Keresik a Federal Reserve következő elnökét

Kopátsy Sándor                  PG                  2013-08-14

Keresik a Federal Reserve következő elnökét

Aligha van fontosabb szakmai állás a világon, mint az Egyesült Államok Jegybankjának az elnöke. Ennek a pozíciónak olyan nagy a tekintélye, hogy fel sem merül a politikai hovatartozása. Szakembert akarnak, tehát csak szakmai szempontok merülnek fel. Arra még utalást sem találtam, hogy az elnökhöz való politikai kapcsolatát valaki felvetné. Akiről ilyent feltételeznek, szóba sem kerülhet, ilyent a törvényhozás nem fogadna el.

Egyre inkább két személyt tartanak esélyesnek. Yellen asszonyt és Summerst. A fényképük alá szuperasszonyt és szuperember írnak. A gazdaságfilozófiájukat állítják szembe.

Megelégedéssel olvasom, a Fed kettős feladata: az árstabilitás és a maximális foglalkoztatás. A megfogalmazás ugyan pongyola, de jó irányú. Az árstabilitás helyett az indokolatlan áremelés megakadályozása, és a maximális helyett, az optimális foglalkoztatás. A stabil ár ritkán az optimális megoldás, a maximális foglalkoztatás pedig soha sem jó. Mindenben az optimumra kell törekedni.

Vére, a bankárok is felismerték, hogy a jelenkor egyik legfontosabb pénzügyi feladata a foglalkoztatás biztosítása. Stabil pénzügyei csak olyan országnak lehetnek, ahol a foglalkoztatást a társadalom érekének megfelelő szinten tudják tartani. Erre pedig az árstabilitás maximumára való törekvés eleve alkalmatlan.

A 20. század egyik legnagyobb találmánya a szabályozott, fedezet nélküli pénzteremtés volt. E nélkül nem érhettük volna meg, hogy a gazdasági növekedés sokkal gyorsabb, a válságok sokkal kisebbek legyenek, mint korábban a történelemben jellemző volt. Ez az eredmény annak ellenére következett be, hogy az államok a társadalom érdekénél több pénzt teremtettek, a kívánatosnál lényegesen nagyobb áremelkedést okoztak.

Ezt látva, igyekeztek az államok alkotmányában az állam pénzteremtési buzgalmának gátat emelni. Ezt a szerepet a kormánytól független jegybankokra bízták. Tekintettel arra, hogy a kormányok, a rövid idejű felhatalmazásuknak megfelelően, a kívánatosnál gyorsabb inflációt engedtek meg, elég volt, ha a jegybank csak az áremelkedés fékezésével foglalkozik. Tették ezt akkor is, amikor indokolt lett volna a nagyobb infláció.

A közgazdaságtan máig nem tisztázta, hogy mikor, mekkora infláció az indokolt.

Már elég nemzetközi tapasztalat gyűlt fel ahhoz, hogy néhány általános jelenség alapján elméleti következtetést vonjunk le.

- Minél fejlettebb egy társadalom, annál alacsonyabb szinten kell ingadoztatni az árszintet. Még nem találkoztam olyan felméréssel, amelyik kimutatta volna, hogy a világgazdaság legfejlettebb tizedéhez viszonyított fejlettségi szinteken mekkora volt az infláció. Meggyőződésem szerint ebből kiderülne, hogy minél elmaradottabb egy társadalom, annál bátrabban élt a pénzteremtés lehetőségével. Ez nemcsak hiba volt, hanem az alacsonyabb fejlettségi szintből fakadó társadalmi igény is.

- Minél magasabb a foglalkoztatás, annál alacsonyabb a kívánatos infláció. Még inkább egyértelmű ennek az ellenkezője. Minél nagyobb a munkanélküliség, annál nagyobb inflációra van szükség. Ezért fogadtam örömmel, hogy a jegybank feladata, nemcsak az árstabilitás, de a foglalkoztatás megfelelő szintjének a biztosítása is.

- A tőkeáramlásnak is van optimális mértéke, iránya és szintje. A külső adósság csökkentése érdekében viszonylag leértékeltebbnek kell tartani a nemzeti valutát. Csak ezzel lehet forrást teremteni az adósság kamatai, illetve a törlesztés fedezetére.

Ezért eleve nem jó jegybankelnöknek az, aki nem ért egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Ezért hibás az olyan jegybankörvény, illetve alkotmány, amelyik lehetővé teszi a kormánytól független jegybanki stratégiát, nem írja elő jegybanki feladatnak a foglalkoztatás és a nemzetközi adósságkezelés szolgálatát.

A jegybank elnökének, vezetésének bizonyos függetlensége ugyan indokolt, de korlátlan ne legyen. Erre alkalmas a kétharmados törvényhozási többség előírása a jegybank vezetésével szemben. Az azonban elvi ostobaság, hogy a jegybank a törvényhozástól is független lehessen. Elég az, hogy vele szemben csak meghatározott törvényhozási többség járhat el.

A demokrácia elve szerint nem lehet egyetlen pozíciónak sérthetetlensége a törvényhozás meghatározott többségével szemben. A törvényhozás egyszerű többsége a kormányfőt leválthatja, háborút kezdhet, a jegybank elnökét, és a legelső bíróság tagjait azonban nem válthatja le. Az Egyesült Államok elnökét nem lehet politikai okból leváltani, ez bölcs dolog. Abban azonban nem látok logikát, hogy a jegybank és a legfelső bíróság vezetőit miért védi az alkotmány a törvényhozás meg határozott többségével szemben.

A gyorsan változó világban rugalmasabb alkotmányra volna szükség.