A diktatúra hosszú jövője

Kopátsy Sándor                  PP                 2014-09-21

A diktatúra hosszú jövője

Ungváry Rudolf író úr ezzel a címmel fejti ki véleményét a jelenlegi magyar politikai helyzetről. Arra ad bölcs tanácsokat, hogyan lehet a jelenlegi jobboldali diktatúrától megszabadítani az országot.

Vele viszont nehéz vitatkozni, mert hamis alapokon áll.

Az Orbán-rendszertől én is balra állok, de nem tekintem szélsőjobboldali diktatúrának. De azt is elismerem, hogy a magyar történelemben még nem volt olyan kormány, amelyiket a lakosság ekkora többsége támogatott, választott meg a több párt közti titkos választáson, méghozzá példátlan többséggel, és most újraválasztott, ugyancsak példátlan többséggel. 2010-ben elnyerte a köztetek 99, 2014-ben pedig 90 százalékát. Egyikre sem ismerek a Nyugat demokratikus történelmében ilyen támogatott kormányt. Az újraválasztást még erősebb bizonyítéknak tartom, mert négy év kétharmados hatalmát látva, nyerte meg a körzetek 90 százalékát, méghozzá úgy, hogy a valóban szélsőjobb Jobbik, ugyan a második lett, de egyetlen körzetben sem nyert.

Azt sem tudatosítjuk, hogy általános és titkos választást először a második világháború után, a bolsevik megszállás alatt tartottunk. Az első kettőn még több párt indulhatott, de liberális nem volt, tehát szavazatot sem kaphatott. De titkos volt, némi kormányzati csalás mellett. A kommunista belügyminiszter ugyan csalt a második választáson, de nem olyan mértékben, hogy jelentősen befolyásolta volna a következményeket. Ezért érdemes volna ezek eredményét értékelni. Az első két választás győztese az akkori viszonyoknak megfelelően, közép-jobb párt lett volna, ha szuverén állam vagyunk. Más szavakkal: 1945 után, ha demokrácia lehet Magyarországon, közép-jobb kormány alakul, és a liberális erők meg sem jelennek a törvényhozásban.

Ezek alapján vallottam 2010 előtt, hogy a mi országunkban, minél demokratikusabbak a viszonyok, annál nagyobb fölényben a közép-jobb párt nyeri a választást. Ezért 2010-ben is úgy fogadtam a választási eredményt, hogy végre a magyar választók politikai súlypontjával megegyező kormány került hatalomra. 1945 és 2010 között mindig az volt a véleményem, hogy a szuverenitását visszanyerő országban, demokratikus viszonyok között csak középé-jobb kormány győzhet. Ezt minél tovább nem engedik megvalósulni, végül annál nagyobb erővel fog feltörni.

Ezért, ha politikai ambícióm van, csak közép-jobb pártot támogatok. Mivel nem volt politikai ambícióm, mindig azt támogattam, akinek hatalma volt arra, hogy a célját megvalósíthatja. Nem lehetett olyan hatalom, aminek nem adtam volna jó tanácsot.

Ungváry is azok közé a liberálisok közé tartozik, akik fel vannak háborodva, hogy nem kapnak politikai szerepet. Azt figyelmen kívül hagyják, hogy a demokrácia olyan rendszer, amiben a politikai szerep nagyságát a választói támogatás határozza meg. Aki nem képes választói támogatást nyerni, az mondjon le arról, hogy politikai hatalma lehet.

Ungváry azonban átsegíti magát azzal, hogy minősítése szerint, a jobboldal és a baloldal nem kaphat szerepet a demokráciában. Ezt még megtoldja azzal, hogy a közép-jobb is szélsőjobb. Azt író létére nem érti meg, hogy ezzel a magyar választók kilencven százalékát kirekesztette a demokráciából. Vagyis, aki vele nem ért egyet, annak a véleményét nem kell figyelembe venni.

Ezzel szemben én, a közép-jobbtól balra állok, de tiszteletben tartom, hogy a népem tőle jobbra áll. Elárulom, hogy 75 éve van politikai véleményem, az minden megélt kormány politikájától távol állt. Távolabb, mint a jelenlegi Fidesz kormány politikája. Ennek ellenére nem érzem, hogy jobb lett volna, ha elhagyom a hazámat. Az ember úgy van a hazájával is, mint a saját gyermekeivel. Azokat sem azért szeretem, mert politikai téren egyetértünk, hanem azért, mert a gyermekeim.

Magyarországon sem lehet olyan rendszer, amit úgy kezelnék, hogy megtagadom tőle a jó tanácsom.

Én tizenéves koromtól Adyt tekintem magyarságom iránytőjének, aki nem azért szerette a hazáját, mert amit, és ahogyan tett, tetszett neki, hanem mindenkinél jobban látta a hibáit, és mindenkinél jobban akart segíteni rajta.