal néhányszor már részletesen leírtam, hogy fajunk egyedeinek nagy többsége, a gyűjtögető életmódban használta leginkább a szellemi képességét. Akkor kellett az életben maradáshoz az embernek szinte mindegyikének a fejlett agyát leginkább használni. Ettől kezdve, egészen a tudományos és technikai forradalomig, két tendencia érvényesült.
- Egyrészt bővült az a szűk szellemi elit, amelyiktől egyre több tudást várt el a társadalom.
- Másrész a nagy többség, legalább kilenctized esetében egyre csökkent a társadalom által támasztott képességigény.
Az osztálytársadalmak mintegy ötezer éve alatt mindig több volt a lakosság többségének tudása, tudásigénye, ismerete, mint amennyit a társadalom igényelt. A tényelegesnél is kisebb volt a tudásigény. Ezt nem növelni, hanem fékezni kellett.
Ez volt az eredendő bűn, a tudásvágy üldözésének a társadalmi indokoltsága.

Az eredendő bűn.
Életem egyik nagy felismerése volt az eredendő bűn társadalmi érdeket szolgált. Ez nemcsak a zsidó, keresztény és mohamedán kultúrák vallásiban volt a főbűn, hanem minden osztálytársadalmi kultúrára valamilyen formában jellemző volt.
Minden vallás üldözte a dogmákban való kételkedést.
A görög mitológiában a legnagyobb, örökké tartó büntetés a legnagyobb emberi találmányért, a tűz megszerzéséért járt. Ez bújt meg a mögött is, hogy minden görög tragédiában a hagyomány megsértése volt a meg nem bocsátható bűn.
A kereszténységben az inkvizíció a szentnek tartott dogmák mögötti igazság megkérdőjelezőket üldözte.
Minden akkor világosodott meg előttem, amikor felismertem a tényt, hogy minden osztálytársadalom elsődleges feladata a spontán népszaporulat megfékezése volt. Akkora halálozást kellett a társadalomnak biztosítani, ami azt egyensúlyba hozta azt a nagyszámú születéssel. Ezt a kegyetlen valóságot nem lehetett megérteni a lakossággal. Minden jobbító szándék csak a társadalmi érdekkel szemben hatott volna, csökkentette volna a halandóságot, és növelte volna az eleve elviselhetetlen túlnépesedést.
A társadalomtudományok ennek ellenére nem jutottak el odáig, hogy az eredendő bűntől, csak a fogamzásgátlás és a tudományos és technikai forradalom váltotta meg az emberiséget. Először válhatott erénnyé, hogy fajunk rendkívül fejlett agyát hasznosíthatja.
Ennek a fordulatot jelentő eredménynek két alapja volt.
- Álljon le a népesség spontán növekedése. Ennek feltétele volt a fogamzásgátlás.
- A tudomány és technika olyan forradalma, ami a munkaerő egészétől maximális minőséget követelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése