Kopátsy
Sándor PG 2013-09-24
Volna mit tanulni a Kádár rendszertől
Orbán Viktor,
Kossuth Lajos óta, a legsikeresebb magyar politikus abban a tekintetben, hogy
maga mögé tudja állítani a közvéleményt, ami az általános és titkos szavazás
viszonyai között azt is jelenti, hogy a választókat. Ezért lepett meg, hogy a
közelmúltban a legnagyobb, legyőzendő ellenségének a Kádár-rendszert jelölte
meg.
Ez nemcsak
szakmai, de választásstratégiai tévedés, hiba volt.
Ami a szakmai hibát illeti.
A rendszerválás
legnagyobb hibája, hogy a Kádár-rendszerben jellemző néhány százalékos túlfogyasztásról
a katasztrofális alulfoglalkoztatásra tértünk ál. Ennél nagyobb hibát a második
világháború óta nem követtünk el. Ha sokan látnak ennél is nagyobb hibát,
azokat külső kényszer alatt követtük el. Ezt pedig szuverenitásunk birtokában.
A bolsevik
rendszerben, ezen belül a Kádár-rendszeren is, a magyar közgazdászok
többségével együtt, én is néhány százalékos munkanélküliséget láttam volna
szívesen. De akkor ez a néhány százalék mellett még 80 százalék lett volna a
foglalkoztatási ráta, és a foglalkoztatottak száma másfélmillióval több a
jelenleginél. Utálom a nyilvántartott munkanélküliek számával való játékot,
amit Bokros és társai bevezettek. A kelet-ázsiai államok utolérési csodái azt
bizonyítják, hogy 80 százalékos foglalkoztatás alatt eleve lehetetlen a
felzárkózás. De még ez is kevés, a
nálunk sokkal gazdagabb nyugati demokráciákban jellemzőnél minden
munkavállalónak évi 200 órával többet kellene dolgozni. A korábbi
nyugdíjkorhatár, az alacsonyabb foglalkoztatás, és az egy dolgozóra jutó
kevesebb óraszám nélkül népbutítás az utolérést ígérgetni. Ennek ellenére
nálunk ez a három mutató tekintetében az EU tagországok utolsói közt vagyunk.
Ennek ellenére a
választások előtt e három téren egyetlen párt sem célozza meg ezeknek a
mutatóknak a sürgős javítását. A Fidesz az egyedüli, amelyik legalább
felvetette az egymillió új munkahely teremtését, de az is csak tíz éves
távlatban.
Ha továbbra is
arra várunk, hogy majd jön a külföldi tőke, és foglalkoztatni fogja a 20 évnél
már tartósabban munkanélkülieket, csak folytatni fogjuk a rendszerváltás során
elkövetett bűnöket. Ideje volna tudomásul venni, hogy a nyugati tőkének csak
olyan munkaerőre van szüksége, amiből most is kevés van. A tartós munkanélküliek számára nekünk kell munkaalkalmat teremteni.
Ha valamiért, a
foglalkoztatásért él a nosztalgia a Kádár-rendszerrel szemben. Azt is tudom,
hogy a foglalkoztatás magas szintje nem valamiféle közgazdasági elmélet alapján
valósult meg a bolsevik rendszerekben, hanem ideológia, azaz vallási
meggyőződésből. Az alkalmazása azonban olyan munkaerőhiányt teremtett, amiben a
bérek emelkedését csak adminisztratív alapon lehetett úgy-ahogy féken tartani.
Kínjukban találták ki az átlagbér korlátozást. Ennek a bebizonyosodott
előnyéről mit sem tudtak, pedig volt, ma is ennek valamiféle javított formáját
kellene bevezetni, a gyenge minőségű munkaerő árát technikai eszközökkel
segíteni.
Már szere a világban keresik a módját
annak, hogy lehet a gyenge minőségű munkaerőt a munkaadók számára olcsóbbá
tenni. Minden bizonnyal nem az átlagbérek állami korlátozásával, de meg
kell valahogy oldani.
Az elmúlt ötven év során, a fergetegesen
teret hódító tudományos és technikai forradalom hatására a jó minőségű
munkaerőből nem lehet kielégíteni a keresletet, a gyenge pedig a minimálbéren
sem kell. Ezért elkerülhetetlenné vált a gyenge minőségű munkaerő olcsóbbá
tétele a munkaadók számára. Ezt csak a bérjárulék mérséklésével lehet
megoldani, mert a munkavállalók keresete nem lehet olyan alacsony, hogy sokan
inkább a kényelmes munkanélküliséget válasszák.
Amennyikre az
átlagér szabályozását kényszerből vezették be, a szabadidő jövedelemnövelésre
való hasznosítása, magyar találmány, a Kádár-rendszer érdeme volt. Azóta sem
találtam a világgazdaságban másik példát arra, hogy olyan mértékben
hasznosították volna a szabadidőt jövedelemnövelésre.
E tekintetben is
nagyon rosszul vizsgázott a rendszerváltás. Az óta a falvak háztáji
gazdaságaiban, és a városok hobbykertjeiben termelt jövedelem és munkasiker
feletti öröm szinte eltűnt, legalábbis jelentéktelenné vált. A lakosság kalákában
épített házai évente a mai összes lakásépítésnek a sokszorosa volt, mára
semmivé vált.
Ami pedig a szovjet agrárexportot illeti.
A rendszerváltás
egyik súlyos hibája volt a keleti export, különösen az agrárexport
adminisztratív leállítása volt. Ez már a rendszerváltás előtt, a Németh-kormány
alatt megindult, és máig nem történt meg a helyreállítása.
Abban, hogy a
bolsevik megszállást másoknál jobban megélhettük, fontos szerepe volt a
Szovjetunióba irányuló agrárexportunknak. Ez a lehetőség arra épülhetett, hogy
a Szovjetunió mezőgazdasága hibás pályán, nagyon alacsony hatékonysággal
működött, még kenyérgabonával sem tudta ellátni a lakosságot, nem is beszélve a
hússal és zöldséggel való ellátottságról. Ennek köszönhettük, hogy a
bürokratikus KGST piacon kemény cikknek számított szinte minden élelmiszer. A magyar-szovjet külkereskedelem súlypontja
a nyersanyagot élelmiszerét volt. Mivel a nyersanyagok KGST ára a világpiaci árnál alacsonyabb volt, a szovjet-magyar
árucsere számunkra nagyon előnyös volt. Ennek köszönhetően az aránytalanul
magas mezőgazdasági támogatás jórészt megtérült a kedvező szovjet
agrárexportunkon. Ezzel azonban a rendszerváltás előtt és után nem számoltunk.
M ég kevésbé számoltunk azzal, hogy a
szocialista mezőgazdaság jelentős nem agrártevékenységet, ezzel falusi
foglalkoztatást végzett.
A magyar
mezőgazdaság átmentése a rendszerváltás körül és után, példátlanul ostobán, sőt
kártékonyan történt. A katasztrofális falusi munkanélküliség elviselhetetlen
terhét még sokáig cipelnünk kell.
Demográfia.
A rendszerváltás
óta 414 ezer fővel csökkent az ország lakossága a bevándorlás ellenére. Ez a
csökkenés száz év alatt közel kétmillió lenne. Ennél is sokkal nagyobb veszteség,
hogy a születettek mögött romlott a családi háttér. A csökkenés a legnagyobb a
diplomás, jómódú családoknál, és növekedett a tartósan munkanélküli, cigány
családoknál.
A családi
születések mögötti háttér romlása is megdöbbentő. A házasságkötések felénél is
jobban csökkentek. Az elmúlt éven a születések harmada volt házasságon kívüli,
1980-ban még csak nyolcada.
A három
legerősebb keresztény egyház aktív hívőinek száma is másfélmillióval lett
kevesebb.
Ennyi is bőven elég annak bizonyításához,
hogy semmi oka nincs a Kádár-rendszernek a választás előtti hangzatos
megtagadásának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése