2013. szeptember 25., szerda

A két Bethlen

Kopátsy Sándor                   PH                 2013-09-21

A két Bethlen

Véletlen szerencse összehozott egy kedves ismeőssel, akitől kaptam egy meghívót a Kolozsváron Bethlen Gábor szoborállító ünnepségére. Tegnap pedig egy meghívó érkezett a Bethlen István emlékkonferenciára, aminek a díszelnöke a házelnök úr lesz.
Megdöbbent, hogy mennyire napunk eseménye a történelmünk tisztázatlansága.
Hetek óta azon folyik a vita, hogy elő királyunk elsősorban szent bálványunk, vagy bölcs uralkodónk volt-e valójában.
Most pedig kiderül, hogy két Bethlent is ünneplünk. Szerintem egy nagyon nagyot, és egy másikat, a törpék között a normálist.
Diákkorom óta Erdélyt a középkor óta az ország előtt járónak tartottam, pedig akkor még nem sejtettem, hogy egyre inkább balkánná válik még hozzánk képest is. Ezért olvastam nagy örömmel Erdélyről írta hatalmas regényét. Ez volt életemben az egyetlen regény, amit újra elolvastam, sokat tanultam belőle.
Számomra Móricz, Ady után, a legnagyobb maradt. Életem egyik iránytűje, a Kelet Népe jelmondata: Ne politizálj, építkezz!
Móricznak köszönhetem, hogy Erdély szerelmese lettem. Sokáig reménykedve, ma már reménytelenül.
Móricz csak zseniálisan ráérzett, én racionálisabban látom, hogy a rangosságát az oszmán befolyásnak köszönhette, ahogyan a hanyatlását a román uralomnak.
Azt már Móricz előtt tudtam, hogy Erdély aranykora az oszmán befolyásnak, a szultánok bölcsességének köszönhette. Én 75 éve tudtam, hogy a történelmi Magyarország számára tragédia volt a Habsburgok bigott katolicizmusa, és áldás az oszmán megszállás és befolyás vallásszabadsága. Ezért sajnáltam, hogy kudarcot vallott Bécs ostroma. Ha ez sikerrel jár, nálunk a lakosság nagy többsége a protestáns vallások híve lesz, és egészen másként alakul a sorsunk. Nemcsak a politikusaink, de a történészeik sem veszik tudomásul, hogy minden európai nép, amelyik a puritánabb kereszténységet választotta, ma kétszer-háromszor gazdagabb, mint akik a mediterrán kereszténység védőbástyájának szerepét játszották.
Erdély azért volt a Hódoltságnál szerencsésebb, mert ott megmarat a politikai elit, nem hagyta magára a népet. De a Hódoltság is jobban járt, mint a Habsburgok Királyi Magyarországa.
Az erdélyi fejedelmek közül pedig a legnagyobb formátumú Bethlen Gábor volt. Isztanbul befolyását a legjobban tudomásul vevő, ugyanakkor a protestáns Nyugatot legjobban értékelő, követni akaró.
A történelem fintora, hogy az ő szobrának felállítását a román állam is tudomásul veszi. Ezt a fintort csak fokozza a tény, hogy az okos, kortársainál bölcsebb, de betegesen revizionista, és feudális nagybirtokpárti 20. századi utódjának ugyanakkor emlékkonferenciát tartunk a palamentben.
Előbb azonban néhány szót a szoborról is.
Szomorúsággal tölt el, hogy amíg mi itthon a szobrok tucatjait állítjuk Bethlen Gáborhoz viszonyítva, politikai és kulturális törpéknek, köztük az ugyancsak erélyi Vass Albertnek, Bethlen Gábor szobrát Kolozsváron fogják az ősszel felállítani. Ilyenkor nem tudom, Adyval szólva, káromkodjak, vagy fütyörésszek.
Nekem a szobor is tetszik. Péterfi László alkotása, akit nem ismerünk. Bethlen szobra két lábon áll, ez maga a realitás. A fején olyan süveg, ami messziről akár turbánnak is tűnhet. Rajta a csodálatos fejedelmi köpeny, aminek a drágaságán a kor közvéleménye botránkozott. Az utókor azonban tudja, hogy ennek ára eltörpül a gazdája érétke mögött. Egy fejedelemnek nem a köpenye kerülhet sokba, hanem a butaága, vagy az erkölcsének hánya.
Végül néhány mondatot a két háború közt legtöbbet érő miniszterelnök Bethlenről is. Ő azért lehetett nagy ember, mert törpék között volt.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ő talált meg Horthy Miklóst, a tengernagyot. Én ugyan szívből utálom, mert nagy érdemei voltak abban, hogy az úri középosztálynak az elvárásához idomuljon az ország. Bethlennek a maga szempontjából igaza volt. Tisztán az arisztokratáké nem lehetett az ország, ehhez kevesen és többségükben közömbösek voltak. Szegeden felmérhette, hogy a megcsonkított ország csak akkor úszhatja meg a régi rendszer összeomlását, ha az úri középosztályra, annak él csatára a nacionalista katonatisztekre szabják. Felmérte, hogy neki tized annyi követője sem lehet, mit Gömbös Gyulának és társainak. Ezeknek pedig az elképzelhető legjobb vezérük a császári udvaroncból lett tengernagy, Horthy lehet. Gyorsan el is utazott érte Kenderesre, aki boldogan ment vele Szegedre.
Az is Bethlen ötlete volt, hogy a trianoni megcsonkítás teljes revíziójánál és az antiszemitizmusnál nincs jobb kovász, amivel az úri középosztály számára van közös cél. Azt ugyan nem tudom, hogy ő is hitt volna a teljes revízióban, vagy hogy zsidó gyűlölő lett volna, de felismerte, hogy e nélkül nem fog menni.
Nagyon kicsi politikusnak tartom azt az arisztokratát, aki Széchenyi István után közel száz évvel sem értette meg, hogy az arisztokrácia és a felsőspapság külterjes nagybirokosai felett elárt az idő. Ő azonban még ott tartott, hogy modern emberkét belássa, hogy a városi lakosság számára már anakronizmus a nyílt választás, de megelégedett azzal, hogy az ország lakosságának kétharmadát jelentő falusi lakosság csak a jegyző jelenlétében nyíltan szavaz.

Azzal zárom a két Bethlen közti mérlegelést, hogy a nagyon nagy csak a balkáni Romániában kap szobrot, a törpéknél nagyobb Bethlent pedig Magyarországon ünnepeljük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése