Nemzetközi tőkeáramlás 2007-2012

Kopátsy Sándor                  PG                  2013-07-08

Nemzetközi tőkeáramlás 2007-2012

Elemzésre érdemesek az előző nyolc év tőkeáramlási adatai is. Sokkal többet mondanának, ha egyúttal közölnék a saját forrásból történő felhalmozást és az egy lakosra jutó tőke változását is.

Ennek ellenére önmagában is sokat mondó adatok.

2007-ban 3.000 milliárd dollár volt a nemzetközi tőkeáramlás volumene, ami 1.360 milliárdra csökkent. A csökkenés szinte kizárólag a fejlett Nyugatot, Európát és Észak-Amerikát érintette. E két térségbe áramló tőke kétharmadával csökkent. Ázsiába és Latin-Amerikába azonban nemcsak arányában, de volumenében is nőtt.

Ahogyan Amerikát meg kellett osztani, erre még nagyobb szükség lett volna Ázsia esetében. Ahol a Távol-Keletre menet a legtöbb tőke.

Még nagyobb korrekcióra lenne szükség, ha a tőkeáramlást egy laksora vetítenénk. Ebből egyértelművé válna, hogy a tőke nagy többsége mindig oda ment, ahol nem, vagy alig növekedik a lakosság. Ez ugyan mindig jellemző volt, de 2007-ben sokkal inkább, mint 2012-ben. Európában és Észak-Amerikában az emberiség alig hetede lakik, és 2007-ben oda ment a tőke kétharmada, az egy harmadot pedig az emberiség hathetede kapta. Ez az aránytalanság 2012-re lényegesen csökkent, de továbbra is óriási a különbség. Különösen akkor, ha Kínát, Illetve a Távol-Keletet, ahol stagnál a lakosság, külön vesszük.

A tisztánlátás akkor volna biztosítva, ha a protestáns, azaz puritán Nyugatot, és a konfuciánus Távol-Keletet, azaz a népesség kétötödét állítanánk szembe a gyorsan szaporodó háromötöddel. Kiderülne, hogy a nem szaporodó kétötödbe 3-5-ször több tőke áramlik, mint a gyorsan szaporodó, de lemaradó háromötödbe.

A jelenkor nagy tanulsága, hogy a néhány ezreléknél gyorsabban szaporodó többség egyrészt nem képes biztosítani az egy lakosra jutó vagyon szinten tartását. Az ebből fakadó szegényedést csak fokozza a nemzetközi tőkemozgás.