Gondolatok a tejfogyasztásról

Kopátsy Sándor                PB                    2013-08-08

Gondolatok a tejfogyasztásról

A Népszabadság aug. 8.-i számában Juhari Zsuzsanna: A tejforradalom a Kárpát medencéből indult, hangzatos címmel közli, hogy az élelmezéstudomány legújabb eredményei azt bizonyítják, hogy a tejcukor megemésztését megoldó genetikai változás Európában már „megjelent.” Szerintem, nem tisztázza, mint jelent a megjelent. Illetve azt sugallja, hogy itt történt, de szerintem sokkal inkább ide is elérkezett.

Ezt sugallja a mellkélt térkép is, ami szerint a tejemésztés az emberiség harmadát érinti, de a lakosság nagy többsége csak a közel-keleti, a délkelet ázsiai, az északnyugat afrikai és az északnyugat európai tértségben, emészti meg a nyers tejet. Ahhoz nagy magyar szív és fantázia kell, hogy ennek a bölcsője a Kárpát-medence volt.

A szerző véleményének alátámasztásához sok kérdésre kellene választ adni.

Melyik tejtermelésre alkalmas állat mikor, és hold domesztikálódott?

Ma már a genetika erre eléggé egyértelmű választ ad.

Messze a legelső domesztikált, tejet is termelő háziállat a rénszarvas volt. Azt, hogy a rénszarvassal pásztorkodó népek nem fogyasztottak tejet, nehéz elképzelni. Ez azonban jó tízezer évvel megelőzte a szarvasmarha, a kecske, a juh domesztikációját. A lámáéról nem sokat tudok.

Az viszont genetikailag egyre inkább elfogadott, hogy a mai emberiség nagy többségének ősszülei a rénszarvasokkal pásztorkodó nomád népek közül kerültek ki.

Ezért a tej emésztését biztosító genetikai változást sokkal inkább a rénszarvas pásztorok között, és jó tízezer évvel korábban keresném Észak Szibériában. De az is lehetséges, hogy több állattartó kultúrában egymástól függetlenül jelent meg.

Annak, hogy a tejfogyasztás a szarvasmarha domesztikációjával kezdődött, semmiféle logikai alapja nincs, csupán az, hogy Lengyelország területén találtak 7500 éves soklyukú cserepet. Ezt kevés ahhoz, hogy a tejemésztés három nagy centruma súlypontjában, de azoktól óriási távolságra van.

A tejfogyasztás megjelenésének nagy jelentősége volt.

A tej ugyanis az agyfejlődés szempontjából az egyik legjobb táplálék.

A történelemszemléletem kulcsa ugyanis az, hogy a messze legfejlettebb adottságuk, az agyunk kiszolgálására épül. Ha ez igaz, akkor ebben az egyik nagy lépést jelentette az, hogy a tejet a gyomrunk a csecsemőkor után is hatékonyan megemésztette.

Minden emlősállat faji tulajdonsága, hogy a fejlődés korai szakaszában a leghatékonyabb tápláléka az anyatej. Ha ez az élet egészére így lenne, nehéz volna a tejfogyasztás fiatalkori természetes feladása. Ezért alakult ki fajunk esetében is az a genetikai szelekció, ami biztosította, hogy bizonyos kor után a tej emészthetetlenné, sőt mérgezővé váljon.

Azt is valószínűnek tarom, hogy a szarvasmarhákkal közel egy időben domesztikált kecske és birka fejése könnyebben megoldható lévén, előbb történt, mint a szarvasmarháé. Semmi alapja nincs annak, hogy a korai tejtermelést a szarvasmarhatartással kössük egybe. A kecske és a birka fejése sokkal könnyebben megoldható volt. A szarvasmarha sokkal inkább igavonó állt volt, mint tejtermelő. Ezt jól jellemzi, hogy a Kárpát-medencében a szarvasmarha tejtermelésre hasznosítása csak a 18. században jelent meg. A szilaj marha tejet alig adott, és nem is a háznál tartották. Ismereteim szerint a svábokkal behozott istállós tehéntartás előbb a lakosság táplálkozás nagyon fehérjehiányos volt. Ezért volt népbetegség az angol-kór. Most meg azt olvasom, hogy a Kárpát-medencében már 7500 éve is marhatejet ittak.

Az alvasztott tejnek cserépszűrőben történő szűrését ugyan lehetségesnek tartom, de százszor elterjedtebb lehetett a textilen keresztül történő szűrés.

A tej emésztése sokkal könnyebb, ha a tej megalszik. Ismereteim szerint a megalvadt tej minden formája, aludttej, savó, író, túró és sajt, még azok számára is emészthető, akik genetikailag a nyers tej megemésztésére képtelenek.

Ha rajtam múlna, a táplálkozásban fontosnak tartanám a minél könnyebben emészthető ételek fogyasztását. De csak azoknak, akik nem túlsúlyosak. A túlzott táplálkozás ellen ugyanis még nem jött létre genetikai védekezés. Erre talán évezredekig kell várnunk.