A házasságon kívüli szülés

Kopátsy Sándor                  PS                  2015 02 11

A házasságon kívüli szülés

Tekintettel arra, hogy a jelenkori fejlett társadalmaknak érdeke a következő nemzedék minél jobb felnevelése, mert elsősorban a felnevelés hatékonyságától függ a társadalom jövője. Ezért a társadalomnak joga és kötelessége a gyermekvállalás szabályozása. Mivel a hatékony gyermeknevelés feltétele a család, és a felnevelés eredménye elsősorban a családi környezettől, a szülők jövedelmétől és iskolázottságától függ, a társadalom érdeke, hogy minél több gyermek szülessen az olyan családokban, ahol a felnevelés feltételei jók, és kevés ahol kedvezőtlenek. Ez a minőségi szelekció elsődleges feltétele.

A gyermekvállalás társadalmi szabályozását, illetve támogatását arra a tényre kell építeni, hogy gyermeket csak családok vállalhatnak, azok felnevelésének támogatása annak kilátásával legyen arányos. Azok a családoknak pedig, akik a várakozásnál eredményesebben nevelnek gyereket, az elért eredménynek megfelelő utólagos jutalom jár.

Az a tény, hogy a gyermeknevelés költségének jelentős hányadát az állam viseli, jogot ad arra, hogy az állam feltételekhez kösse a gyermekvállalást. Ilyen feltételnek tekinthetjük a szülők korát, jövedelmét, iskolázottságát, egészségi állapotát.

- - - - -

Történészként egyik nagy felismerésemnek tartottam, és tartom, hogy a nyugat-európai feudális társadalmak jó tíz évvel a nemi érettség utánra kényszerítették ki házasságot, és ezzel az első gyermek születését. Ezt olyan törvények kényszerítették ki, hogy csak az olyan házasságot ismerték el gyermeket vállalhatónak, amelyiket az egyház papja kötött. Tehát a középkori római katolikus egyház a házasság szentségét csak azok számára biztosította, akik számára a földesuruk jobbágytelket biztosított. Ez volt a történelem egyetlen gyermekvállalást korlátozó rendszer.

Ebben a nemi értettség után mintegy tíz évvel késleltetett házasságban látom a kulcsot Európa nyugati felének sikeres felemelkedésére.

Magyarországon, 2010 óta a házasságok száma nagyon alacsony szintre zuhant, és megnőtt a házasságon kívüli születések száma, ennek negatív hatását látom. A házasságok száma azért csökkentek le, mert a viszonylag alacsony születésszámon belül magas a házasságon kívül születettek aránya. Ez azt jelzi, hogy az új nemzedék házasságon kívül születettek jelentős hányada hátrányos családi háttérben születik, nevelődik. Márpedig ezek várható éréke alacsony, gyakran negatív lesz. Magyarországon ugyanis nem az a nagy baj, hogy viszonylag kevesen születnek, hanem az, hogy azok magas aránya hátrányos felnevelési eséllyel indulnak.

Még a demográfusok sem ismerték fel hogy a társadalom érdeke elsősorban nem nagyobb létszámot, hanem nagyobb átlagos értéket kíván.

A tudományos és technikai forradalom olyan társadalmi alépítményt hozott, és hoz létre, ami nem nagyobb létszámot, hanem minél magasabb értékű lakosságot igényel. A fajunk történetében először nem a lakosság mennyisége, hanem a minősége az elsődleges.

Valamikor, talán pontosan hatvan éve jelent meg Németh László esszégyűjteménye, A minőség forradalma címmel. Középiskolás koromban kevés irodalmi mű volt rám ennél nagyobb hatással, pedig akkor csak azt éreztem meg, hogy jó életfeladat minőségi emberré válni. Ma már egészen másként, társadalomtudós fejjel értelmezem a minőség forradalmát. Németh László sem így értelmezte, csak érzékeny lelkű íróként ráérzett a változás lényegére.

A mai véleményem röviden így fogalmazom meg:

Fajunk egész eddigi életét a fejlett agyának a túlzott kapacitása jellemezte. Az emberi agy kapacitása nagyobb volt annál, amennyit a társadalom hasznosítani tudott. Az osztálytársadalmak nagyobb szellemi vagyonnal, kapacitással rendelkeztek, mint amennyire szükségük volt.

Csak a tudományos és technikai forradalom teremtett az agyunk kapacitásának kihasználását mozgósító igényt. Fajunk jelenkorig tartó történetét az agyunk kapacitását ki nem használónak kell minősíteni. A okos emberből mindig több volt, mint amennyit a társadalom hasznosítani tudott. Most az értékes ember lett a szűk keresztmetszete. Az a társadalom sikeresebb, amelyik jobban szelektál a szellemi vagyon maximalizálására.

Ezt a fordulatot semmi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy eddig a fizikai erő maximalizálására volt szükség, olyan faj voltunk, amelyiknek nem volt szüksége a minőségi szelekcióra, most pedig szinte minden azon dől el, mennyire sikerül a minőség lakosság minőségének a javítása.

Még egyetlen biológustól sem hallottam annak felismerését, hogy az emberi faj eddigi történelme nem élt a minőségi szelekcióval. A fejlett fajok mindegyikére az jellemző, hogy az utód nemzésének jogáért a hímek nagyon megküzdenek, csak a legerősebb hímeknek vannak utódai. Becslésem szerint, a szarvasoknál minden hatodik hímnek lesznek utódai. A háziállatoknál az ember ennél ma már százszor, ezerszer nagyobb szekciót gyakorol. A lovaknál szinte minden száz méncsikóból egyetlen mént választanak. A telivéreknél a szelekciónak még ennél is sokkal szigorúbb szabályai vannak. A tehenek mesterséges termékenyítése esetében a technika még ennél is szigorúbb szelekciót tesz lehetővé.

Az emberi faj életében a hímek között alig volt szelekció. A párválasztás, vagyis az apa minőségének a szempontja elhanyagolhatónak számított. A szülőpárok választásában ezerszer inkább a társadalmi és a vagyoni érdek, mint a minőségi szelekció alapján döntöttek. Múltunkban nem volt sem szelekció, sem kontraszelekció.

A jelenkori fejlett társadalmainkban azonban megjelent a kontraszelekció. Ezt tette lehetővé a fogamzásgátlás. Kiderült, hogy a szülők iskolázottságával és jövedelmével fordítottan arányos gyermekvállalás önmagában kontraszelekciót okoz. Ezt a kontraszelekciót felgyorsította a gyermekvállalás állami támogatása, ami a gyermekszámtól függő összeg. Ennek a támogatásnak a súlya a családi jövedelemmel fordítottan arányos. Ez vezet oda, hogy minden társadalomban a szegényebb és kevésbé iskolázott szülők vállalnak több, a nagyobb jövedelműek, iskolázottabbak pedig kevesebbet.

Mivel a gyermeknevelés hatékonysága elsősorban a szülők jövedelmétől és iskolázottságától függ, minden fejlett társadalomban az erős kontraszelekció a jellemző.

Történt ez éppen akkor, amikor fajunk életében először vált alapvető társadalmi érdekké a minőségi szelekció. Ez bármennyire keményen jelentkezik, még hírét sem hallottam, hogy a társadalomtudomány felismerte volna.

Annak ugyan nem vagyok ellene, hogy a nemi értettséggel párhuzamosan kezdődjön el a szexuális élet, de csak akkor, ha ez nem jár gyermekvállalással. Tehát nem az a negatív társadalmi jelenség, hogy korán kezdődik a szexuális élet, hanem az, hogy a születések jelentős hányada vagy házasságon kívül, vagy a gyermeknevelésre fel nem készült családban történik.

Amennyire érthető, hogy a fogamzással járó szexuális életet tiltotta minden társadalom és vallás, ez annyira értelmetlenné vált attól kezdve, hogy lehetővé vált a fogamzásmentes szexuális élet. Azt kellene még a keresztény egyházaknak is felismerni, hogy a fogamzásveszélyes szex csak azért volt bűn, mert a társadalom érdekét számos okból sértette a házasságon kívüli születés. A házasságon kívüli szülés most is sérti a társadalom érdekét, de ma már megoldott a fogamzásmentes szexuális élet. Tehát nem a házasságon kívüli szexet kell a társadalomnak tiltani, hanem a házasságon kívüli szülést. E kettő csak az óta elválasztható, amióta megoldott a fogamzásgátlás. Ezért tartom a fogamzásgátlás megoldását fajunk talán legnagyobb találmányának.

A fogamzásgátlás megoldhatóságának köszönhető, hogy fajunk fejlett ötöde megszabadult a túlnépesedési nyomástól, ezzel a halálozás okozásától. Történelmünk folyamán először nem okoz társadalmi kárt a szexuális élet, ha az nem jár utódra irányuló céllal.

A fogazásgátlás megoldottságának köszönhetjük, hogy a legerősebb ösztönünket kiélhetjük a nélkül, hogy ezzel súlyosan sértsük a fajunk érdekét.

Az ember fejlett agyának köszönhetően egyre inkább csúcsragadozóvá vált, a biológiai szaporasága azonban eleve nagyon nagy volt. Minden fajnak a szaporaságát egyensúlyban kell tartani a létszámának tartásával. Ez alól néhány csúcsragadozó, a nagy macskák és a jegesmedve a kivétel. Ezek azonban ösztönösen utódpusztítók lettek, ha módjuk van rá, a kölyköket megölik.

Az ember akkor lett túlszaporodó faj, amikor a várható életkora túllépte a húszas évek közepét. Ez a növénytermelésre és az állattartásra való áttérés után következett be. Ahogy mintegy hatezer év alatt a várható életkor túllépte a termékenységünkkel összhangot teremtő húszas évek közepét, egyre önpusztítóbbá kellett válnunk.

Ezt a problémát oldotta meg a tudomány a fogamzásgálással. ezzel vált először lehetővé a fogamzásmentes szexuális élet. Ettől kezdve, nem kell a fogamzásmentes szexuális életet bűnösnek, a társadalmi érdeket sértőnek minősíteni. a társadalmi érdeket csak a fogamzást sértheti.

Ma már tény, hogy a jómódban élő diplomások spontán lemondtak a túlszaporodásról. Velük szemben azonban nincs szükség a társadalom születésszabályozó beavatkozására, sőt ezeket kellene több gyermek vállalásában érdekeltté tenni. Ezzel szemben a szegény, önmaguk munkából való ellátására is képtelen családok vállalnak a társadalom érekénél is több gyermeket.

A fogamzásgátlás a jelenkorban lehetővé tette a gyermekvállalás hatósági korlátozását. Ezzel a lehetőséggel él 1990 óta Kína. Az eredménye az emberiség történelmének legnagyobb csodája, az életszínvonal, a várható életkor, és az iskolázottság példátlan emelkedése. Ez az út azonban csak diktatúrában járható. Erre a demokratikus politikai felépítmény képtelen.

Még nem találkoztam olyan anyaggal, amelyik kimutatta volna, hogy a különböző országokban milyen erős a kontraszelekció. Egy ilyen felmérésből kiderülne, hogy a puritán kultúrájú népek a gyermekvállalás kontraszelekciója ellenére is gyorsabban fejlődnek, mint a tőkés osztálytársadalmak valaha. Azt, hogy a viszonylag jó eredmény is mennyivel jobb lehetne, ha nem volna kontraszelekció, mutatja Kína sikere. Ott kétszer gyorsabban nőnek az eredmények, mint a puritán társadalmakban, és háromszor, mint a kulturálisan heterogén Nyugat-Európában, vagyis az EU tagországaiban.

Azt a közelmúltban írtam meg, hogy a kínai születéskorlátozás ugyan megszüntette a kontraszelekciót, de ott sem működik a minőségi szelekció. Ezért egyelőre csak azt lehet elképzelni, mire lenne képes a modern társadalom, ha három feladatot megoldana.

1.   A munkaerejét magas szinten foglalkoztatja.

2.   Leállítja a lakosság számának gyors változását.

3.   A gyermekvállalást ott támogatja jobban, ahol eredményesebbnek ígérkezik, és fékezi ott, ahol gyenge eredmény várható.

Az első feltételt is a távol-keleti országok oldják meg a legjobban.

A második feltétel egész Európában, és a Távol-Keleten megoldott.

A harmadik feltétel pedig még  feladatként sem merült fel.