Miért marad le az Európai Unió

Kopátsy Sándor                PG                  2014-11-08

Miért marad le az Európai Unió

Az Európai Közösséget azért hozták létre az alapítók, mert felismerték a tényt, hogy nemcsak az Egyesült Államokkal, de katonai téren még a Szovjetunióval sem lehetnek versenyképesek külön-külön a volt európai nagyhatalmak. Nem véletlen, hogy a szén- és az acélipar együttműködését tartották elsődlegesnek. Az hamar kiderült, hogy e két ágazat akkor sem lehet versenyképes. ha összefog. Európa egészének sincs ehhez elég, és olcsón kitermelhető bányakincse, ha összefog. Ezt a nehézipari álmot fel kellett adni.

De sem a németek, sem a franciák nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy nemcsak az ő nagyhatalmi státuszuknak, de Nyugt-Európáé is örökre vége. Ebben a törekvésükben Nagy Britannia is fél szívvel szövetségesük lett. Németországnak és Franciaországnak nem volt más esélye, mint Európában terjeszkedni. Franciaország a latin népek, Németország a közép-európai és a balti népekre akart támaszkodni. Még mindig az idejétmúlt gyarmati tapasztalat élt bennük. Nem értették meg, hogy a tudományos és technikai forradalom győzelme óta a kevésbé fejlettekkel vállalt közösség nem előny, hanem hátrány. Azt hitték, és hiszik ma is, hogy a politikai és gazdasági befolyási övezet birtoklása előny. Pedig egyre inkább hátrány lett. Nemcsak a gyarmattartás, de a befolyási övezetek feletti uralkodás is egyre elviselhetetlenebb teher lett. A tudományos és technikai forradalomnak ez lett az egyik következménye, hogy a legnagyobb előny a fejlettek közti együttműködésből származik. Elég volna megnézni a nyersanyagok nélküli világkereskedelem struktúráját. Ebből kiderül, hogy a fejlettek és kevésbé fejlettek közötti áruforgalom folyamatosan csökken, ha eltekintünk a bányakincsek forgalmától. Ezért nincs hatvan éve a fejlettek között háború. Minél fejlettebb a társadalom annál jobban a fejlettek egymásközti áruforgalmára szorul.

Hibás az a logika is, hogy a fejlett világ a kevésbé fejlettek nyersanyagaira szorul. A fejletteknek ugyanis bőven van pénzük arra, hogy nyersanyagot vásároljanak, a csak a bányászatukban gazdagok számára létkérdés, hogy velőt találjanak. Ez most az olajárak csökkenésekor egyértelműen jelentkezi. Az olajtermelők jövedelme gyorsan csökken. A fejlettek pedig nyernek az olcsóbb nyersanyagárak okán. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogyan hat az olajárak csökkenése az európai erőviszonyokra.

Az Európán belüli terjeszkedés érdekében Németország megvásárolta Franciaország szövetségét, és vélt közös érdekükből egyre jobban terjeszkedtek. Így lett mára 28 tagú az Európai Unió. Minél nagyobb, annál gyengébb. Egyre nő Európa, azon belül a fejlett országok lemaradása, mind a Távol-Kelethez, mind a négy tengerentúli protestáns országoz viszonyítva.

Az EU, mint közösség egyre jobban lemarad a puritán távol-keleti és a tengerentúli protestáns országokhoz képest, ráadásul a tagországok közti különbségek sem csökkentek, hanem nőttek. Minél nagyobb lett az EU annál nagyobb mind a lemaradás, mind a differenciálódás. Ennek ellenére fel sem vetődik, hogy rossz úton járnak.

A brüsszeli vezetés színvonalát jól jellemzi, hogy nem látják a lemaradásukat.

Kik alkothatnak szoros közösséget

Egy mondatban: csak a közös kultúrájú és közel azonos fejlettségű országok. Márpedig az EU 28 tagállama három nagyon eltérő kultúrához tartozik, és a fejlettségi szintjük az 1:4 arány között mozog.

Ami a kulturális különbséget illeti

Puritánok a germánok, az angolszászok és a skandinávok. Ez a sorrend csak a számarányuknak felel meg. A germánokkal közös kultúrájúak a csehek. Az angolszászokkal a skótok és az írek, a skandinávokkal pedig a finnek és az észtek a rokonok. Kulturálisan csak a puritánok férnek meg egymással szorosabb gazdasági közösségben.

A jó száz éves weberi megállapítás, hogy a kor társadalmai a protestáns etikájú népek számára hatékonyabbak. Ez annál jobban megjelenik a gyakorlatban, minél fejlettebb a tudomány és a technika. Száz éve a puritánok társadalmai kevéssel voltak hatékonyabbak, mint a katolikusoké. Az óta bebizonyosodott, hogy már egy integrációban sem férnek meg, mert egyre nagyobb köztük a sebességkülönbség. Mára már a puritán élvonal belül is három sebesség alakult ki.

Az ázsiai puritánok, a konfuciánusok fejlődnek a leggyorsabban. Előbb Japán, majd Dél-Korea, most Kína gazdasági csodáját láthatjuk.

Az is kiderült, hogy a négy protestáns, volt angol domínium elhúzott Anglia és Németország előtt. Velük csak Európa hat kis, keményen puritán országa tartja a tempót. Ezek közül is kettő nem tagja az EU-nak.

Az a tény, hogy a latin népek, köztük is különösen a négy mediterrán ország, nem versenyképes a protestáns fejlett nyugati tagállamokkal. Ez Amerikában még nyilvánvalóbb, mint Európában. Az angolszász Észak-Amerika a világ élvonalába tartozik, és részükről fel sem merült hogy uniót alkossanak a latin-amerikaiakkal, mert azok egészen más kultúrához tartoznak, sokkal szegényebbek, és az elviselhetőnél sokkal gyorsabban szaporodók.

Az európai latin országok kisebb lemaradása azzal magyarázható, hogy a gazdag puritánok turizmusára, és az EU támogatására építhettek. Ez akkor bizonyult igazán kevésnek, amikor beléptek az euró övezetbe. Ez legalább akkora ostobaság volt, mint amikor a Világbank rászedte Argentínát a dollárhoz való igazodásra. Az, szerencsére gyorsan megbukott. Az euró zóna azonban Németország makacssága okán nem esett szét, hanem tovább működik.

Németország és Franciaország tagszervező buzgalma azonban nem állt meg a latin népeknél. Beszervezték a közép-európai és a balti országokat, amelyek kezdettől fogva a Nyugathoz akarnak felzárkózni, de még legfeljebb fele szinten vannak. Ezeknek a fejlett Nyugat-Európához való csatlakozásuk indokolt, de csak az áruk közös piacában. Számukra is katasztrófa nemcsak a közös valuta, de a közös inflációs követelmény, és a közös munkaerő piac is.

Az EU terjeszkedési buzgalma, szinte kezdettől fogva, Törökország beszervezésére is gondolt. Ami szerencsére, húzódik. Néhány fejlett tagország rájött, hogy a muzulmának beépülése lassú, és sok nehézséggel járó.

Még nagyobb ostobaság volt az ortodox keresztény, nagycsaládos kultúrájú Románia és Portugália felvétele, és a balkáni ortodox keresztény lakosságú országok eleve alkalmatlanok a Nyugattal való közösségre. Ennek ellenére Ukrajnát is ugratták a tagság remélhetőségével. Ezek egy lakosra jutó jövedelme negyede sincs az eredeti tagokénak, a kultúrájuk pedig nem fér össze a nyugt-európaiakkal közös módszerekkel.

A katasztrofális úttévesztés

A nem szocialista országok természetes szövetsége mindenek előtt a hidegháborúval magyarázható. Az európai politikusok a polgári demokráciák és a bolsevik rendszer szembeállását nem értették meg. Ennek ugyanis az volt a látszata, hogy csak két út között van választási lehetőség, a tőkés polgárok demokratikus osztályuralma, és a bolsevik vallás diktatúrája között. E két út közötti választás önmagában társadalmi és gazdasági közösséget is jelent. A Szovjetunió összeomlása után egyetlen út maradt a polgári demokrácia. Nem vették tudomásul, hogy a tudományos és technikai fordalom hatására kialakult alépítményre csak tudásalapú társadalom épülhet, aminek felépítménye lényegesen függ attól, milyen kultúrára, és annak milyen fejlett gazdaságra épül.

A tudományos és technikai forradalom hatására egyre jobban integrálódik a világgazdaság, ugyan akkor egyre jobban differenciálódik. Az 1-2 ezreléknél gyorsabban szaporodó, és nem puritán kultúrájú népek társadalmai lassabban fejlődnek, tehát viszonylag egyre jobban lemaradnak. Nem a felzárkózás, hanem a viszonylagos lemaradás a jellemző.

Ezért a kor viszonyait nem érti meg az a politikus, aki a felzárkózást az alkalmazott módszertől függőnek tartja. Ezért az EU létrehozása eleve lehetetlen stratégia vállalását jelentette. Marxi fogalmak szerint, csak a nagyon hasonló alépítményre épülhet hasonló felépítmény. A tudományos és technikai forradalom olyan alépítmény, aminek a két pillére a puritán erkölcs, és a népesség nagyon lassú változása. Márpedig Európában csak a protestáns országok puritánok, közös felépítményük csak ezeknek lehet. A puritánokkal közös felépítmény mind a latin és ortodox, mind a lényegesen szegényebb népek számára többet árt, mint használ.

Ezen belül a társadalmak fejlettségi rangsorában a helyzetváltozás elsősorban a kulturális megfeleléstől függ.

A Nyugton nincs szegény, elmaradt puritán kultúrájú ország. Minden protestáns ország, függetlenül attól, melyik kontinensen van fejlett. Ezt nemcsak a két észak-amerikai ország bizonyítja, hanem az óceánon túli kettő is. A nyugati puritán magatartás fölénye nagyon jellemző a cseppnyi Izraelben, ahol a nyugati zsidóság a világ leggazdagabb etnikuma, a közel-keleti és afrikai hitsorsosai pedig azok színvonalán ragadtak.

A Távol-Keleten pedig a század közepére, Kína is a gazdagok között lesz.

A nagyság nem előny

Az európai integráció arra a hamis elvre épült, hogy a nagyság előny. Ennek sokkal inkább igaz az ellenkezője. Nemcsak most, de már az ókorban is, többször volt előny kicsinek lenni.

- A Nyugat történetében, az ókorában a görög városállamok jelentették a csúcsot.

- A középkorban a városállamok, illetve a birodalmakon belül a gazdasági téren autonóm kereskedő városok voltak a legfejlettebb társadalmúak.

- Csak az ipari forradalom után lettek a gyarmatbirodalmak világvárosai a leggazdagabbak. Ennek a kivételes állapotnak az volt az oka, hogy a gyarmatok kizsákmányolása csak katonai erővel történhetett.

A jelenkorban pedig a kicsiség újra előnnyé vált. Jelenleg a világ leggazdagabb államai a városállamok. Luxemburg, Szingapúr, Hong-Kong… Az utóbb kettő száz éve még nagyon szegény gyarmati kikötő volt, és ma sem adóparadicsomok.

A világ tíz leggazdagabb társadalma között kilencnek kicsi a lakossága, csak a sorrendben tízedik, az Egyesült Államok nem kicsi.

Az Európai Unió tehát elve hibás koncepcióra épült, nagyobb akart lenni, azt hitte, hogy attól gazdag is lesz. Kereteibe korrumpálta a kultúrájuk okán elmaradottakat. Ezért lett egyre szegényebb. Csak a kulturálisan és gazdaságilag heterogén közösség lehet erős, a heterogén közösség ereje csökken. Ez a hidegháborúban rejtve maradt, mert a katonai erőre volt szükség, és a kisebbek, szegényebbek önállóak voltak, és a Szovjetunióval versenyeztek. A Szovjetunió összeomlása óta a katonai erőre nincs szükség.

Mi lett volna a jobb megoldás

Tudomásul kellett volna venni, hogy Európa kicsi, és minden tekintetben tagolt ahhoz, hogy élen maradhasson. Európát a fasiszta német, és a bolsevik orosz terrortól csak az angol domíniumok, élükön az Egyesült Államokkal, mentették meg, annak háborúban a támogatásra szorultak. Európa tőkés osztálytársadalmai egyesülve katonai téren sem lehettek képesek a védekezésre. A demokratikus Nyugat-Európa képtelen megvédeni magát. De még arra is képtelen, hogy nyersanyagokkal ellássa önmagát. Tudomásul kell vennie, hogy nemcsak a katonai, de az önellátásra is képtelen.

Európa kicsisége, törékenysége még nyilvánvalóbb lett azzal, hogy Kína önmagában is föléje nőtt. Ma már egyértelmű, hogy a Távol-Kelet versenytársa csak az egész puritán Nyugat lehet, aminek központja sokkal inkább Észak-Amerika, mint Nyugat-Európa. Az Egyesült Államok vezetése nélkül anakronizmus a szuperhatalmi státuszra törekvés.

Csak a Puritán Nyugat lehet a Távol-Kelettel azonos súlycsoportú partner. A puritán Nyugat-Európának kellett volna csatlakozni az Egyesült Államokhoz. A közösség székhelye Washington, nyelve angol, vezetője az Egyesült Államok, és a maghoz tartozó európai tagjai csak a protestáns államok.

Ehhez viszonyítva csak második szint lenne a Katolikus Nyugat, de annak a súlypontja is Latin-Amerikában van.

Vallásokat említek, de kulturális magatartást értek alatta. Viselkedésükkel a katolikus észak-amerikaiak németek, hollandok és csehek is puritánok. Legalább ilyen fontos, hogy az egy lakosra jutó jövedelem haladja meg a 25 ezer eurót, és a belső népszaporulatuk ne lépéje túl a néhány ezreléket.

Azok az államok, amelyek nem érték el a fenti követelményeket, csak az Unió alacsonyabb szintű tagjai lehetnek. Ez nem leértékelést, hanem sok tekintetben kisebb kötöttséget jelentene.

Csak a fenti értelemben vett Protestáns Nyugatnak lehet közös munkaerőpiaca, közös inflációja, közös eladósodási szintje és közös valutája. A nem teljes jogú tagok egymással köthetnek kétoldalú szerződéseket.

Az EU legnagyobb hibája

Nagyobb hibát aligha követhetett el az EU annál, hogy a közös forrásának többségét a mezőgazdaság támogatására fordította. Európa mezőgazdasága ugyanis a puritán tengerentúli Nyugattal versenyképtelen, akárcsak a szén és vasipara. Ennek abszurditását jól jellemzi a tény, hogy tízszer annyi agrártámogatást adott, mint tudományos és technikai fejlesztést. Az agrártámogatás ellenére az EU tagországainak mezőgazdasága ma elmaradottabb, mint a tagok belépése idején volt. Az egész agrártámogatás kidobott pénz az ablakon. Európa nyugati fele legfeljebb a tudományban, a tudásigényes ágazatokban lehetne versenyképes.

Az EU tagság minden országnak többet ártott, mint használt. A világ élvonalához viszonyított helyzete minden országnak romlott. Ezen belül az eleve gazdagoknak viszonylag kevesebbet, mint az eleve hátrábbról indulóknak.

Összefoglaló

A fenti eszmefuttatás nem terv, csak illusztrációja annak, hogy az Európai Unió alapvetően hibás úton halad, ez az út nem az élre, hanem attól lefelé vezet. Ideje belátni, hogy alapvetően rossz úton járunk, amikor az egész Nyugat Európát akarjuk szuperhatalommá emelni. Ráadásul német-francia vezénylet alatt.