2014. június 11., szerda

Medgyessy és Mesterházy

Kopátsy Sándor                 PP                   2014-06-11

Medgyessy és Mesterházy

A mai Népszabadságban Csizmadia Ervin e cím alatt állít párhuzamot a két bukott politikus között. Mivel én sok tekintetben másként látom, mint ő, kifejtem a véleményem.
Szerintem Medgyessy azért bukott meg, mert úgy vállalta a miniszterelnökséget, hogy a pártjában nem volt ereje, és szembefordult az SZDSZ és a pártján belüli liberális erőkkel. Mesterházy pedig azért, mert ugyan kiépítette a párton belüli támogatását, de aztán engedett a bal-liberális erőknek.
Szerintem Medgyessy Bajnaival kell szembeállítani. Nekik volt közös hibájuk, hogy nem voltak a saját pártjukon belül erősek. Márpedig az MSZP nem olyan párt, melyiket kívülről lehet vezetni.
Ahhoz, hogy megérthessük, miért bukott el Medgyessy és Bajnai, azt kellene megmagyarázni, hogy 1994-ben az abszolút többség birtokában miért kérte fel Horn a liberális SZDSZ-t koalíciós partnernek. Nem ismerem annyira az MSZP belső erőviszonyait, hogy a konkrét szereplőket megnevezhetném. Az biztos, hogy Horn Gyulát valami belső, vagy külső erő a koalícióra kényszeríttette. A kor történészei sem fordítanak figyelmet arra a tényre, hogy a bolsevik rendszerben a magyar zsidó értelmiség volt előbb a sztálinizmus, majd a reformkommunizmus élcsapata. Ennek köszönhetően óriási kapcsolati tőkét szereztek. Közvetlenül a rendszerváltás előtt és alatt ez a magyar zsidóság szervezte meg Európában az egyik legerősebb liberális pártot, az SZDSZ-t. Jelentős hányaduk azonban az utódpártban maradt. Ez a két liberális erő nyomta rá a bélyegét a rendszerváltás első húsz évre. Az MSZP liberális tagjainak az SZDSZ-re támaszkodása nélkül sok minden nem érthető meg ennek az időszaknak a politikai eseményi között.
E nélkül értehetetlen, hogy a baloldali szemléletű Horn Gyula nemcsak koalíciós partnernek kérte fel, de reális súlyánál fontosabb partnerként kezelte a liberális kistestvérét, teljesen rájuk bízta a gazdaságpolitikát. Az MSZP súlyvesztése a Horn kormány választási vereségével kezdődött. A liberálisok máig hatalmuk csúcsának tekintik a Bokros-csomagot, holott azzal kezdődött az MSZP-nek a liberálisokkal való szövetségből fakadó súlyvesztése.
Medgyessyt is a párton belüli liberálisok buktatták meg, amikor nem bizonyult elég együttműködőnek az SZDSZ-el.
Medgyessy után az elnökség ugyan a baloldali Kiss Pétert jelölte miniszterelnöknek, de a párton belüli liberálisok mégis puccsal Gyurcsányt ültették a miniszterelnöki székbe, majd a pártot is rá bízták.
Csizmadia nem veszi tudomásul, hogy az MSZP leépülése a liberális erőkkel való együttműködésből fakadt. A magyar társadalom ezer éve liberálishiányos, tehát erősebb liberális befolyásra volna szüksége, de a közvélemény annyira ellene van a gyors liberalizálásnak, hogy a velük való szövetkezés szükségszerűen politikai súlyvesztés okoz.
Csizmadia nem érzi az elmúlt közel negyedszázad történetének lényegét. 2010-ig minden fontos változás mögött a liberálisok állnak. A baloldal katasztrofális veresége és a Jobbik jó szereplése mögött is Bajnai és Gyurcsány liberális szerepe áll. Ők ásták meg Mesterházy sírját, de egyúttal a magukét is. Ők akarták kívülről liberálisabbá tenni az MSZP-t. Ez eleve reménytelen volt, hiszen az őket támogatóknál sokkal többen vannak olyanok az MSZP-ben, akik inkább átmennek a szélső-jobbhoz, minthogy liberálisak legyenek.
A romjaiba dőlt MSZP most van először olyan helyzetben, hogy a liberális kádereik súlyvesztettek lettek, és inkább maradnak gyengék, de Gyurcsány és Bajnait nem fogadják be.
Csizmadia azt jól látja, hogy a magyar társadalomban történelmi tradíció az egy párti hegemónia, de nem teszi hozzá, hogy a liberalizmus ellenesség is.
A rendszerváltás után azért volt aránytalanul nagy liberális befolyás, mert nekik volt a legnagyobb kapcsolati tőkéjük. Az első választáson az SZDSZ volt Európában a legerősebb liberális párt. Óriási nyereség lehetett volna a magyar társadalom számára, ha ezzel az ölükbe esett hatalommal mértéktartóan gazdálkodnak. Nem számoltak azzal, hogy a gyors liberalizálás ellenérzést vált ki. Szerényebb tempóval történelmi eredményeket érhettek volna el.

A mértéktartás azonban nem a liberális polgárság erénye. Sajnos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése