Miért állt az ember két lábra

Kopátsy Sándor                PB                    2013-05-10

Miért állt az ember két lábra

Erről más a közelmúltban leírtam a véleményem. Azért, mert a két első végtagját másra használta.

Közben rájöttem, hogy nem a véső okot fogalmaztam meg. A magyarázatom nem volt elegendő magyarázat arra, hogy a két első végtag viszonylag gyorsan kifejlődött. Vagyis nem a darwini szelekció működött, hanem az ember rendkívül fejlett agya parancsolt.

A darwini úton is elindult a majmoknál a két első végtag külön célra történő használta. Sőt a vidrák, kagylótörésre is használják az első végtagjukat. De az a folyamat nagyon alacsony szinten megállt. Ezzel szemben az ember esetében rendkívül gyorsan óriásit fejlődött. Ezt a gyorsaságot csak a fejlett agyunknak köszönhettük.

Abban nincsenek ismereteim, hogy az ember ősei hogyan használták az első végtagjaikat, de bizonyos, hogy a bunkó használatánál megrekedtek. Az ember azonban nagyon gyorsan szerszámkészítővé vált. Erre korábban egyetlen fajnál nem került sor.

Az ember viszonylag gyenge fizikai képességei ellenére azért volt képes minden természeti környezethez alkalmazkodni, mert fejlett agya volt. Annak céljai eléréséhez pedig elengedhetetlen szüksége volt az ügyes kézre.

Már a bunkó ellenségei, és zsákmányai ellen megsokszorozta a fizikai erejét.

A tűz hasznosítása is ügyes kezeket igényelt. Sokáig nem maga gerjesztett ugyan tűzet, de annak életben tartásához már nélkülözhetetlen volt az ügyes kézre.

A kőszerszámok készítéséhez is ügyes kézre volt szüksége.

A hideg elleni védekezést, a ruházat elkészítését is a kezének köszönhette.

Fajunk példátlanul gyors fejlődésének a motorja az agy, de a szerszáma a kéz volt.

Fajunk történelmét csak a fejlett agyunk kapacitása alapján lehet megérteni.

A fajok életében még a millió év is nagyon rövidnek számít. Az ember eddigi élete ennek is alig tizede. Ez a nagyon rövid élet is óriási változásokat mutat, amelyekre Darwin felismerései alapján nincsenek válaszok. Abban a százezer év még nem értékelhető. Az emberi faj rövid történelme azonban máris három minőségi változáson ment keresztül, és gyorsuló fejlődést mutat.

Ma az emberiség hatoda annyival másként él, amilyen változás még százmillió évek alatt sem következett be egyetlen faj esetében. Csak az én életem 92 éve alatt három és félszeresére nőtt fajunk létszáma, százszorosára nőtt az egy lakosra jutó információ, sokszorosára a kontinensek közti forgalom, és a megtett távolság.

Ezekhez a fajunkat ért minőségi változásokhoz ugyan a motor az agyunk volt, de a kezünk is nélkülözhetetlen volt hozzá.