Válasz a Heti Válasznak

Kopátsy Sándor               PP                     2014-01-10

Válasz a Heti Válasznak

A Heti Válasz e heti számában az ellenzéki kerekasztal három reprezentáns szereplője, Szájer József, Fidesz, Kónya Imre, MDF, Pető Iván, SZDSZ, beszélgetnek Ablonczy Bálinttal, „Egy illúzió rabjai voltunk” cím alatt.

Sajnos, mindhárom riport alany ma is illúzió ragja, mint a rendszerváltás jelentős szereplői, hősöknek érzik magukat. Eszükbe sem jut annak mérlegelése, hogyan fogja az utókor, de akár már a jelen is értékelni a rendszerváltás első húsz évét. Csak azt látják, hogy a háborút követő 45 évben nem volt szuverenitásunk, az utóbbi huszonnégyben pedig van. Abból kellene kiindulni, hogy az sem rajunk múlt, hogy akkor nem volt, de az sem, hogy visszanyertük. Akkor nem volt jelentős mozgásszabadságunk, azóta pedig van.

A múltunk politikusait csak annak alapján szabad mérlegre tenni, hogy azért nem felelősek, amin nem lehetett változtatni, csupán annak alapján szabad értékelni, hogy a politikai vezetés mikor, hogyan élt az adott lehetőségekkel. Ezért, ha valakit okkal, vagy ok nélkül bebörtönöztek, nem lehet elvárni tőle, hogy úgy viselkedjen, mintha nem volna börtönben. A szegénytől nem lehet elvárni, hogy úgy viselkedjen, ahogyan a gazdagok megengedhetik maguknak.

Ennek ellenére a jelenlegi politikai elit úgy minősíti a barakkba zárt múltunkat, mintha azt tehettük volna, amit akkor kellett volna, amikor a mozgásszabadságunk nincs korlátozva.

Mindkét kort átéltként úgy látom, hogy a barakk kötött szabályai között minden szomszédunknál ügyesebbek voltunk, és a szabadság birtokában szomszédjainknál gyengébben szerepelünk.

Elég volna három tényt szem előtt tartani.

1. A nyugati politikusok és történészek akkor, és ma is, úgy látják, hogy a csatlós államok között mi találtuk meg a legjobban lehetőségeket. Kádárról, Hornról, Nyersről nekik jó a véleményük. Nem úgy, mint a mai hatalomnak.

2. A szocialista tábor lakói, akiknek volt módjuk megtapasztalni, a mi rendszerünket irigyelték. Márpedig nem jó demokrata az, aki az érintettek véleményére nem ad.

3. A lakosság széles rétege, ha nem is kívánja vissza a bolsevik rendszert, de nagyra értékeli, hogy mindenkinek adott munkát, létbiztonságot.

A három riportalany közül kettőnek megszűnt a pártja, a harmadik is úgy indult, ami megszűntét jelentette volna, csak azért maradt meg, és vált uralkodóvá, mert olyanná alakult, amilyen maradt volna az MDF, ha nem ültetik Antall Józsefet az élére.

Abban ugyan a szereplőknek igazuk van, hogy a demokrácia, az állami szuverenitás és a több pártrendszer minőségileg jobb társadalmi felépítmény, mint az egy párti diktatúra. De még ezt is lehet úgy működtetni, hogy a teljesítménye még a puha diktatúránál is rosszabb. Ez történt a rendszerváltás után.

Ha én kérdezhettem volna.

1. Mivel a lakosság elsődleges elvárása a társadalommal szemben, hogy mindenkinek legyen alkalma arra, hogy a munkájából élhessen meg. Milyen volt a foglalkoztatás a rendszerváltás előtt és után?

Válaszom: Minden csatlós országban magasabb volt a munkaképes korúak foglalkoztatása, mint a demokráciákban. Ez minden csatlós országban jelentősen csökkent. Nálunk a legjobban, ebben ma nemcsak minden volt csatlósnál, de minden demokrata EU országnál lényegesen rosszabbul állunk. Egyelőre reményünk sem lehet arra, hogy jelenősen javítsunk ezen.

2. A rendszerváltás előtt Európában nálunk volt a legmagasabb a szabadidőben megtermelt jövedelem aránya. Hogyan változott ez meg a rendszerváltás óta?

Válaszom: A háztáji, a magánerős házépítés, a hobby-kertek világa szinte összeomlott.

- A háztájit megölte a hisztérikus szövetkezet ellenes politika, az EU korábbi tagországainál kisebb támogatás, és a felértékelt forint következtében olcsó élelmiszerimport.

- A magánerős házépítést tizedénél is kisebbre szorította a támogatás megszüntetése.

- A több százezer hobby-kertet a tizedénél is kisebbre nyomorította a vagyonvédelmük hiánya.

3. A kivándorlás és az alacsony gyermekvállalás következtében csökken az ország lakossága. Mit tettünk ennek fékezése érekében?

Válaszom: Az EU tagságot vállaltuk, nem mérve fel annak a veszélyeit. A megkülönböztetett mezőgazdasági támogatás, és a felértékelt forint versenyképtelenné és védtelenné tette a mezőgazdaságot. A munkaerő szabad vándorlása pedig garantálta a munkaerő javának elszívását. Negyednyi bérszínvonalon szakmai ostobaság a szabad munkaerőpiac.

4. Lakásépítés a rendszerváltás előtti húsz évben példátlanul magas volt. Jelenleg példátlanul alacsony. A kevésnek is jelentős hányad felelőtlen devizahitelekből indult. Látják ennek a hátrányait?

Válaszom: A házépítő, a háztulajdonos család puritánabb, szorgalmasabb, takarékosabb állampolgár, mint a vagyontalan. A rendszerváltással uralomra került liberális gazdaságpolitika ebből nem értett meg semmit.

5. A jelenkori fejlett társadalmak teljesítménye elsősorban a munkaerő képzettségén, tudásvagyonán múlik. Miért romlott az oktatási rendszerünk?

Válaszom: Elsősorban a tanulók mögötti szülői környezet romlása okán. Nemcsak csökken a beiskolázottak száma, hanem romlik a családi hátér aránya. A kedvező anyagi helyzetű és magasabb képzettségű szülők, aránylag egyre kevesebb, a tartósan munkanélküli, és segélyből élők pedig aránylag több gyermeket vállalnak. Vagyis a diákok és szüleik nem megfelelő hozzáállása az eredményromlás elsődleges oka.

Volna még kérdésem, de ez is sok.

Nem az a bajom, hogy a Heti Válasz nem azt írja le, amit én leírtam. Egy pártlaptól ez három hónappal a választások előtt politikai hiba lenne. De azt hibának tartom, amit az idézett beszélgetés sugall.