2013. május 9., csütörtök

Újrairtott történelem


Kopátsy Sándor                  PH                  2013-05-03

Újrairtott történelem

Örömmel olvastam Ráday Mihály írását a Népszabadságban. Dicséret illeti, hogy végre valaki elmondja a véleményét az utca nevek elvtelen változtatásáról.
Ezen a téren is eluralkodott a napi politikai győzteseinek a tobzódása. A percemberek azzal akarják beírni a nevüket a történelmünkbe, hogy ők adnak neveket az utcáknak. Ezért aztán, elég megnézni a legújabb utca átnevezéseket, és megmondom, ki nyerte a legutóbbi választást, mikor győztek a liberálisok, mikor a jobb-közép, és a történelemben járatlan győzteseknek, laikusként, mi a véleménye az elmúlt század még mindig nem leülepedett történelméről.
Nem is az a bajom, hogy nagyon más politikát látok az utcanevek változása láttán, mert lehet, hogy én tévedek. A baj, hogy az utcanevek, akárcsak a köztéri szobrok mögött mindig a napi politika áll. Ezért aztán nehéz követni a névcseréket.
Egy francia történésztől olvastam, hogy Európában három nép, a porosz, a lengyel és a magyar, a társadalmi és politikai erejét meghaladó történelmet hordoz. Ebből fakad, hogy nálunk mindenikről, akit pillanatnyilag pozitív történelmi szereplőnek tartunk, szobrot kell állítani, arról utcát, teret kell elnevezni. Sokuk azonban nem annyira a haza, hanem csupán az éppen győztes párt számára nagyok.
Ezért volna indokolt szabályozni a szoborállítás és az utcaelnevezés rendjét. Ez például, rendben van a települések nevével. Néhány kivételtől eltekintve, ezek nevét nem változtatják, csak néhány kivételes esetben, amikor új város épül. Ezek névadása sem mindig sikeres, de még ezek korrekcióját sem engedném meg. Maradjon néhány mementója a politikai vakságnak, és figyelmeztessenek az óvatosságra.
A falusi utcák neve viszonylag rendben van. Ezeknek valamikor a nép adott nevet annak alapján, hogy az utca milyen másik település felé vezet, kik laktak abban az utcában. Ennek nyomai még a városainkban is megmaradtak.
A politikusok, költők neveit a falvakban is visszaszorítanám. Adyt, Bartókot és József Attilát nagyon nagyra becsülöm, falvakban mégsem ajánlanám. Valakiről ott kell utcát, teret elnevezni, ahol születet, élt, vagy eltemették, de nem ott, ahol a műveit nem értik.
Ráday nagyon bölcsen mutat rá arra, hogy a virágokról, fákról, madarakról, mesterségekről elnevetett utcákat nem kell minden választás után átkeresztelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése