2013. január 2., szerda

A POLITIKAI NÉZETEK KÖZEPRE TARTSANAK ÖSSZE


Kopátsy Sándor                PG                  2012-12-20

A POLITIKAI NÉZETEK KÖZEPRE TARTSANAK ÖSSZE

A Pénzügykutató Intézet 45 éves meglapításának, és 25 éves önállóságának megünneplésére jöttünk össze. Olyan öreg lettem, hogy mint első vezetője megérhettem. Abban ugyan nem sok az érdemem, hogy olyan közösség lett belőle, amelyik családként él ma is, és ünnepel, és elkötelezetten liberális.
Rám bízták a megnyitó bevezetést.
Amit elmondtam, meglepetésemre lelkesen fogadták, ha nem is megfogadták. Nem azon az úton járnak, melyeiket ajánlottam, mégis megértették, amit mondtam.
A kedvező fogadtatás bátorít arra, hogy röviden leírjam a mondandómat.
Az első témát a falra vetített három személy adta. Az Intézet velük fejezte ki a karakterét. Hágelmayer – Hetényi – Tardos arcképei voltak a falra vetítve. Azt, hogy e három személy befolyása volt az Intézet karakterére legnagyobb, a tények bizonyítják. Érdemeiket én sem vitatom.
Ennek ellenére, nekem Nyers Rezső neve hiányzott. Ehhez a szubjektív okot az adta számomra, hogy ő volt az Intézet megalapítója. Objektív okomat azonban sokkal fontosabbnak tartom. Az, hogy a magyar közgazdaságtan 1968 óta bejárt pályájának elsődleges alakítóját benne látom.
Amennyire az Intézet kollektívája ebből az utóbbi 25 évet hangsúlyozza jobban, én inkább a rendszerváltás előttinek látom a történelmi jelentőségét. Annak ellenére, hogy Nyers Rezső a rendszerváltás után maga is arra az útra tért, amin az Intézet halad.
Már koromnál fogva is, én a rendszerváltásig tartó utat tartom a jelentősebbnek. Az, hogy Magyarország az 56-os forradalom fegyveres leverése után, ha nem is vidám, hanem inkább a legkevésbé szomorú, a többi csatlós által irigyelt barakk lehetett, abban Kádár bölcsességét, és közgazdászként Nyers Rezső szerepét emelem ki.
Ismerem az előzményeket. 1953 nyarán, Moszkvában leváltották ugyan Rákosit a miniszterelnökségből, de a hazai gárdája elérte, hogy Nagy Imre ugyan miniszterelnök lehet, de a mozgásterét lényegében a mezőgazdaságra korlátozták. A többi gazdasági tárcát Gerő Ernőre bízták. Amikor másfél év után ezen változtatni akart, azonnal lecserélték. Ezt a másfél évet azzal lehetett jellemezni, hogy legyen a mezőgazdaság a népieké, de az urbánusoké marad a többi.
Az 56-os forradalom bukása után néhány évre volt szükség, amíg Kádár konszolidálni tudta a hatalmát. Azt követően a reformok a mezőgazdaságban elkezdődtek a háztájival, majd az önerőből történő házépítéssel. Ezt az ágazatot a népiek irányították.
A mezőgazdaságban elért sikerek gyorsan átterjedtek a gazdaság egészére. A gazdaság liberalizációját Nyers Rezsőre bízták. Az ő csapata viszont az urbánusokból verbuválódott. Neki köszönhetően, a gazdaság súllyal a liberális baloldaliak kezébe került. Vezetése alatt valami olyant indítottunk útjára, ami a 90-es évek elején, Kínában világtörténelmi sikert aratott.
A Moszkva által féken tartott liberalizmus azonnal elszabadult, amikor a rendszerváltás után megszűnt a moszkvai kontroll. Ez már a Németh-kormány ideje alatt egyértelművé vált. Ekkor még Nyers maradt a gazdasági csúcsminiszter, de a csapata túl lendült a gazdasági liberalizmus irányába.
Amióta urbánusokról és népiekről beszélhetünk, először fordult elő, hogy a magyar társadalom két motorja, mind a városi polgárság, mind a vidéki népbarát értelmiség szerepet kapott. Az előbbi volt a közép-bal, a liberális, szoclib polgárság, az utóbbi a nemzeti, közép-jobb értelmiség.
Nyers és csapata már a Németh-kormányban rálépett a Szovjetunióval való radikális gazdasági szakítás útjára. Tehát a gazdaságpolitika megelőzte Antall József politikai szakítását.
A rendszerváltás során a veszteséges vállatok leállítása, felszámolását nem is annyian az első választást megnyerő, konzervatív közép-jobb Antall József, mint sokkal előbb, és inkább a liberális urbánusok vezényelték le.
Az urbánusok választói támogatottsága aránylag gyenge, csak a baloldalról kaphat támogatást. A népiek támogatottsága sokkal szélesebb, de csak akkor, ha a közvélemény nacionalista és klerikális igényeihez igazodik.
Azt kellene belátni, hogy a választók kétharmada csak a közép-jobb politikával nyerhető meg. Ugyanakkor a középbal csak akkor lehet tartósan erős, ha nem enged szabad kezet a liberálisoknak. A választások megnyeréséhez a közép-jobbnak eleve sokkal nagyobb esélye van. Aki tehát politikai hatalomra tör, annak sokkal nagyobb előnyt jelent a jobboldalisága, mint a liberálisoknak, ha sokat engednek a liberálisoknak.
