BRICS országok szerepe

Kopátsy Sándor                   PG                 2014-08-31

BRICS országok szerepe

Tizenötödik éve Ö’Neill, a Goldmann Sachs vezérigazgatója találta ki a négy ország, Brazília, Oroszország, India és Kína, közös nevét a négy nagybetűvel, mind a fejletteket várhatóan kiívó tömböt. Akkor az ötödik betű még kis s volt, a többes számot jelezve. Tíz évvel később felvették ötödik tagnak a Dél-Afrikai köztársaságot és ezzel az ötödik betű is nagy lett.

Kezdettől fogva láttam, hogy ezek az országok csak egyben rakhatók közös csoportba, hogy nagyok. Egy nagy amerikai pénzintézet vezetője számára tehát kívánatosak. Ezen túl semmi közös vonásuk nincsen.

Még ostobább a nevük: Feltörekvő Országok. Minden ország feltörekvő, még azok is, amelyek minden bizonnyal lemaradók. A négy, most már öt tagország közül csak Kína nem lemaradó, ha a lemaradást nem az átlaghoz, hanem az átlag felettiekhez viszonyítjuk. Ami a jelenlegi szintjüket illeti.

India a másik négyhez viszonyítva is lemarad. Az egy lakosra jutó jövedelme a fejlettek tizede, a másik négy tagnak harmada. Ráadásul a további lemaradása várható, mivel ez a legjobban túlnépesedett ország, és természeti erőforrásaiban szegény, a jelenlegi népszaporulata pedig továbbra is gyors, az egy lakosra vetített mutatók alapján, egyre hátrább fog kerülni. Egyéni meggyőződésem szerint alkotóelemeire fog szétesni.

Oroszország jelenleg a leggazdagabb. Közelebbről megnézve azonban nem áll ilyen jól. A nemzeti jövedelmének harmada az olaj és földgáz utáni bányajáradék. Ha ezt levonjuk, az egy lakosra jutó mutatói nem jobbak, mint Ukrajnáé és Fehér Oroszországé. Még a nagyon lassú tempóban fejlődő EU-hoz képest is egye jobban le fog maradni. Márpedig az olaj és a földgáz ára, a palaolaj és –gáz berobbanása hatására zuhanni fog.

Brazília természeti adottságai csodálatosak, de a latin kultúrája képtelen lesz a gyorsan szaporodó népesség életviszonyait kellő mértékben javítani. Nemcsak Brazília, de minden latin-amerikai ország egyre jobban le fog maradni a két észak amerikaihoz képest.

A Dél-afrikai Köztársaság jövője beláthatatlan. Az afrikai lakosok féktelen szaporodás a fehér lakosság kivándorlását fogja eredményezni. Nélkülük pedig az ország gyorsan szaporodó lakossága a páratlan bányajáradékot sem lesz képes racionálisan hasznosítani.

Kína azonban a másik néggyel szemben fergetegesen gyarapodik. Jelenleg már több a nemzeti jövedelme, mint a másik négy országé összesen. Mivel az egy laksora jutó jövedelme példátlanul gyorsan növekszik, a század közepére az a mutatója eléri a fejlettek élcsapatáét. Vagyis az öt tag között van négy beteg, és egy nagyon egészséges.

Ez különösen megjelenik a kulturális különbségekben. Kína az egyetlen puritán lakosságú ország az öt között. A másik négy ország lakosságának a kultúrája, tanulásszeretete, szorgalma, takarékossága a kultúrák másik pólusán van. Márpedig a jelen legnagyobb társadalomtörténeti tapasztalata, hogy csak a Nyugat protestáns és a Távol-Kelet konfuciánus népei képesek a tudomány és a technika vívmányait hatékonyan hasznosítani.

A BRICS országok adják a világ népességének közel felét, de ez kulturálisan, ami a jövőjük szempontjából döntő, kettéoszlik.

Kína jelenti a kisebbik ötödöt, de a jövő eredményei szempontjából a dinamizmust. A lényegesen nagyobb másik ötödtől azonban semmi eredmény nem várható.

Természetesen egészen más megítélés az amerikai bankár érdeke alapján. A bankárok semmi jót nem várhatnak abban a tekintetben, hogy Kínában megvethetik a lábukat. A Távol-Keleten már történt néhány csoda, de a Nyugat tőkései sehol nem vetették meg a lábukat. Mindegyik távol-keleti országgal nagyon nagy lett a kereskedelmi forgalom, sikeres a munkamegosztás, de kizsákmányolási lehetőség sehol nem kínálkozott. A távol-keleti népek kultúrájában még a Nyugat protestáns bankárai sem boldogulnak. Számukra sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek a másik négy országban.

2010-ben a Goldmann Sachs vezérigazgatója abban tévedett, hogy Kínát is a bankárok potenciális piacának tekintette. Nem vette tudomásul, hogy az elmúlt száz évbe nagyot változott a világ. Akkor Hong-Kong és Szingapúr az angolszász bankárok aranybányája volt, ma is aranybánya, de már a kínaiaké.