A minőség forradalma

Kopátsy Sándor                 EH                   2013-08-02

TÖRTÉNELEM SZEMLÉLETEM

A minőség forradalma

Ideje volna az elmúlt mintegy ötezer éves történetét úgy is feldolgozni, hogy a világ népességének mikor, mekkora hányada léphetett a kor adott lehetőségeinek a csúcsára.

A jégkorszak végét követően, egészen az első ezredfordulóig, csak az önözéses mezőgazdaság jelentett megfelelő társadalmi alépítményt az osztálytársadalmak számára. Ez gyakorlatilag a kínai, az indiai, a közel-keleti és az egyiptomi kultúrát jelentette. Ezek tartották el az emberiség nagyobb felét. A másik fele nomád pásztorkodásból, kapás növénytermelésből és vadásztatból, halászatból és gyűjtögetésből élt.

Akkor még az osztálytársadalmat eltartani képes alépítmény csak az volt, ahol önözéssel termelték a kenyérgabonát. Ez közel százszor akkora lakosságot tartott el, mint a gyűjtögetés, és tízszer annyit, mint az utóbbi ezer évben Nyugat-Európát meghódító természetes csapadékra épült földművelés. Az utóbbinak pedig ezer évre volt szüksége, hogy fölénye világméretűvé váljon. Ezzé csak a tudományos és technikai forradalom biológiai és műtrágya termelési eredményei tették.

A Nyugat igazi felemelkedése csak az ipari forradalommal, a 18. században indult útjára. Az első száz évben szinte csak Nagy Britanniában, Belgiumban és Németalföldön győzött. A világgazdasági hatása elsősorban a vasúti és a tengeri, majd az utóbbi száz évben a közúti és a légi szállításnak köszönhetően bontakozhatott ki. Az ipari forradalom a Nyugat számára olyan technikai és katonai fölényt biztosított, amire előtte nem volt példa az osztálytársadalmak világában. Ennek és az ipari termelés fölényének köszönhetően vált lehetővé a világ gyarmatainak és fél-perifériáinak meghódítása és folyamatos kizsákmányolása.

Az ipari forradalomról azonban máig nem tudatosult az sem, hogy a fölény igazi haszonélvezője csak az iparosított országok polgársága és politikai elitje volt. A proletárok és parasztok, vagyis a lakosság kilenc tizedének, az életszínvonala alig változott.

Ez fakadt abból, hogy a társadalom munkaerőigénye, a nagy többség mennyiségével és minőségével szemben, az előző termelési módhoz képest jelentősen csökkent.

Fordulatot csak a 20. század során berobbant tudományos és technikai forradalom hozott azzal, hogy a munkaerő minőségével szemben kielégíthetetlen szintre emelete az igényt.

Ebből fakad aztán az, hogy a minőségi munkaerő árát a kereslete az értéke fölé emelte. A minőségi munkaerő vált az uralkodó, a munkaadójával szemben is fölényt élvező réteg. Nem osztály, mert a minőségi adottságok nem hagyhatók örökségbe.

Ez új helyzetet teremtett a társadalom számára. A munkaerő minőségének optimális hasznosítása olyan társadalmi feladat, aminek teljesítéséhez az egész társadalom részvételére van szükség.

Azt, hogy ez mit jelent, jól illusztrálhatjuk az ipari forradalom és a tudományos forradalom hatásának szembeállításával.

Az ipari forradalomban szükség volt néhány zseniális feltalálóra, kevés jó szakemberre, akik a találmányt megvalósították, ugyanakkor a termelés minden további mozzanata egyszerűbbé vált. A gyártási, a szállítási és elosztási folyamatban szinte csak könnyen betanítható munkaerőre volt szükség.

A tudományos forradalom már olyan találmányokat igényel, ami a tudósok, szakemberek sokaságának a kooperációját igényli. Ez ugyanúgy vonatkozik a legyártás technológiájának megtervezésre is. A nagy változást azonban azt jelenti, hogy a termelési folyamatba is csak minőségi munkaerőt lehet hatékonyan alkalmazni. Ezért csak olyan társadalom lehet versenyképes, amelyikben az emberek viselkedése megfelel a jelenkor igényeinek.