2015. február 12., csütörtök

A mediterrán országok válsága

Kopátsy Sándor                 PP                   2015 02 04

A mediterrán országok válsága

Jelenleg Görögország választói döntöttek úgy, hogy lemondanak az EU, gyakorlatilag a Németország által tanácsolt módszer elfogadásáról. Felismerték, hogy a nadrágszíj szorítása csak nehezíti a kimászást. Abban aligha tévednek, hogy ők alkalmatlanok nemcsak arra, hogy azt törlesszék, de még arra sem, hogy a kamatit fizessék.
Görögországnak az államadóssága a nemzeti jövedelmének 175 százaléka, hitelt pedig csak 10 százalékos kamatra kap, amikor az EU tagállamokban a kamat a nulla közelében van. Ráadásul kétségbeejtő gazdasági helyzetben van, a munkanélküliség 26, a fiataloké pedig 50 százalék körül van. Ezt a hitel akkor sem lehet visszafizetni, ha szinte teljes volna a foglalkoztatás, és alacsony volna a hitelinek a kamatja. Ezt a hitelezőknek nemcsak most, de a hitelezéskor is tudni kellett volna.
De nemcsak a görögöket hagyta eladósítani Brüsszel és a hiteleket adó gazdag tagországok, köztük elsősorban Németország. A hitelezők felelősségéről megfeledkeznek a számukra akkor a kedvező hitellel élők. A hitelező országok felelőtlenül vásároltak a mediterrán országok magas kamatú állampapírjait, mert azt ugyan tudták, hogy a mediterrán államok ezeket a hiteleket és a kamatokat nem lesznek képesek fizetni, de bíztak az EU, lényegében a saját országuk, mindenekelőtt Németország segítségében.
Most, hogy kiderült, amit előre látni kellett volna a hitelezőknek, éppen a hitelezők kormányai hallani sem akarnak arról, hogy a mintegy 2.000 millió adósság behajthatatlan. Ezt nekünk, magyaroknak kellene a legjobban megérteni, akik 2000 és 2010 között nyakló nélkül osztogatták az alacsony kamatú svájci frankos hiteleket, és beláttuk, hogy azt egyesül az adósok többsége képtelen lenne kifizetni. tudomásul vettük, hogy mivel az akkor előnyös volt a magyar kormánynak, a bankoknak és a hiteleket igénybevevőknek, valahogy mindhárom félnek közösen kell fedezni a létrejött veszteséget.
Ezt a kis Görögország esetében még megtennék, de tudják, hogy akkor a többi becsapott ország sem fog belenyugodni, ami mintegy tízszer nagyobb tétel. Ez már az eddig a hasznot élvezőknek is megrázza a pénzügyeit.
Ahogyan a magyar kormánynak, és a magyarországi bankoknak tudomásul kell venni, hogy közös a felelősség, a hitelezőknek is közösen kell vállalni a vele járó terheket. Nincs más megoldás.
Az EU is kényszerhelyzetben lesz, mert nem lehet a megoldást találni. Az ugyanis csak idő kérdése, hogy mikor kerül a másik három mediterrán országra sor. A megfizethetetlen hitelek rendezése során be kell vallani, hogy a gazdag protestáns és a szegényebb latin országoknak nem lehet közös valutája. Még a franciák sem férnek bele.
Ezért tekintettem akasztófa humornak, amikor az újságban azt olvasom, hogy átadják valakinek az euró szellemi atyjáról, Lányfalusyról elnevezett kitüntetést. Az euró bevezetői ugyanis vagy laikusok, vagy szélhámosok voltak. Nem mérték fel, hogy közös valutájuk csak a közös kultúrájú és közel azonos fejlettségi szintű országoknak lehet.

Aki ezzel nincs tisztában, arra nem szabad rábízni a nemzetközi pénzügyeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése