2013. szeptember 25., szerda

Volna mit tanulni a Kádár rendszertől

Kopátsy Sándor              PG                      2013-09-24

Volna mit tanulni a Kádár rendszertől

Orbán Viktor, Kossuth Lajos óta, a legsikeresebb magyar politikus abban a tekintetben, hogy maga mögé tudja állítani a közvéleményt, ami az általános és titkos szavazás viszonyai között azt is jelenti, hogy a választókat. Ezért lepett meg, hogy a közelmúltban a legnagyobb, legyőzendő ellenségének a Kádár-rendszert jelölte meg.
Ez nemcsak szakmai, de választásstratégiai tévedés, hiba volt.
Ami a szakmai hibát illeti.
A rendszerválás legnagyobb hibája, hogy a Kádár-rendszerben jellemző néhány százalékos túlfogyasztásról a katasztrofális alulfoglalkoztatásra tértünk ál. Ennél nagyobb hibát a második világháború óta nem követtünk el. Ha sokan látnak ennél is nagyobb hibát, azokat külső kényszer alatt követtük el. Ezt pedig szuverenitásunk birtokában.
A bolsevik rendszerben, ezen belül a Kádár-rendszeren is, a magyar közgazdászok többségével együtt, én is néhány százalékos munkanélküliséget láttam volna szívesen. De akkor ez a néhány százalék mellett még 80 százalék lett volna a foglalkoztatási ráta, és a foglalkoztatottak száma másfélmillióval több a jelenleginél. Utálom a nyilvántartott munkanélküliek számával való játékot, amit Bokros és társai bevezettek. A kelet-ázsiai államok utolérési csodái azt bizonyítják, hogy 80 százalékos foglalkoztatás alatt eleve lehetetlen a felzárkózás. De még ez is kevés, a nálunk sokkal gazdagabb nyugati demokráciákban jellemzőnél minden munkavállalónak évi 200 órával többet kellene dolgozni. A korábbi nyugdíjkorhatár, az alacsonyabb foglalkoztatás, és az egy dolgozóra jutó kevesebb óraszám nélkül népbutítás az utolérést ígérgetni. Ennek ellenére nálunk ez a három mutató tekintetében az EU tagországok utolsói közt vagyunk.
Ennek ellenére a választások előtt e három téren egyetlen párt sem célozza meg ezeknek a mutatóknak a sürgős javítását. A Fidesz az egyedüli, amelyik legalább felvetette az egymillió új munkahely teremtését, de az is csak tíz éves távlatban.
Ha továbbra is arra várunk, hogy majd jön a külföldi tőke, és foglalkoztatni fogja a 20 évnél már tartósabban munkanélkülieket, csak folytatni fogjuk a rendszerváltás során elkövetett bűnöket. Ideje volna tudomásul venni, hogy a nyugati tőkének csak olyan munkaerőre van szüksége, amiből most is kevés van. A tartós munkanélküliek számára nekünk kell munkaalkalmat teremteni.
Ha valamiért, a foglalkoztatásért él a nosztalgia a Kádár-rendszerrel szemben. Azt is tudom, hogy a foglalkoztatás magas szintje nem valamiféle közgazdasági elmélet alapján valósult meg a bolsevik rendszerekben, hanem ideológia, azaz vallási meggyőződésből. Az alkalmazása azonban olyan munkaerőhiányt teremtett, amiben a bérek emelkedését csak adminisztratív alapon lehetett úgy-ahogy féken tartani. Kínjukban találták ki az átlagbér korlátozást. Ennek a bebizonyosodott előnyéről mit sem tudtak, pedig volt, ma is ennek valamiféle javított formáját kellene bevezetni, a gyenge minőségű munkaerő árát technikai eszközökkel segíteni.
Már szere a világban keresik a módját annak, hogy lehet a gyenge minőségű munkaerőt a munkaadók számára olcsóbbá tenni. Minden bizonnyal nem az átlagbérek állami korlátozásával, de meg kell valahogy oldani.
Az elmúlt ötven év során, a fergetegesen teret hódító tudományos és technikai forradalom hatására a jó minőségű munkaerőből nem lehet kielégíteni a keresletet, a gyenge pedig a minimálbéren sem kell. Ezért elkerülhetetlenné vált a gyenge minőségű munkaerő olcsóbbá tétele a munkaadók számára. Ezt csak a bérjárulék mérséklésével lehet megoldani, mert a munkavállalók keresete nem lehet olyan alacsony, hogy sokan inkább a kényelmes munkanélküliséget válasszák.
Amennyikre az átlagér szabályozását kényszerből vezették be, a szabadidő jövedelemnövelésre való hasznosítása, magyar találmány, a Kádár-rendszer érdeme volt. Azóta sem találtam a világgazdaságban másik példát arra, hogy olyan mértékben hasznosították volna a szabadidőt jövedelemnövelésre.
E tekintetben is nagyon rosszul vizsgázott a rendszerváltás. Az óta a falvak háztáji gazdaságaiban, és a városok hobbykertjeiben termelt jövedelem és munkasiker feletti öröm szinte eltűnt, legalábbis jelentéktelenné vált. A lakosság kalákában épített házai évente a mai összes lakásépítésnek a sokszorosa volt, mára semmivé vált.
Ami pedig a szovjet agrárexportot illeti.
A rendszerváltás egyik súlyos hibája volt a keleti export, különösen az agrárexport adminisztratív leállítása volt. Ez már a rendszerváltás előtt, a Németh-kormány alatt megindult, és máig nem történt meg a helyreállítása.
Abban, hogy a bolsevik megszállást másoknál jobban megélhettük, fontos szerepe volt a Szovjetunióba irányuló agrárexportunknak. Ez a lehetőség arra épülhetett, hogy a Szovjetunió mezőgazdasága hibás pályán, nagyon alacsony hatékonysággal működött, még kenyérgabonával sem tudta ellátni a lakosságot, nem is beszélve a hússal és zöldséggel való ellátottságról. Ennek köszönhettük, hogy a bürokratikus KGST piacon kemény cikknek számított szinte minden élelmiszer. A magyar-szovjet külkereskedelem súlypontja a nyersanyagot élelmiszerét volt. Mivel a nyersanyagok KGST ára a világpiaci árnál alacsonyabb volt, a szovjet-magyar árucsere számunkra nagyon előnyös volt. Ennek köszönhetően az aránytalanul magas mezőgazdasági támogatás jórészt megtérült a kedvező szovjet agrárexportunkon. Ezzel azonban a rendszerváltás előtt és után nem számoltunk.
M ég kevésbé számoltunk azzal, hogy a szocialista mezőgazdaság jelentős nem agrártevékenységet, ezzel falusi foglalkoztatást végzett.
A magyar mezőgazdaság átmentése a rendszerváltás körül és után, példátlanul ostobán, sőt kártékonyan történt. A katasztrofális falusi munkanélküliség elviselhetetlen terhét még sokáig cipelnünk kell.
Demográfia.
A rendszerváltás óta 414 ezer fővel csökkent az ország lakossága a bevándorlás ellenére. Ez a csökkenés száz év alatt közel kétmillió lenne. Ennél is sokkal nagyobb veszteség, hogy a születettek mögött romlott a családi háttér. A csökkenés a legnagyobb a diplomás, jómódú családoknál, és növekedett a tartósan munkanélküli, cigány családoknál.
A családi születések mögötti háttér romlása is megdöbbentő. A házasságkötések felénél is jobban csökkentek. Az elmúlt éven a születések harmada volt házasságon kívüli, 1980-ban még csak nyolcada.
A három legerősebb keresztény egyház aktív hívőinek száma is másfélmillióval lett kevesebb.

Ennyi is bőven elég annak bizonyításához, hogy semmi oka nincs a Kádár-rendszernek a választás előtti hangzatos megtagadásának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése