Társadalmi körte

Kopátsy Sándor                EH                  2014-06-13

Társadalmi körte

Osztálylétszám 2014 cím alatt a Piackutató Intézet és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont szakmai közreműködésével, 13 ezer személy adatai alapján, leképezte a magyar társadalom jelenlegi összetételét. Ebből az derül ki, hogy a társadalom közel negyede leszakadt, lényegében állami segélyekből él. Ez önmagában nagy társadalmi deformációt jelent a rendszerváltás előtti állapothoz képest. Akkor a társadalom lényegében még nem körte volt, hanem tök, aminek a nagyon széles alja is szerves része volt a társadalom egészének.

A rendszerváltást követő társadalmi torzulásnak a létrehozója a liberális gazdaságpolitika volt, Azoké, akik abban a naiv hitben számolták fel a veszteséges vállaltokat, hogy az új tőkésosztály majd gyorsan hatékonyabb foglalkoztatást fog számukra biztosítani.

Ennek a naiv hitnek az irrealitása ugyan beigazolódott, de a katasztrofális következményeit máig nem vallottuk be. Nemcsak társadalmi, de közgazdasági ostobaság a vállalati veszteséget társadalmi vesztesének tekinteni. Máig nem találtam olyan nagy veszteségű vállalatot, aminek a leállítása nem okozott költségvetési veszteséget. A veszteséges vállaltok költségei között ugyanis jelentős költségvetési befizetések, és megtakarítások vannak. Bérjárulékot, vámot fizettek. Olyan amortizációt számoltak el, aminek többszöröse a leállítás esetén elveszik.

Még a kifizetett bérek is olyan kiadást jelentnek, aminek a leállítás esetén, a kétharmadát segélyként kell kifizetni.

Minden pénzügyi vesztesénél is sokkal nagyobbak, a tartós munkanélküliségből fakadó, az ország szellemi vagyonát érintő veszteségek. A tartós munkanélküliség ugyanis nemcsak pénzügyi teherrel jár, hanem az érintett munkaerő szakmai és erkölcsi értéke is csökken.

Hiba van a társadalom körteként ábrázolásával azért is, mert a leszakadt réteget is a körte részeként ábrázolja, holott a társadalom munkátlan negyede rothadt körte, ami nemcsak értéktelen, de értékcsökkentő is. A rendszerváltás utáni társadalom ugyanis olyan körte, aminek negyede már elrothadt, annyit sem ér, mint az egészséges rész, rothadás nélkül. A negyedében rothad körte annyit sem ér, mint egy egészséges, de csak negyed akkora körte. A táradalomnak negatív értékű részét nem szabad az értékes részének tekinteni.

Ezért, ha a mai és a rendszerváltás előtti társadalmat össze karjuk vetni, akkor azt kell megállapítani, hogy a jelenlegi körte ugyan egy egészségesebb körte abban a részében, ami nem rothadt, de a rothad része az egészséges része értékét is csökkenti. A jelenlegi magyar társadalom ugyan nagyobb és jobb minőségű körte, de az értékes hányada kisebb.

A munkát végző kutatók hangsúlyozzák, hogy a körte részei között nagyon alacsony az átjárás. Ez ugyan tény, és minél nagyobb a részek közti mobilitás, annál egészségesebb a társadalom, de a múltunk társadalmaihoz képest mégis ez az első társadalom, amelyikben spontán átáramlások vannak.

A felmérésüket jó alkalomnak érzem arra, hogy a magyar társadalmi körte múltjával is foglalkozzunk. A történelmünk megértésének ugyanis az a legjobb kulcsa.

A magyar társadalom a szocialista rendszer előtt, merev osztálytársadalom volt, amiben ritka kivételnek számított az, ha valaki felfelé mozoghatott. Ahhoz képest a jelenlegi belső mozgás is óriási. A második világháború végéig, szinte nem volt belső mozgás a magyar társadalomban, különösen annak a magyar etnikumában. Az osztályok között szinte átjárhatatlan, merev falak voltak. Ez alól az egyetlen kivétel a zsidó etnikumunk volt. Az talán még az európai zsidó etnikumok között is a leggyorsabban fejlődött, polgárosodott.

Az ezer éves magyar történelem kulcsa, hogy társadalmunk, különösen annak magyar etnikuma, betegesen polgársághiányos volt.

A magyar történelem megértésének kulcsa annak szem előtt tartása, hogy soha nem volt magyar polgárság. A vasút századában a magyar zsidóság viharos polgárosodása jelentett először jelentős számú, magyarul beszélő polgárságot. Az uralkodó osztály továbbra is az arisztokrácia volt, ami szövetségbe lépett a nemesség társadalmi szerepét folytató úri középosztállyal. Ebbe lassan szivárogtak fel a parasztság iskolázott rétegéből. De ezek mereven megtagadták a múltjukat, és uraknak tekintették magukat.

A két háború között az arisztokrácia és az úri középosztály gyűlölettel nézte a magyar zsidóság gyorsa meggazdagodását, és azt hitte, hogy a zsidóság előlük vitte el a meggazdagodás lehetőségét. Ezért akart megszabadulni tőle. A zsidóság felszámolásával a társadalom alsóbb osztályai is egyetértettek. Ezért lett a háború végére újra betegesen polgársághiányos a magyar társadalom.

Nem a bűnünk mentésére, de el kell ismerni, hogy Európában minden fél-periféria szinttű országban jelnős volt az antiszemitizmus. Ennek okát nemcsak nekünk, de az európai történészeknek is fel kellene tárni. A két háború között Európa minden félig fejlett társadalma lelkesedett a fasizmusért. Abban a katasztrofális foglalkozatás megoldóját látta. Tagadhatatlan, hogy a foglalkoztatás érekében a fasizmusok megelőzték a demokráciákat. Az más kérdés, hogy a társadalmi sikerüktől megrészegedve, mind erején felül fegyverkezett, és mások rovásár akart terjeszkedni. Ideje volna a faizmusok bűnei mellett a népszerűségük okát is bevallani.

A fasizmusok és a bolsevik rendszer közös nevezőre hozása ma divat, de a közös erényeikről nem szabad említést tenni. Mindkét diktatúra népszerűségét a magas foglalkoztatás magyarázza. Ideje volna tudomásul venni, hogy a munkátlan rétegeknek nem alamizsnát, hanem munkát kell adni.

A háború után, a nyugati demokráciák jóváhagyása mellett, a Szovjetunió érdekszférájába adták Közép-Európa, a Baltikum és a Balkén nagyobb részét a Szovjetunió érdekszférájának minősítették. A megszállók, Magyarországon is, olyan bolsevik káderek kezébe adta az ország politikai és gazdasági vezetését, akik gyökeresen felszámolták az arisztokrácia és az úri középosztály hatalmát. Mivel még a nyugati marxizmus is, a szocialista rendszer fő ellenségének a polgárságot tartotta. Ennek ellenére a holokausztot túlélő, és hazánkban maradt zsidóság a bolsevikok rendszert is örömmel vette tudomásul, mert számára végre biztonságot jelentett. A jelenlegi rendszer ezt nem veszi tudomásul.

Mint minden csatlós állam társadalma, a magyar is, tök, illetve dinnye formájúvá alakult. Talán még jobb lenne, mivel nincs olyan fogmájú gyümölcs, a szocialista társadalmat diszkoszhoz hasonlítani. Nem volt sem csúcsa, sem alja, tehát rothadó része sem.

A felmérést Onódy-Molnár Dóra ismerteti a Népszabadságban, Gyengül középosztály címmel. A középosztály erősítésének célja a Fidesz programjában került elő, de nem tisztázódott, hogy ezt polgárságnak, vagy úri középosztálynak, vagy csak a társadalom közepének tekintik. A kormány ennek az erősítését akarja, a szerző a társadalom gyengeségét látja benne.

A társadalmi osztály alatt vagy vérségi, vagy vagyoni alapon történő, viszonylag zárt szerveződést kell érteni. Ilyen középosztály nincs, és nem is lehet. A viszonylag jól élő, viszonylag képzett réteg azonban nem osztály, mert nem vérségi, illetve nem vagyoni alapon szerveződik.

Ennek spe11ális formája volt a magyar társadalomban a jobbágyfelszabadítás után az úri középosztály. Ez rést engedett azoknak, akik a parasztságból, a képzettségük alapján beépülhessen egy keskeny réteg. Ez az osztály lényegében a nemesség korábbi szerepét töltötte be.

A bolsevik évtizedek alatti magyar társadalom lényegében ideológiai megbízhatóság alapján szervezett osztálynélküli társadalom volt. A felépítése a mandarin, illetve az oszmán társadaloméhoz volt hasonlítható. A párt centralizált akaratát a megbízható tisztviselők valósították meg, akik lényegében a pártvezetés viszonylag jómódú, nagyhatalmú rabszolgái voltak. Ezek nem jelentettek osztályt, hiszen a hatalmuk nem öröklődött, a feletteseiktől függött.

Ennek a társadalomnak volt jellemzője a magyar történelemben a Hódoltság. Abban sem volt uralkodó osztály. A korábbi uralkodó osztály a nagybirtokos földesurak és főpapok a meg nem szállt országrészbe menekültek. A szultán birtokába került minden föld, a nagyhatalmú végrehajtó apparátus tagjai a szultán rabszolgái voltak.

A középkori magyar társadalom speciális deformációját a háború utáni magyar történészek tárták fel azzal, hogy kimutatták beteges polgársághiányát. Minden Szent István utáni történelmet azzal kezdenék, hogy nem volt magyar polgárságunk. Ami kevés volt, az sem magyar, hanem főleg germán, és izoláltan élt a feudális magyar társadalomban. Ugyanakkor közel tízszer nagyobb volt a nemesek aránya, mint tőlünk nyugatra élő feudális társadalmakban.

Ez a polgársághiányság ad magyarázatot a kiegyezés előtti történelmünk speciális útjára.

Ezért tartom az elsőleges történészi feladatnak, hogy minden kor ismertetését azzal kezdjük, hogy ábrázoljuk a társadalmi körtéjét. Ebben az esetben mind a sikerek, mind a kudarcok magyarázatot kapnának.

Számomra nagy meglepetés volt, amikor Kardej könyvében olvasom Sztálin véleményét. Szerinte két ország, Lengyelország és Magyarország esetében várhatók a tiltakozások, mert ez a két ország máig nemesek országa maradt, ahol a nemesség függetlenségi vágya maga mögé állítja a lakosságot.

Fejtő Ferenc a nemesség magas arányát három nép esetben hangsúlyozta. Ezek a poroszok, a lengyelek és a magyarok. Ebből fakadóan, ennek a három népnek van a teherbíró képességénél nagyobb történelme. De nem hangsúlyozzuk, hogy ez azért alakult különös módon a történelmünk, mert a történelmi osztályunk abnormálisan nagyszámú, ezért lett politikai befolyás erős, gazdasági tekintetben azonban többségében szegény. A társadalomépítő polgárságunk pedig nem is volt.

Márpedig polgárság nélkül nem leehet polgári társadalmat építeni.

A mi időnk akkor jön el, ha felismerjük, hogy a tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően, már nem a polgárok osztálytársadalmát, hanem az értelmiség, a szellemi vagyonban gazdagok táradalmát kell építeni. Már nem középosztályra, hanem értelmisségre kell támaszkodni. Ez pedig már nem uralkodásra szervezett osztály, hanem értelmiségi elit. Nem a középosztályt, hanem az értelmiséget kell erősíteni.