Kopátsy
Sándor PG 2012-11-15
A MEZŐGAZDASÁGBAN IS SZÜKSÉG VAN A KÜLFÖLDI
TŐKÉRE
A hisztérikus
magyar nacionalizmus csak oda nem engedi be a külföldi tőkét, ahol arra
jelenleg a legnagyobb szükség és a legnagyobb indokoltság volna.
Kezdem az indokoltsággal. A jelenlegi Magyarországnak nemcsak messze, de az egyetlen nagy
komparatív előnye a mezőgazdaságban van, sok jó földje, kiváló éghajlata és
bőséges önöző vize van. Ahogyan sok ország azért gazdag, mert nagy
bányajáradékhoz jut, Magyarország, ha volna esze hozzá, óriási földjáradékhoz
juthatna. Ezzel szemben katasztrofális a falusi lakosságunk munkanélkülisége.
Mivel nincs
olyan bányászati kincsünk, amit a külföldi tőkére bízhatnánk, mert azt még
megengednénk, hát a mezőgazdaságba kellene azt befogadni, sőt becsábítani.
Folytatom az indokoltsággal.
A liberális
szellemű privatizáció, és az óta folytatott liberális gazdaságpolitika
katasztrofális munkanélküliséget hozott létre a falusi munkaerőben. Az végre
legalább távlati politikai cél lett, hogy egymillió munkahelyet teremtsünk.
Ebből még nemcsak kevés valósult meg, de még a kevés sem érintette a falusi
lakosságot.
A tőke, a
vállalkozási szellemi hiánya, és a külterjes termelési módunk okán nincs, a
földnek ára, a falusi lakosságnak meg munkája. Ezért ugyan örülhetünk, ha
idejönnek a német óriás autógyárak, de ezek azt a minőségi munkaerőt igénylik,
amelyiknek e nélkül is volna munkája.
Nekünk mindenek
előtt a képzetlen falusi munkaerő foglalkoztatása a gondunk. Ahhoz pedig
belterjes mezőgazdaságra volna szükségünk.
Erre nyújt a
nemzetközi tapasztalt számos példát.
Izrael a képzetlen ortodox zsidóságot
kibucokba helyezi el, és nagyon kevés és drága vízzel világszínvonalon is
versenyképes kertészkedést folytatnak.
Kalifornia
évente több százezer képzelten mezőgazdasági tapasztalattal alig rendelkező
legális és illegális bevándorlóval a világ leghatékonyabb öntözéses
mezőgazdaságát működteti.
Hollandia Kenyában alig egy tucatnyi
virágtermelő nagyüzemből, ahol a munkaerő kilenctizede afrikai képzetlen
munkaerő, látja el az európai virágpiac kétötödét.
Tehát az
önözéses mezőgazdaság az egyetlen olyan gazdasági ágazat, ami képes felvenni
egymillió falusi munkaerőt, aminek agrártapasztalata, iskolázottsága jobb, mint
a három fent említett példa esetén.
Ami a magyar adottságokat illeti.
Az önözéses kertészkedésre az EU 28 országa
közül sehol nincs a magyar homokos síkságokhoz hasonló éghajlati és vízellátási
adottság. Ahol éghajlat van, ott
nincs víz, ahol víz, az éghajlat nem kedvező.
Jó minőségű
zöldség és gyümölcs csak viszonylag kontinentális éghajlaton terem. Ilyen pedig
Európa nyugati felében csak a magyar alföld.
Az önözéshez
szükséges víz nemcsak bőségben adott, de olcsón felhasználható. Több millió
olyan laza talajú területünk van, ami 50 kilométernél közelebb van az olyan
vízhez, amit 50 méternél kisebb magasságra kell emelni. Az egész világon ilyen
adottság kevés van. Ennek ellenére e páratlan lehetőségünk huszada sincs
hasznosítva.
Azt hogy a
homokos talajon élő lakosság mennyire alkalmas a belterjes kertészkedésre,
kiderült, hogy az egész szocialista táborban nálunk valósult meg a legjobban a
zöldség- és gyümölcsellátás. Annak ellenére, hogy ezt a magyar agrárpolitika
nem támogatta, legfeljebb eltűrte.
A külföldiek földhasználatának tiltása
ostobaság.
A kertészkedésre alkalmas föld ára tört
része annak, ami az EU országokra jellemző. Ennek elsődleges oka, hogy
nincs nyitva a nyugati mezőgazdaság felé. Ezt jól bizonyítja, hogy hasonló
minőségű, adottságú földnek az ára Ausztriában közel tízszerese a magyarnak.
A magyar föld értéke a jelenleginek mintegy
tízszerese lehetne, ha megnyitnánk az EU országok felé a piacát. Márpedig ez az
érték nagyobb, mint az államadósságunk. Tisztában vagyok azzal, hogy másfél
évvel a választás előtt politikai öngyilkosság volna a földpiac privatizációja.
Ezért megelégednék azzal, ha hosszú
határidős bérleteket kapna a külföldi befektető, ha bizonyos munkaerőt
foglalkoztat.
Bármennyire számolni
kell a kormánynak a magyar közvélemény, mindenek előtt a Jobbik reakciójával, a
foglalkoztatás csak nagyon következetes mezőgazdasági modernizációval, mindenek
előtt a belterjes, kertészkedő öntözéses mezőgazdasággal és az intenzív
halgazdálkodással oldható meg.
Mindkettőhöz
külföldi segítségre van szükség.
Az alföldi
homokok önözésének elsődleges feltétele az Oroszországgal való szoros, a
rendszerváltás előtti szinten megszervezett együttműködés. Az orosz piac nélkül
nem lehet a társadalom igényének megfelelő munkahelyteremtést elérni.
Ugyanakkor ők a kertészeti termékekért olyan árukkal, szállításokkal fizetnek,
ami jelentősen javíthatja a külkereskedelmi mérlegünket.
A másik, eddig
nem említett exportpiacot az olajban gazdag közel-keleti államok jelenthetnek.
Számukra a több lábon álló élelmiszerellátás pénzügyi feltétele jelentéktelen.
A jelenlegi élelmiszerimportjuk nálunk is távolabbi térségekből történik.
Megoldás.
A kertészetben, mindenek előtt a korszerű
öntözésben sikeres országok számára hosszú távú földbérleti szerződéseket kell
felajánlani. Ilyenek lehetnek Hollandia, Kalifornia, Izrael.
A vevők között
elsősorban közel-keleti országok számára kellene ugyancsak több évtizedes
földhasználat mellett számukra specializált termelővállalatokat létesíteni.
E feladatok
ellátására alkalmassá kell tenni a Földművelési és Vidékfejlesztési
Minisztériumot, és be kell vonni a népgazdasági és a Külügyminisztert is.
Mivel Magyarország társadalmi és gazdasági
dinamizmusát csak az egymillió vidéki munkahely gyors megteremtésével lehet
biztosítani. Ennek pedig egyetlen módja a belterjes mezőgazdaság, ennél nincs
fontosabb politikai és gazdasági feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése