NE POLITIZÁLJ, ÉPÍTKEZZ!

Kopátsy Sándor                  EG                  2012-12-24

NE POLITIZÁLJ, ÉPÍTKEZZ!

Már diákkoromban Móricz Zsigmond parancsa szerint igyekeztem élni. Mintegy hetvenöt évvel később jobban megértem Móriczot, mint valaha.

Ő a proletárforradalom alatt lelkesen földet osztott. Nem politizált, hanem cselekedett.

A Horthy-rendszerben rájött, hogy a rendszerváltásra nincs esély, hát a maga módján építkezett, írta a társadalom bírálatait. Méghozzá a Nyugatban. Sokáig nem értettem, hogyan fért meg Móricz a gyáriparosok által a liberális polgárság szellemét képviselő közösségben. Ma már megértem, akkor, ott tudott leginkább építkezni. Felismerte, hogy az arisztokrácia és az úri középosztály szövetsége megdönthetetlen, meg kell elégedni azzal, hogy egyelőre csak építkezni lehet.

Büszke vagyok arra, hogy a háború után Somogyban és is földet osztottam. Hamar azt is megtanultam, hogy Jaltában több évtizedre döntöttek a szuverenitásunk felett, azért semmi értelme hadakozni. Maradt az építés lehetősége. Abban mindenki másnál jobban vizsgáztunk. Ezt a jelenlegi rendszer képtelen megérteni. Pedig történelmünket formáló eredményekre lehetnénk büszkék.

1. Ha nem is egyedül, hanem bolsevik segítséggel összedöntöttük az arisztokrácia és az úri középosztály félfeudális rendszerét. Jelenleg csak azt látják a hivatalosak, hogy erőszakkal tettük. Azt nem értik meg, hogy ezt a történelmi feladatot az ország lakosságának kisebbségével kellett végrehajtani. Márpedig társadalmi törvény, hogy kisebbségben a jót is csak erőszakkal lehet sikerre vinni. A jelenkor meg nem értésének is az a kulcsa, hogy a liberálisok, általában a Nyugat, nem a társadalmi feladatot, a jó célt, hanem a demokratikus módszert tartják elsődlegesnek. A történelem azonban számos példával illusztrálta, hogy a jót csak erőszakkal lehetett megvalósítani.

Ennek klasszikus példája volt kereszténységünk felvétele, és államunk alapítása. Első királyunkat joggal tartjuk szentnek, annak ellenére, hogy minden célját durva erőszakkal érte el. Ennek ellenére még a magyar történészek sem fogadják el, hogy elhallgatják a tényt, nem kímélte az ellenfeleit. Kádár esetében a kegyetlenségek tört részét sem értik meg. Pedig neki rövidesen alkalma kínálkozott arra, hogy ne legyen erőszakos.

Szent Istvánt nem a külső erőszak, hanem csupán a környezetünkbe való beépülés bölcs felismerése kényszeríttette az erőszakos rendszerváltásra. Kádárnak azonban nem volt választása, mert a szovjet tankok ereje determinálta a sorsunkat.

Mondandóm lényege, hogy 1945-90 között még sokkal indokoltabb volt Móricz tanácsa, mint a két háború között. Ideje volna kimondani, hogy a szuverenitásunk elnyerésére semmi esélyünk nem volt. Tehát csak a rendszer keretein belüli építkezésre volt lehetőség.

Ez jutott az eszembe, amikor a Pénzügykutató alapításának a 45, illetve önállóvá válásának 25 évét ünnepeltük.

Az első húsz és a második tizenöt között minőségi különbség volt.

A bolsevik rendszer keretei között csak az építkezésre volt lehetőség, a rendszerváltás óta azonban az építkezést elnyomta a politizálás.

Én csak az első hét évben voltam aktív szereplő. Számunkra akkor a gazdasági mechanizmus, a háztáji gazdaságok és a sajáterős családi házépítés volt az elsődleges feladat. Ebben a munkában lehettünk Nyers Rezső vezetése alatt folytatott politika egyik élcsapata.

Mindhárom területen a vártnál is nagyobb eredményt érhettünk el.

A mechanizmust sikerrel magyaráztuk. A rajzfilmünknek példátlan sikere lett.

A háztáji gazdaságok ügyében a népiekkel szövetkeztünk.

A sajáterős családi házépítkezésekhez mi alakítottuk ki a pénzügyi feltételeket.

Ennek az időnek a legnagyobb sikerét abban látom, hogy szinte a semmiből értük el, hogy a lakossági jövedelmek negyedét a munkaidőn túl végzett munkában termelhette meg a lakosság.

Ma is úgy érzem, Móricz Zsigmond parancsát jól teljesítettük.

Ahogyan megnyíltak a politizálás feltételei, a Pénzügykutató csapata egyre inkább tette a hangsúlyt a politikára. Nem tagadom, történelmi érdemeket szereztek a reformtanulmányaikkal. Ennek a csapatnak a vezérét Antall Lászlóban láttam, és látom. Velük nyugdíjasként is egy csapatban maradtam, de csak külsős, amatőr. Ez nem az én harcmodorom. Az általuk elért eredményeket sokkal nagyobbra értékelem, mint ők a mienkét.

Nekem az ő céljaik, a Jegybank, az Alkotmány Bíróság, általában a bíróságok, a kommunikációs csatornák függetlensége, másodrangúak a magasabb foglalkoztatással, az eladósodottsággal, a kevés házépítkezéssel, a korrupcióval, a kisemberek tulajdonvédelmével szemben.

Móricz Zsigmond tanítványa maradtam, akinek a politikai szabadságnál fontosabb a gazdaság épülése.