Az emberi erőforrások újratermelése.

Kopátsy Sándor                EE                   2015 02 01

Az emberi erőforrások újratermelése.

Kína azzal, hogy a gyermekvállalás korlátozásával megfékezte a túlnépesedését, világtörténelmi tettet hajtott végre. Az első ország volt, amelyik felismerte, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat tartósan nem viselhető el. Ennek, és a gazdaáguk piacosításának köszönhetően a történelemben példátlan gyorssággal növelni az egy lakosra jutó jövedelmet, iskolázottságot és a várható életkort.

Erre, a protestáns Nyugat és a konfuciánus Távol-Kelet már gazdag és iskolázott országaiban nem volt szükség, mert ezek már azon a szinten voltak, ahol a gyermekvállalás spontán a népességet tartó szint közelébe csökkent.

A lakosság túlszaporodását spontán leállító feltételek.

1.  Legyen elérhető a szegény családok számára is a fogamzásgátlás és az abortusz.

2.  Az egy laksora jutó jövedelem haladja meg a 10 ezer dollárt, és ne legyen széles a leszakadt réteg.

3.  Az iskolázottság átlaga haladja meg a 12 évet, és ne legyen széles az írástudatlan réteg.

Mivel ezek a feltételek Kínában hiányoztak, erőszakkal kellett fékezni a gyermekvállalást, amíg a fenti feltételek nincsenek biztosítva.

Kína az 1. pontot biztosította, kiépítette ennek szervezeti és anyagi feltételeit.

A másik két feltétel biztosítása felé a történelemben példátlan sebességgel halad.

A gyermekvállalás korlátozás ugyan nem ideális megoldás, de még ebben a formában is példátlanul hatékonynak bizonyult. Elsősorban azért, mert a kínai társadalom kulturálisan viszonylag homogén, a családok számára az iskolázottságon keresztül való érvényesülésnek több évezredes hagyománya van. Ez Japánban, majd a kis tigrisek esetében már bebizonyosodott. Ezek az országok az oktatási rendszerük hatékonyságával két generáció óta a világ élén haladnak.

Kína a gyermekvállalás korlátozásával, az egyetlen gyermekvállalással ugyan a születések számát a kívánt szintre csökkentette, de a minőségi struktúrán nem javított a társadalom érdekének megfelelő mértékben. A struktúrát azzal javította, hogy megszüntette a világszerte általános kontraszelekciót, hogy a képzett és jómódú családokban, ahol a nevelés eredményesebb, kevés, a családok alsó harmadában, ahol a nevelési feltételek hiányoznak, gyenge a felnevelés eredménye, mégis viszonylag sok gyermek születik. A következő generáció értéke azonban a gyermekvállalás minőségén múlik. A felnevelés eredménye a szülői háttér minőségével arányos.

Hogyan lehet a következő generáció minőségét optimalizálni?

A házasságkötést, illetve már az első gyermekvállalást is feltételekhez kell kötni.

A Kínában alkalmazott módszer, még ha lazítanak is rajta, a gyermekvállalás lehetőségében nem biztosít a szülőknek szerepet. A második gyermek vállalhatósága érdekében a szülők szere nulla. Az alkalmazott módszer csak a születések számának a társadalom érdekéhez igazítását biztosítja, a minőség szempontjából közömbös.

A született gyermekek átlagos várható társadalmi értéke esősorban a szülők társadalmi értékétől függ. A született gyermekek többsége, a várható iskolázottság, kereset, adófizető képesség alapján abba a tizedbe kerül, ahol a szülők voltak. Ezért társadalmi érdek, hogy a gyerekek nagyobb hányada a magasabb értékű családokban szülessen.

Sajnos, Magyarországon nem készültek olyan felmérések, amik a fenti állításom bizonyítják. A nemzetközi tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a családok felső tizede viszonylag zárt. Az alsó tized pedig még inkább az. Az sem vonható kétségbe, hogy a többi tized is lényegében a két szélső között helyezkedik el. Ezért a gyermeket vállalni akaró családokat be kell sorolni a családi tizedekbe a szülők lakása, munkaviszonya, jövedelme, iskolázottsága alapján. A gyermekvállalást pedig a tizedbetartozás szerint kell szabályozni. Vagyis a gyermekvállaláshoz való jogot ki kell érdemelni.

Nem ismerem a kínai társadalmat, de az alsó két tizedben a szülőknek nincs lakásuk, szakmájuk, iskolázatlanok. Málunk ez jellemző. Ezek nincsenek felkészülve arra, hogy gyermeket neveljenek. Ha gyermeket akarnak, előbb teremtsék meg a felneveléshez elvárható feltételeket. Az ilyen korlátozás arra serkent, hogy már a házasság előtt meggondolják, teremt-e számukra lehetőséget a gyermekvállalásra. Azt is fel tudják mérni, mit kell tenni annak érdekében, hogy gyermeket nevelhessenek. Akár az első gyermekvállalás a törvények alapján jár, vagy nem jár nekik.

Abban is biztos vagyok, hogy a felső egy vagy két tizedben semmi szükség nincs a gyermekvállalás korlátozására, mert ezek a családok egyrészt általában kevés gyereket vállalnak, de ha vállalnak, ezek sokkal felkészültebbek a második, sőt akárhányadik gyerek értékes felnevelésére, mint az alsó három tizedben az egyetlenre.

Ebben a rendszerben mindenki felmérheti, mit kell elérni a szülőknek, ha egy, vagy ha kettő gyermeket akarnak. Az eléggé köztudott, hogy melyik tizedben mik a jellemző adottságok. Mindenki tudja, melyik tizedbe tartozik, mert ezt a hatóság közli vele. Ennek alapján az is felmérhető, hogy mire elég, ha mindkét szülőnek diplomája, és a jövedelme az átlagfizetés kétszerese. Vagy mennyi adót kell fizetni a vállalkozónak az első, és mennyit a második gyermek engedélyezése esetén.

Több tucatszor leírtam, hogy Magyarország ötven év múlva háromszor gazdagabb lenne, mint a jelenlegi számú gyermekvállaláson belül a felső harmadban annyi gyermeket nevelnének, mint az alsóban, és az alsóban csak annyit, mint jelenleg a felsőben. Vagyis az ország jövője ugyan elsősorban attól függ, hogy nem nő gyorsan a népesség. Ez Magyarországon biztosított. A várható eredmény azonban attól függ, hol, milyen családokban nevelődik fel a következő nemzedék. Ezért nem elég, ha a családpolitika csak a gyermekvállalás számát szabályozza, a minőség ennél sokkal fontosabb. A jó minőségű munkaerő számának növekedése nem probléma, ezek foglalkoztatására a fejlettebb országokból is bőven jön tőke. Ezzel szemben, az átlagosnál is gyengébb minőségű munkaerő számára az ország saját erőforrásaiból kell munkahelyet teremteni.

Tekintettel arra, hogy a távol-keleti, konfuciánus magatartású munkaerő általában az áránál értékesebb, Kínában nem lesz gond akkor sem, ha a jó minőségű munkaerő létszáma gyorsan nő. Annál nagyobb gond már ma is, de a jövőben egyre inkább, hogy a társadalom a munkaerejének alsó ötödét hogyan foglalkoztassa.

Ezt az anyagot, nem véletlenül egy magyar közgazdász írta, mert nálunk bűnösen alacsony a képzetlen munkaerő foglalkoztatása. Ráadásul ezek vállalnak aránylag több gyermeket, ezzel szemben a társadalom felső minőségi harmada nagyon kevés gyermeket vállal.