Kopátsy Sándor PP 2012-12-16
VACLAV KLAUS: EUROPE
Csehország
megint előttünk jár. A cseh köztársasági elnök megjelent könyve ezt mutatja.
Középiskolás
korom óta mozog bennem egy olyan magyar történelem megírása, ami azt mutatná,
mi lett volna, ha a cseheket követjük. Ezer év során mindig azért tévedtünk,
mert nem a csehek után mentünk.
Azt már fiatalon
felismertem, hogy a csehek választottak jobb koronaküldőt. Első királyunkat a
bölcsesség rangsorában is az első közé sorolnám. Egyetlen hibát vétett, amikor
a nagyobb személyes mozgásszabadsága érdekében nem a német-római császártól,
hanem a sokkal kisebb és rosszabb politikát képviselő római pápától kérte a
koronát, ami akkor bizonyos politikai elkötelezettséget jelentett.
Elismerem, hogy
a mozgásszabadsága így volt nagyobb. Ami a király személye szempontjából fontos
volt, de nem sokat ért, mint az ország politikai orientációját befolyásoló erő.
Gézánál még
nyomát sem találom az ötletnek. Számára a német rokonság volt az elsődleges.
István is sokkal fontosabbnak tartotta a német feleséget, és még annál is
fontosabbnak a német lovagok és térítő papok segítségét.
Ezt így látták a
kor emberei is. Erről győzött meg, amikor megtalálták egy lombardiai
kolostorban egy krónikás szerzetes leírását a Koppány és István közti csatáról,
mint magyarok, és a királyt szolgáló német lovagok közötti csatának jegyezte
fel. Nem az a problémám, hogy valóban reális-e az olasz szerzetes jelentése,
hanem az, hogy mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy kire számíthatott első
királyunk abban a gigászi feladatban, hogy kiépítse a feudális földesurak
jobbágytársadalmát, és a pogányságról a kereszténységre való áttérést. Nyilván
nem a nomád magyar társadalom uraira.
Meggyőződésem
szerint csak a népre, és a germán lovagokra.
Nem
hangsúlyozzuk, hogy mi jókor jöttünk a Kárpát Medencébe. Nem a sötét
középkorban, amikor az Alpoktól északra, vagyis ahol fagyos telek voltak, a
pásztor jobban élt, mint a földműves. Amikor mi jöttünk már minden pásztor
akkor volt boldog, ha földműves lehetett. A nyugat-európai agrárreformnak
köszönhetően, fajunk történetében először élhetett jobban a négy évszakos, azaz
fagyos teles klímájú térségekben a földműves, mint a pásztor.
A Honfoglalást
követő társadalmi átalakulást a magyar történészek úgy állítják be, mint Géza
fejedelem, és István király bölcs döntéseinek következményét. Elhallgatják,
hogy az Alpoktól északra először vált a természetes csapadékra épülő
földművelés magas-kultúrát eltartani képessé.
A hármas
vetésforgós földművelés ugyan Franciaországból indul el, de viharos
gyorsasággal eljut Ukrajnáig. Hatására a pogány dánok, frízek, szászok, csehek,
lengyelek magyarok és ukránok feladják a pásztorkodást, és áttérnek a
földművelésre. Ezzel együtt a pogány vallásról a kereszténységre.
Tehát a keresztény
és földművelő feudális társadalomra való áttérés nem a magyar uralkodók
döntésének, hanem egy Európán végigvonuló átállásnak szerves része. Ez az első
évezred végén az egész érintett térségben megtörtént. Nyugat-Európához kellett a közép-európai népeknek, államaiknak is
igazodni.
Ezt az igazodást
a csehek következtesebben hajtották végre, mint a magyarok és a lengyelek. Ők
nem a mediterrán térségben élő pápától, hanem a germán császártól kérték a
koronát. Ezzel ugyan csökkent az uralkodó mozgásszabadsága, de a cseh
társadalom következetesebben nyugat-európai lett.
Meggyőződésem
szerint, a koronaválasztás fontos
szerepet játszott abban, hogy a csehek lettek az egyedüli szláv nép, amelyik
germán módon él, viselkedik.
A magyar
történészek fel sem vetik annak lehetőségét, hogy a Német-Római Birodalom
választófejedelme lehettünk volna. Ennek feltételezése akkor is indokolt, ha
belátjuk, hogy erre a Cseh Medence földrajzilag sokkal alkalmasabb. A vízi úton nyugatra jutás jelentőségét
még ma sem fogja fel a magyar államvezetés.
A csehek nagy
gazdaságföldrajzi előnye, hogy az ország nagyobbik felét jelentő Cseh Medence
vízi útjai észak-nyugatra vezetnek.
Mátyást azért is
a legnagyobb királyunknak tartom, mert ő volt az egyetlen, akinek fontosabb
volt Bécs és Prága, az osztrák és a cseh kapcsolat, mint a puha Balkán felé
való orientáció.
Ő volt, aki az
állandó hadsereg cseh példáját is átvette.
A Mohács utáni
magyar történelem még világosabban megmutatja, hogy nekünk a Monarchián belül
csak az osztrákokkal, helyesebben a germán etnikummal és a csehekkel kellett
volna szövetkezni. Ez a két nép képviselte a Nyugatot a Monarchia sok népe
között. Erre a magyar érdekre a történészeink máig nem mernek rámutatni.
Minden, amire büszkék vagyunk, a két nép befolyása elleni védekezésről szól.
Pedig az ellenkezője volt mindig az igaz.
A csehek voltak
az elsők a reformátorok között is. A husziták Magyarországon a szlovákok által
lakott térségben az első hírnökei voltak a reformációnak. Ideje volna a
reformáció és a nyugati puritanizmus közti összefüggést is világossá tenni.
Azok a népek, amelyeket vallásuk változtatására vezetett a reformáció
lényegesen gazdagabbak lettek, mint akiket az a vallási forradalom meg sem
érintett. A reformációnak köszönhető, hogy a puritán népeknek puritán
kereszténységük lehetett, hogy a vallás nem fékezte a társadalmi
modernizációjukat.
A cseheket a
hisztérikusan katolikus, protestáns ellenes Habsburgok erősen
visszakatolizálták, de viselkedésük puritán maradt.
Nekünk,
magyaroknak egyik nagy nemzeti bűnünk, hogy hisztérikusan cseh, illetve szláv
ellenesek voltunk. A mi érdekünk lett volna, hogy Csehország is a monarchia
velünk egyenrangú királyság legyen. A magyar politikai azonban ezt, minden
eszközzel igyekezett megakadályozni.
Ezek után visszatérve
Klaus említett könyvére, és közismert EU szkeptikus felfogására. Örömmel
olvastam a Heti Válaszban Matolcsy György írását Klaus könyvéről. Először érzem
azt, hogy valamiben a magyar kormány egy tagja, fontos Európa politikai
kérdésben a csehekkel közös véleményen van
Klausnak igaza
van abban, hogy az EU központosító politikája elhibázott út. Európának nem
minél nagyobb centralizált birodalomnak kell lenni, ahogyan azt a németek és a
franciák szeretnék, hanem a független államok spontán közösségének. Európa
nyugati fele egységes eleve nem lehet, az értéke az, hogy kulturálisan és
gazdasági fejlettségben nagyon tagolt. A
homogenitásban nem a Távol-Kelettel, sem Észak-Amerikával nem versenyezhet.
Abból kell
kiindulni, hogy az utóbbi ötszáz évben a Nyugat azzal lett nagy, hogy nagyon
megosztott volt. Legfőbb gondja az volt, hogyan tud a kontinensen belül egymás
rovására előnyt szerezni. Európán belül olyan háborúk soha nem voltak, mint
ebben az ötszáz éven. Sőt egyre nagyobbak. A többi magas-kultúrával szembeni
fölénye ugyanakkor egyre jobban nőtt.
Ahogy a 20
század két világháborúja során világossá vált, hogy az Egyesült Államok lett a
Nyugat, sőt az egész világ szuperhatalma, a németek és a franciák maguknak
akarták érezni a kis kontinenst. Németország még arra joggal építhet, hogy a
kontinens vezető gazdasági hatalma. Franciaországnak azonban még ilyen reménye
sem lehet. Ennél fontosabb, a szerénysége nagyobb ok, hogy Európa nyugati fele
stratégiai tekintetben törpe nemcsak az Egyesült Államokkal, és Kínával, de még
Oroszországgal szemben is törpe.
Az a világ pedig
elmúlt, hogy a nagyobb erősebb. A tudományos és technikai forradalom hatására a
nagyobb politikai egység már nem előny, hanem hátrány. A legfejlettebb európai
államok kicsik. Az első hatba még Németország még akkor sem fér be, ha a törpe
államokat figyelmen kívül hagyjuk. A hat első európai állam: Norvégia, Dánia,
Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia. Rajtuk kívül még négy ország van az
első tíz között. Sorrendben Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és az Egyesült
Államok. Ez a szuperhatalom az első tíz között csak az utolsó.
Az állam
nagysága csak addig volt társadalmi és gazdasági előny, amíg egymással
hadakoztak a gyarmatokért, befolyási övezetekért. A jelenkorban a fejletteknek
az elmaradottak kizsákmányolása már nem fontos előny, sokkal fontosabb a
fejlettek közötti forgalom. Ezért meg is szünetek az egymásközi háborúk.
Elsősorban a fejlettek vannak egymásra utalva.
Európa erősebb, ha nem akar mindenáron
egységet teremteni abból, ami erre eleve alkalmatlan.
- Az áruk és a személyek számára nincsen a
tagországok között határ.
- A munkaerőpiacon a tagországok között
olyan megállapodások történnek, amelyek kártalanítást garantálnak a minőségi
munkaerő befogadása esetén a képzési költségek megtérítésére.
- A tőkepiacon is csak a tagállamok
köthetnek kétoldalú megállapodást.
- Pénzügyeik intézésében minden tagállam
önálló. Abban, hogy hol mennyi inflációt, kamatot, költségvetési hiányt
tartanak kívánatosnak, az EU vezetése nem szólhat bele. Ezért a közös
bankfelügyelet nem fogadható el. A tagállamok e kérdésekben is csak egyéni
döntéseket hoznak.
- Az EU közös kasszájából dotáció nem
adható. Elvileg el kell zárkózni, minden olyan ábrándtól, hogy
alamizsnával fel lehet hozni a lemaradókat.
Tudomásul kell
venni, hogy ennél szorosabb kapcsolat csak olyan államok között lehet, amelyek
kultúrája közös, és a gazdasági fejlettségük között nincs plusz-mínusz 20
százaléknál nagyobb különbség nem engedhető meg azonos kultúrák esetében sem.
Különösen kártékonyak az olyan támogatások, amelyekhez elvárások is kötődnek.
Ajánlás.
Ezer év után végre egyszer fogaduk el a
csehek álláspontját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése