Kopátsy
Sándor PG 2014-09-24
Néhány
gondolat a munkaerő áráról
A fordulat már a második világháború előtt
megtörtént, attól kezdve a fejlettek közti munkamegosztás, békés kereskedelem
vált előnyösebbé, mint a mások feletti uralom. A német és a japán imperialisták
már érdekük elleni háborút folytattak. A fejlettek számára a hasonlókkal
folytatott árucsere, a munkamegosztás sokkal nagyobb előnyt jelent, mint az
erőszak.
Az élénk külkereskedelem a kevésbé fejlettek
számára is a legjobb megoldás.
Ennek az első látványos bizonyítéka a
távol-keleti országok, köztük még Japán, felemelkedése volt. Tőlük a fejlett
világ lényegesen olcsóbban kapott fogyasztási cikkeket, mint amennyiért képes
lett volna otthon megtermelni, ugyanakkor a távol-keleti exportálók is óriási
devizaforráshoz jutottak.
A
Japán, majd a kis tigrisek gazdasági csodája a gazdaságtörténelemben először
bizonyította be, hogy a világkereskedelmi munkamegosztás az elmaradottaknak is
előnyös. Ez az előny azonban
nem általánosítható, mivel az a távol-keleti munkaerő kiváló minőségén alapul.
A közgazdászok csak azt látták, hogy a távol-keleti országokban olcsóbb a
munkaerő, de azt nem hangsúlyozták, hogy ugyanakkor kiváló is. A tudományos és
technikai forradalom hatására a munkaerő árát nem lehet a bérével, de még az
alkalmazásának költséggel sem mérni. Ugyanis, minél fejlettebb a technika, a
munkaerő árát annál kevésbé lehet a foglalkoztatási költségével mérni, hanem
csak a teljesítményéhez viszonyított árával. A távol-keleti munkaerő azért keresett, mert az értéke, az árához
viszonyítva, nagy.
Az a tény, hogy a Nyugton, az elmúlt közel
száz évben a protestáns országok munkaereje egyre jobban felértékelődött, abból
fakad, hogy a puritán munkaerő aránylag
egyre értékesebbé vált. A puritán országokban ugyan a munkaerő ára a
mediterrán és a kelet-európai munkaerejéhez viszonyítva egyre drágább, de az
értékéhez viszonyítva olcsóbb lett.
Ma
már az egyre bonyolultabb egyedi szerszámgépeket, luxusautókat, korszerű repülőgépeket
ott állítják elő, ahol a legdrágább a munkaerő.
A
tőke sem az olcsóbb, hanem a jobb munkaerőt keresi. Egyre több az olyan munka, amiben az
alkalmazott munkaerő ára másodlagos a hatékonyságához képest. A társadalmak
munkaerőigénye egyre inkább a művészetek és a hívatásos sportokéhoz hasonlóvá
válik. Ahogyan a legjobb karmester, legjobb operaénekes, a legjobb golfozó, a
legjobb labdarugó ára nem ismer határt, a művészek, és sportolók nagy többsége
annyit sem keres, mint az átlagos szakmunkás. Lassan, szinte minden szakában a legjobbak lesznek nemcsak a legjobban
keresők, de a legkeresettebbek is.
A
puritánok és még inkább a távol-keleti konfuciánusok értéke nem is annyira a
legkiválóbbakban, hanem az átlagosakban magas. Nem a kínai tudós és mérnök jobb,
mint az amerikai, hanem a szalagok mellett dolgozók minőségében van a nagy
különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése