Kopátsy
Sándor PG 2014-07-18
A háztartás forradalma
A klasszikus
közgazdaságtan ugyan nyíltan nem tagadta a háztartási munkák jelentőségét,
mégsem vett tudomást róla. Ez a hiányosság csak lassan oldódott fel azzal,
ahogyan a háztartásba is bevonult az ipari forradalom. A tőkés szektor által
termelt háztartási gépek, berendezések termelése megjelent a nemzeti jövedelem
részeként, ezzel a háztartások iparcikkei és szolgáltatási igénye része lettek
a nemzeti jövedelemnek.
A háztartások
nélkülözhetetlen gazdasági szerepét először a vidéki lakosság háztartásaiban
folyó termelés felmérése során ismertem fel. Az első nagy lépést a háztáji, és
a saját rezsis házépítkezések figyelembevétele jelentette. A lakosság fogyasztásának és felhalmozásának jelentős szerepe volt a
szocialista gazdaság adta lehetőségek hasznosításában.
Konkréten arra
lettem figyelmes, hogy a vidéki lakosság a Nyugatra utazás lehetőségét arra
használta fel, hogy hűtőszekrényt vásárolt. Ezt az importunkat tartom ma is a leghatékonyabbnak.
A vidéki lakosok a hűtőszekrényt tartották
az első igényüknek. Könnyű volt kiszámolni, hogy ez volt a leghatékonyabb
beruházás. A paraszti életformában szinte egyetlen év alatt megtérült a hűtőszekrény
ára, a racionálisabb állattartás, és az élelmiszerek tárolhatóságának
köszönhetően. Magam is megdöbbentem, amikor kiszámoltam, hogy mennyivel
racionálisabb lett a baromfitartás, a disznóvágás, az elkészített ételek
tárolása annak köszönhetően, hogy tartóssá váltak.
Azt történészként
ismertem fel, milyen fontos szerepet játszott a tény, hogy az élelmiszerek tárolása
a meleg klímában szinte megoldhatatlan volt. Ez volt az oka, hogy már a
gyűjtögető homo sapiens egyre északabbra vándorolt. A meleg ellen nem, a hideg ellen azonban sok munkával képes volt
védekezni. Ezt láttam abban, hogy a mezopotámiai és az egyiptomi kultúra
csúcsa ötezer év alatt Északnyugat Európára tevődött át.
A hideg előnyét jellemezte
az is, hogy az ember a felmelegedés előtt jó tízezer évvel az északi tundrán először
oldotta meg a létbiztonságát. Az évente sok
ezer kilométeres vándorúton a rénszarvasokkal együtt mozgó közösségek voltak az
elsők, akik folyamatosan el tudták látni magukat élelemmel. Ez a máig
fennmaradt pásztorkodás jelezte, hogy az ember a jelentős éghajlatváltozás
nélkül is elindult volna a termelésre való áttérés útján. Ez az életmód azonban
annyira összeforrt a rénszarvasok ösztönös vándorlásával, hogy a tapasztalatai
nem voltak nem voltak más állatok tartására átültethetők.
Ahogyan azonban
a 20. században megoldta a tudomány és technika a romlandó élelem és a
munkahelyek levegőjének hűtését, elkezdődött a fordulat. Az óta a világgazdaság súlya, a mérsékelt éghajlaton belül, délebbre
tevődött át. Az élelmiszerek tárolhatósága, a lakások és munkahelyek
légkondicionálása, a szabadidő meghosszabbodása mellett a viszonylag melegebb
éghajlat lett a vonzóbb.
A gyors
történelmi változást jól mutatja a szülők, a nők és férfiak munkaidő mérlege az
Egyesült Államokban 1965-2011 között.
Bármilyen
meglepő, a munkával töltött idő a heti 48 óráról 53 órára emelkedett. Ez azt
jelenti, hogy a fejlett világban a munkával töltött idő 10 százalékkal nőtt.
Ezt a történelmi változást a közgazdaságtan tudomásul sem vette, pedig óriási
jelentősége van a terelés növekedésében. Ez önmagában óriási változás ilyen
rövid idő alatt. Pedig ennek az időnek a megosztása pedig még sokkal nagyobbat
változott.
Kezdem a nőkkel. A heti 48 óra munkából
csak 8 volt a munkaviszonyban töltött. 10 óra volt a gyereknevelés. 30 a háztartás. 2011-ben a nők
is 5 órával többet dolgoznak. A fizetett munkával töltött, azaz a társadalmi
munkamegosztásban töltött idő azonban két és félszeresére, 20 órára nőtt. A
háztartásra fordított munkaidő pedig fele sem lett a 1965-ösnek. A nők
munkájának beszerveződése, az ipari forradalomtól eltekintve, példátlan
változást hozott. Az a megdöbbentő tény,
hogy a gyermeknevelésre fordított idő
másfélszeresére nőtt, azt jelzi, hogy a családok ösztönösen tudomásul vették,
hogy a jelenkor legfontosabb feladata a minél jobb minőségű munkaerő
újratermelése. Mennyivel más ez a kép, mint amit a közvélemény érez. Fajunk
történelme során a nők munkaidejében alig volt jövedelmet termelő munka. Szinte
mindent a háztartás kötött le. Azt hittük, hogy a kereső nőknek kevesebb idejük
jut a gyermekek nevelésére, mint azoknak, akik otthon maradtak. Történelemformáló
jelentősége van annak, hogy jelentősen megnőtt a gyermeknevelésre fordított
idő. Éppen a fordítottja történt. Mindez annak köszönhető, hogy a háztartási munkát felénél is kisebbre
csökkentette a technikai forradalom. Ilyen mértékű munkaidő csökkentést nem
ismer a történelem.
A férfiak esetében kisebb a változás. Az
ő munkaidejük 1965-ben még két órával rövidebb volt, mint a nőké, de ennek 90
százaléka a jövedelmet termelő munka volt. A férfiaknak a háztartásban segítése
azonban csak 2, a
gyermeknevelésre ordított pedig 1 óra volt. Példátlan változás az is, 2011-ben 7 órával többet dolgoztak.
Kereső munkával ugyan 5 órával kevesebbet, de mind a háztartásban, mind a
gyermeknevelésben töltött idő háromszorosára nőtt.
Aligha lehetne a legutóbbi 50 év
változásáról meggyőzőbb képet alkotni annál, ahogyan az időbeosztásuk
megváltozott.
Történészként a
nők társadalmi, gazdasági szerepének növelését történészként még fontosabbnak
tartottam. Ezt jellemzem azzal, hogy a
magyar társadalmi fejlődés egyik legjelentősebb előrelépésének tartottam a
kapás növények, mindenek előtt a burgonya termelését, és az istállós
tehéntartást, a 18. század végén. Ez a két feladat adott gazdasági súlyt a
nőknek a jobbágy és a paraszti mezőgazdaságban, és ez jelentette az első havi
rendszeres pénzbevételt.
A háztartási munkának soha nem volt rangja,
a gazdasági és pénzt hozó szerepeknek azonban mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése