A munkaidőn kívül végzett munka is értéktermelő

Kopátsy Sándor                  PF                  2013-10-09

A munkaidőn kívül végzett munka is értéktermelő

A magyar társadalom büszke lehet arra, hogy az 56-os forradalom fezültségeinek lecsillapodása után két évtizeden keresztül példát mutatott Európának, mindenek előtt a hidegháborús front bolsevik oldalán arra, a rossz hatékonyságú makro-gazdaságban is lehet, a munkaviszonyon kívüli időt jól hasznosítani.

Becslésem szerint, a lakossági jövedelem jelentős hányadát, mintegy negyedét a munkaviszonyon kívüli időben termeltük meg. Tettük ezt olyan helyzetben, amikor nagyon magas, az optimálisnál is magasabb volt a foglalkoztatás.

A rendszerváltás után a másik végletbe estünk. A foglalkoztatásunkkal az EU 28 tagországa között a sereghajtó lettünk. A szabadidőben végzett, értéktermelő munka pedig szinte eltűnt. Kiderült, hogy a normatív munkaerő piaci feltételek mellett több mint egymillió munkaképes embert nem vagyunk képesek foglalkoztatni. Egyrészt azért, mert vagy eleve gyenge minőségű, vagy nem igényelt szakmájú a munkaerő alsó ötöde, másrészt az olyan munkahelyek létesítése, melyeken a normatív költésű munkaerő versenyképesen foglalkoztatható, óriási tőkeigénnyel jár.

A foglalkoztatás normatív feltételei mellett egymillió munkahely teremtése olyan illúzió, amit a jelen kormány ugyan meghirdetett, de csak tíz éves feladatként kezeli. Tíz évig azonban nem lehet e probléma megoldásával várni, arról nem is beszélve, hogy ezek foglakoztatása akkor sem teljesíthető.

Ezért nem lehet, és nem szabad a szokványos módszereknél maradni.

Két módszerhez kell folyamodni.

1. Olyan foglakoztatási kedvezményeket kell biztosítani, amivel a jelenlegi munkanélküliekre is lehet piaci kereslet.

2. Meg kell teremteni a munkaviszonyon kívüli, a szabad időben történő jövedelemtermelés feltételeit.

A pályakezdők és tartósan munkanélküliek foglalkoztatása.

Tudomásul kell venni, hogy a munkanélküliek többsége két rétegből, kellő szakmai képzettséggel nem rendelkezőkből, és a pályakezdő fiatalokból kerül ki. Ezek munkájának értéke nem elég ahhoz, hogy a normatív foglalkoztatási feltételeken a munkaadók megvásárolják.

Ez nem magyar, de még csak nem is EU, hanem világjelenség. Nem ismerek olyan országot, amelyikben a munkanélküliek nagy többsége nem ebből a két rétegből kerül ki. Ezek foglalkoztatása az EU szára is óriási probléma. Ezek foglalkoztatását biztosító jogi és gazdasági feltételeket csak az EU szakmai és pénzügyi támogatásával kell megoldani.

Ennek a két rétegnek a foglalkoztatását azzal kell támogatni, hogy a munkaadók helyett a költségvetés fizeti a bérjárulékukat. Ez nem jelentene a költségvetés számára kiadást, mert ennél nagyobb a munkanélküli segélyből megtakarított összeg. A legegyszerűbb megoldás, ha az ilyen bérjárulékot a munkanélküli segély rovatból lehet lehívni, ahol a foglalkoztatásukkal csökken a munkanélküli segély.

Szabályozni kell, hogy ez a kedvezmény a jogosultnak meddig jár. Ez más lehet a pályakezdő fiatalok, mint az idős tartósan munkanélküliek esetében, és függjön a képzettségtől.

A legegyszerűbb technikai megoldás az volna, ha a pályakezdőket, és a tartósan munkanélkülieket a csökkentett fizikai adottságúakhoz hasonló kategóriájúnak tekintjük, és azonos kedvezménnyel foglalkoztatók.

Ezt indokolja, hogy jelenleg ennek a két kategóriának a munkanélkülisége a társadalom számára egyre inkább elviselhetetlen gazdasági és erkölcsi károkat okoz. Fiatal pályakezdők, és képzetséggel nem rendelkezők teszik ki a társadalomra káros munkanélküliségnek a 90 százalékát.

Szabadidő hasznosítás

A Kádár rendszerben ennek több formája volt.

- A háztáji gazdaság. Ez a jelen viszonyok között nem lehet jelentős. Ennek ellenére javaslom, hogy a tartósan munkanélküliek segélyt csak akkor kapjanak, ha meghatározott mértékű területet megművelnek. Ez lehet a saját kertjük, vagy az önkormányzat által biztosított terület, ami már lényegében a következő fejezethez tartozik.

- A hobby-kertek. Ezek visszaélesztése és működésük biztosítása vagyonvédelmük biztosítását igényeli. A rendszerváltás előtt, százezernél több, főleg nagyüzemi munkás és városi tisztviselő családnak, azaz sok százezer embernek adott jövedelmet, és sikerélményt. Most, ezeknek a kerteknek a vagyonvédelme, a választás előtti kampányban, nagyon sok szavazatot nyerő reform lehet.

A megoldás alapfeltétele a hobby-kertek vagyonbiztonsága. Tehát minden más közmunkánál is sokkal inkább belügyminisztériumi feladat.

Tekintettel, hogy jelenleg ezek a hobby-kertek 90 százaléka ma már parlagon, mindent kilopva várja a megmentőjüket.

A vagyonvédelmük biztosításában a Belügyminisztérium a szaktárca. A vagyonvédelmet nagyrészt a munkanélküliekre kell bízni. Ennek feltétele, hogy a vagyonőrzés közmunkának számítson. Olyan közmunka legyen, amit önelszámoló brigádok, kft-k, szövetkezetek végeznek, és munkájuk elismerése a rájuk bízott térség vagyonbiztonságától függjön. A tolvajlások által okozott kár arányában csökkenjen az elismert teljesítményük. A munkájukat a rendőrség adja, és ismeri el.

Az ilyen közmunkásokkal védett területek kijelölését, és közmunkába adását a rendőrség végzi. A feladatok kiadását azokkal a területekkel kell kezdeni, amelyeket a rendőrség legkönnyebben megvédhetőnek tart.

Korábban már azt is felvetettem, hogy bizonyos jellemzően veszélyeztetett objektumokat, például halastavakat, gyümölcsösöket, szőlőket cigányokból szervezett vagyonvédő szövetkezetekbe kell szervezni, amelyek teljesítményükkel arányos díjazást kapnának.

Kezdetben ajánlatos volna, ha az első öt évre a védelemben részesülő hobby-kereket az önkormányzatok biztosítanák vagyonvédelem ellen. A rendőrség állapítaná meg, hogy mely kiskertek térségének vagyonvédelme biztosítható könnyebben. Ezeken szerzett tapasztalatok alapján történne a terjeszkedés. A biztosító által kért díjra az önkormányzatoknak pályázni lehet. A Biztosítóval olyan szerződést kell kötni, ami évenként az okozott kárhoz igazítaná a biztosítás díját.

Miskolcon 1990-ben 3.300 hobby-kert volt, most maximum 400 van, de ezek többségét folyamatosan látogatják, lakják.