Már a választások előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a közép-jobb Demokrata Fórum lesz a nyertes. Ennek jobboldaliságától, mindenek előtt antiszemitizmusától félve az állampártnak sikerült még a választások előtt népi-nemzeti közép-jobb Demokrata Fórum élére ültetni a konzervatív Antall Józsefet. A közép-jobb Fórum még ugyan megnyerte az első demokratikus választást, de kiderült, hogy a nemzeti konzervatív párttá átalakítva nincs választói támogatottsága. A konzervatívvá átalakított MDF elvesztette a hatalom megtartásának minden lehetőségét.
A közép-jobb magyar társadalomnak nem maradt közép-jobb pártja.
A második választást ezért nyerhette meg, nagy fölénnyel a Horn Gyula által vezetett baloldal. Ő azonban a nagy többség birtokában sem merte vállalni a kormányzást, és nemcsak befogadta koalíciós partnerének a liberális SZDSZ-t, de a gazdaságpolitikát is rájuk, és a saját pártjában a maradt liberálisokra bízta. Ez elég volt arra, hogy elveszítsék a következő választást. Ebből a legerősebb pártként az újdonsült liberálisból népi közép-jobbá átalakult Fidesz került ki. Az abszolút többség, és tapasztalatok hiányában a Fidesz a parasztromantikus Torgyán József által vezetett Kisgazdapárttal kötött koalíciót. Az idő előtt megszerzett hatalmat a Fidesz képtelen volt megtartani. A negyedik választást megnyerte az erősebb káderállománnyal, és kapcsolati tőkével rendelkező szoclib koalíció, és két cikluson keresztül kormányozhatott. Ez a hatalom birtokában azonban annyira liberális politikát folytatott, ami 2010-ben katasztrofális vereségüket okozta.
A Fidesz kétharmados győzelmet aratott. Ezzel 2010-ben lényegében olyan politikai erőviszonyok alakultak ki, amilyent már az első választás is hozhatott volna, ha a rendszerváltás előtt szoclib erőknek nem sikerül a népi-nemzeti Demokrata Fórum élére ültetni a konzervatív Antall Józsefet.
2010-ben olyan politikai erőviszonyok alakultak ki, amilyenek már 1990-ben is jellemezték a magyar társadalmat. Ennek megértéséhez elég volna arra gondolni, hogy a mai Fidesz mögött ugyanaz a közép-jobb társadalmi erő áll, mint ami állt az Antall József előtti MDF mögött.
Azzal, hogy az állampártnak sikerült Antall Józsefet ültetni a szerintük túl nacionalista és antiszemita erőket rejtő MDF élére ültetni a számukra megbízható Antallt. Ezzel húsz évre ugyan győztek, de 2010-ben sokkal súlyosabb vereséget szenvedtek, mint amit az eredeti MDF győzelme jelentett volna 1990-ben.
Mindet azért írom le mindezt, újra és újra, mert egyre inkább az a meggyőződésem, hogyha sikerül a liberálisoknak Bajnai vezetése alatt ellenzéki koalícióban olyan erőseknek lenni, hogy nem nyer abszolút többséget a Fidesz, akkor a Jobbikkal kényszerül kormányt alakítani.
Az Intézet ünneplését megtartók ugyanis Bajnai választási győzelmére tesznek. Ettől ugyanis megijedtem. Nem azért, mert Bajnai nem lenne az átlagosnál jobb miniszterelnök, hanem azért mert az estleges sikere legfeljebb viszonylagos jó szereplés lehet. Márpedig, ha nem nyer többséget a jobboldal egésze ellen, kikényszeríti a Fidesz - Jobbik koalíciót. Márpedig ez a liberálisoknak a jelenleginél is rosszabb megoldás.
Az is problémám, hogy az MSZP bárkit indít, több szavazatot kap annál, ha Bajnai a jelölt. Nem azért, mert alkalmatlan, hanem mert nem érzik a magukénak. Az MSZP szavazóinak nagy többsége nem személyre, hanem a pártjára szavaz. Bajnait pedig a hívő baloldaliakkal nem lehet elfogadtatni.
Mi lesz akkor, ha Bajnainak sikerül második pártnak befutni. Ugyan ennek is nagyon kicsi a lehetősége. Az MSZP bárkit jelöl, az is több szavazatot kapna, mint a liberális, Bajnai.
Az olyan választási eredmény, aminek még lehet reális esélye, a Fidesz lesz a legerősebb, de nem nyer többséget. Ekkor arra kényszerül, hogy a harcos ellenségeivel szemben a Jobbikkal köt koalíciót.
Ez ugyan csak rémálmom, nálam egy a tízhez a Fidesz többség ellen lehet fogadni. De az én intézeti barátaim a Bajnaira tesznek, méghozzá úgy, hogy az ősellenségnek a Fideszt kell tekinteni. Azon tehát ők botrákozhatnak a legkevésbé, hogy kényszerhelyzetben a Fidesz egy ilyen koalícióra kényszerül.
Ez a félelmem késztetett arra, hogy a bevezetőt mondva, rámutattam arra, hogy a többségében közép-jobb magyar társadalomban nem szabad a népi közép-jobbot esküdt ellenségnek tekinteni. Keresni kell a Fidesszel való szövetséget. Minél ellenségesebb a Fidesszel szemben a közép-bal, annál reménytelenebb a közép felől szavazatot szerezni, annál nagyobb veszélye van a közép- és szélső-jobb szövetségének.
El voltam készülve, hogy mondandómmal nem lesz sikerem, de vállaltam. Aztán meglepett, hogy megtapsoltak.
Abban nem kételkedem, hogy 2014-ben a választások után már nem lehet véleményemmel vitatkozni, de jobb volna előre látni a realitást. A választások után, már mindenki okos lesz.
Azok járnak kevésbé rosszul, akik tudomásul eszik, hogy Magyarországon a közép-jobbnak van mindig a legnagyobb esélye a győzelemre. Ezért aztán elég lenne két tábor, amiben mindkét félnek csak a közép felé van esélye a terjeszkedésre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése