2014. szeptember 26., péntek

Néhány gondolat a munkaerő áráról

Kopátsy Sándor               PG                    2014-09-24

Néhány gondolat a munkaerő áráról

A fordulat már a második világháború előtt megtörtént, attól kezdve a fejlettek közti munkamegosztás, békés kereskedelem vált előnyösebbé, mint a mások feletti uralom. A német és a japán imperialisták már érdekük elleni háborút folytattak. A fejlettek számára a hasonlókkal folytatott árucsere, a munkamegosztás sokkal nagyobb előnyt jelent, mint az erőszak.
Az élénk külkereskedelem a kevésbé fejlettek számára is a legjobb megoldás.
Ennek az első látványos bizonyítéka a távol-keleti országok, köztük még Japán, felemelkedése volt. Tőlük a fejlett világ lényegesen olcsóbban kapott fogyasztási cikkeket, mint amennyiért képes lett volna otthon megtermelni, ugyanakkor a távol-keleti exportálók is óriási devizaforráshoz jutottak.
A Japán, majd a kis tigrisek gazdasági csodája a gazdaságtörténelemben először bizonyította be, hogy a világkereskedelmi munkamegosztás az elmaradottaknak is előnyös. Ez az előny azonban nem általánosítható, mivel az a távol-keleti munkaerő kiváló minőségén alapul. A közgazdászok csak azt látták, hogy a távol-keleti országokban olcsóbb a munkaerő, de azt nem hangsúlyozták, hogy ugyanakkor kiváló is. A tudományos és technikai forradalom hatására a munkaerő árát nem lehet a bérével, de még az alkalmazásának költséggel sem mérni. Ugyanis, minél fejlettebb a technika, a munkaerő árát annál kevésbé lehet a foglalkoztatási költségével mérni, hanem csak a teljesítményéhez viszonyított árával. A távol-keleti munkaerő azért keresett, mert az értéke, az árához viszonyítva, nagy.
Az a tény, hogy a Nyugton, az elmúlt közel száz évben a protestáns országok munkaereje egyre jobban felértékelődött, abból fakad, hogy a puritán munkaerő aránylag egyre értékesebbé vált. A puritán országokban ugyan a munkaerő ára a mediterrán és a kelet-európai munkaerejéhez viszonyítva egyre drágább, de az értékéhez viszonyítva olcsóbb lett.
Ma már az egyre bonyolultabb egyedi szerszámgépeket, luxusautókat, korszerű repülőgépeket ott állítják elő, ahol a legdrágább a munkaerő.
A tőke sem az olcsóbb, hanem a jobb munkaerőt keresi. Egyre több az olyan munka, amiben az alkalmazott munkaerő ára másodlagos a hatékonyságához képest. A társadalmak munkaerőigénye egyre inkább a művészetek és a hívatásos sportokéhoz hasonlóvá válik. Ahogyan a legjobb karmester, legjobb operaénekes, a legjobb golfozó, a legjobb labdarugó ára nem ismer határt, a művészek, és sportolók nagy többsége annyit sem keres, mint az átlagos szakmunkás. Lassan, szinte minden szakában a legjobbak lesznek nemcsak a legjobban keresők, de a legkeresettebbek is.
A puritánok és még inkább a távol-keleti konfuciánusok értéke nem is annyira a legkiválóbbakban, hanem az átlagosakban magas. Nem a kínai tudós és mérnök jobb, mint az amerikai, hanem a szalagok mellett dolgozók minőségében van a nagy különbség.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése