Kopátsy
Sándor EE 2013-09-16
A kelet-ázsiai marxizmus sikere
A Jaltai
Szerződésben ránk kényszerült bolsevik marxizmus idegen volt, mert egyrészt nem
voltunk rá érettek, másrészt az a kelet-európai még fél-perifériás kultúra
terméke volt. Akkor úgy éreztem, hogy a szocialista társadalomra érettek csak a
csehek és a kelet-németek voltak értettek.
Mivel akkor már
Weber híve voltam abban az értelemben, hogy a jelenkori társadalom építésére
csak a protestáns erkölcsű, azaz puritán népek lehetnek alkalmasak.
Az észtek
társadalmi felzárkózását azért tartottam reálisnak, mivel őket skandinávoknak,
protestánsoknak tekintettem, akárcsak a finneket. Ha megszabadulnak a szovjet
megszállás alól, felzárkóznak.
A szlovénekben
pedig azért bíztam, mivel rajtuk kívül már minden alpi nép fejlett és gazdag
volt.
A nyugati
kereszténységet választó, de a protestantizmus elfogadására képtelen lengyelek,
magyarok, szlovákok, a lettek, a litvánok és horvátok számára hasznosnak, ha
nem is az üdvösséghez elegendőknek tartottam a feudális viszonyokat összetörő,
a teljes foglalkozással munkára fogó bolsevik rendszert sok tekintetben
hasznosnak tartottam.
Kubában a
bolsevik rendszer sem jelent megoldást, ha a tőkés sem segít a
latin-amerikaiakon, de még az európai mediterránokon sem.
A korszerű,
versenyképes társadalom építésére a leginkább reményteleneknek a keleti
szlávokat tartottam. Meggyőződésem szerint, az ortodox keresztény népeknek már
a középkori nyugati kereszténység is sok volt.
A Nyugaton kívül
csak a kelet-ázsiai kultúrában láttam esélyt a sikerre. Az Európához képest
sokszorosan túlnépesedett távol-keleti országok, mindenekelőtt a már fejlett
Japán, majd a még lentebbről, de sikeresebben fejlődő Szingapúr, Hong-Kong,
Tajvan jelentett csodát.
Ezekben az
évezredek óta túlnépesedett, keményen puritán országokban, először, már
viszonylag alacsony gazdasági szinten is jelentkezett, és általánossá vált a
fogamzásgátlás, a kevesebb gyermek vállalása.
Ezekben az országokban az exportra épülő
gyors gazdasági növekedését jótékonyan segítette a hidegháború, amiben
nemcsak Japán, de Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong és Szingapúr is fontos
szövetségesnek számított a kommunista Kínával szemben. Ezért az egyébként is
olcsó, és jó minőségű exportjukat korlátozás nélkül fogadták.
Fontos motor volt a térségben élő, mintegy
20 milliós kínai diaszpóra. Ezek szerepével keveset foglalkozik a gazdaságpolitika,
holott ezek legalább olyan jelentős szerepet játszottak, mint a vasút
századában, az elszabadult üldözésük előtt, az európai zsidóság. Még nyomát sem
találtam annak a vitathatatlan ténynek, hogy, Japántól eltekintve, az egész Kelet-Ázsiában a kínai diaszpóra volt a
motor. Ahogyan a közel-keleti lemaradó mohamedán társadalmak környezetében
a zsidó állam az egyetlen, amelyik a fejlettek színvonalára emelkedett, úgy a
Távol-Keleten a kínai diaszpóra emelte a kis tigriseket a világ társadalmi élvonalába.
Kína azonban a hidegháború viszonyai között
nem vehetett részt a távol-keleti csodában. Ennek több oka volt.
- Lakossága
többszöröse volt a sikeres kelet-ázsiai országokénak.
- A
hidegháborúban a front másik oldalán volt.
- A kínai
társadalom nem volt kész a gazdasága piacosítására.
- Hátrábbról
indult, az egy lakosra jutó nemzeti jövedelme nagyon alacsony volt.
- Méreténél
fogva az exportja nem fért bele a tömegáruk világpiacába.
A hidegháború
végére azonban lecsökkentek az akadályok, és a kínai társadalom belül is
megérett a piacosításra. A Nyugat politikai szemléltében csak az van, hogy
Európában megbukott a bolsevik rendszer, de senki sem teszi hozzá, hogy ezzel
egy időben megszűnt a hidegháború, és ezzel elhárult az út Kína modernizációja
előtt. Európában alig ötszázmillió ember megszabadult a számukra kilátástalan
bolsevik rendszer, ugyanakkor Kínában egymilliárdnál több ember számára
megnyílt az elképesztően gyors felemelkedés lehetősége.
Néhány évtized
bőven elég lesz arra, hogy politikai és gazdasági tekintetben megüsse azt a
szintet, amelyen szükségtelenné válik a politikai diktatúra, a gazdasági ereje
pedig elegendő arra, hogy az Egyesült Államokkal azonos szuperhatalmi rangra
emelkedjen.
Egyenlegében, az
emberiség egésze számára a hidegháború megszűnése óriási pozitív eredményt
hozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése