Kopátsy
Sándor PP 2015 02 04
A mediterrán országok válsága
Jelenleg
Görögország választói döntöttek úgy, hogy lemondanak az EU, gyakorlatilag a
Németország által tanácsolt módszer elfogadásáról. Felismerték, hogy a nadrágszíj
szorítása csak nehezíti a kimászást. Abban aligha tévednek, hogy ők
alkalmatlanok nemcsak arra, hogy azt törlesszék, de még arra sem, hogy a
kamatit fizessék.
Görögországnak
az államadóssága a nemzeti jövedelmének 175 százaléka, hitelt pedig csak 10
százalékos kamatra kap, amikor az EU tagállamokban a kamat a nulla közelében
van. Ráadásul kétségbeejtő gazdasági helyzetben van, a munkanélküliség 26, a fiataloké pedig 50
százalék körül van. Ezt a hitel akkor sem lehet visszafizetni, ha szinte teljes
volna a foglalkoztatás, és alacsony volna a hitelinek a kamatja. Ezt a
hitelezőknek nemcsak most, de a hitelezéskor is tudni kellett volna.
De nemcsak a
görögöket hagyta eladósítani Brüsszel és a hiteleket adó gazdag tagországok,
köztük elsősorban Németország. A hitelezők felelősségéről megfeledkeznek a
számukra akkor a kedvező hitellel élők. A hitelező országok felelőtlenül
vásároltak a mediterrán országok magas kamatú állampapírjait, mert azt ugyan
tudták, hogy a mediterrán államok ezeket a hiteleket és a kamatokat nem lesznek
képesek fizetni, de bíztak az EU, lényegében a saját országuk, mindenekelőtt
Németország segítségében.
Most, hogy
kiderült, amit előre látni kellett volna a hitelezőknek, éppen a hitelezők
kormányai hallani sem akarnak arról, hogy a mintegy 2.000 millió adósság
behajthatatlan. Ezt nekünk, magyaroknak kellene a legjobban megérteni, akik
2000 és 2010 között nyakló nélkül osztogatták az alacsony kamatú svájci frankos
hiteleket, és beláttuk, hogy azt egyesül az adósok többsége képtelen lenne
kifizetni. tudomásul vettük, hogy mivel az akkor előnyös volt a magyar
kormánynak, a bankoknak és a hiteleket igénybevevőknek, valahogy mindhárom
félnek közösen kell fedezni a létrejött veszteséget.
Ezt a kis
Görögország esetében még megtennék, de tudják, hogy akkor a többi becsapott
ország sem fog belenyugodni, ami mintegy tízszer nagyobb tétel. Ez már az eddig
a hasznot élvezőknek is megrázza a pénzügyeit.
Ahogyan a magyar
kormánynak, és a magyarországi bankoknak tudomásul kell venni, hogy közös a
felelősség, a hitelezőknek is közösen kell vállalni a vele járó terheket. Nincs
más megoldás.
Az EU is
kényszerhelyzetben lesz, mert nem lehet a megoldást találni. Az ugyanis csak
idő kérdése, hogy mikor kerül a másik három mediterrán országra sor. A
megfizethetetlen hitelek rendezése során be kell vallani, hogy a gazdag protestáns
és a szegényebb latin országoknak nem lehet közös valutája. Még a franciák sem
férnek bele.
Ezért
tekintettem akasztófa humornak, amikor az újságban azt olvasom, hogy átadják
valakinek az euró szellemi atyjáról, Lányfalusyról elnevezett kitüntetést. Az
euró bevezetői ugyanis vagy laikusok, vagy szélhámosok voltak. Nem mérték fel,
hogy közös valutájuk csak a közös
kultúrájú és közel azonos fejlettségi szintű országoknak lehet.
Aki ezzel nincs
tisztában, arra nem szabad rábízni a nemzetközi pénzügyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése