Északi átjáró

Kopátsy Sándor                   PG                2015 03 19

Északi átjáró

A világgazdaság szempontjából a tengeri szállítás jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni.

Ezzel először a Római Birodalom történelmének vizsgálata során találkoztam. Azt már a középiskolában megtanultam, hogy a birodalom jelszava: Navigare, necesse est! Azaz hajózni kell!

Az indokoltságát azonban csak akkor értettem meg, amikor felmértem, hogy az a birodalom kenyérhez csak akkor juthatott, ha a Közel-Keletről és Észak-Afrikából gabonát hozhatott. Ez abban az időben, elképesztően nagy feladat volt.

Elsődleges feltétele az akkor fejlettebb, gazdagabb Közel-Kelet és Észak-Afrika meghódítása és uralma alatt tartása volt.

Maga a gabonaszállítás is példátlan vállalkozás volt. A hajók ezreire, a legénység százezreire volt szükség. A partközeli hajózás gyakori hajóvesztéssel járt. Még ennél is sokkal nagyobb volt az emberveszteség. Még nem találkoztam olyan statisztikával, ami megbecsülte volna, mekkora volt a tengerészek halandósága. A legénység több hetes bezárt zsúfoltsága és hiányos táplálkozása ideális feltételeket jelentett a fertőzések gyors terjedése szempontjából. Ehhez járult, hogy a távoli kikötőkben szinte minden olyan fertőzésnek ki voltak téve, amivel szemben nem volt immunitásuk. Az európai kikötőkbe ezek a hajók nemcsak a gabonát hozták, hanem a fertőzéseket is. Lényegében az az óriási gabonaimporttal érkező korokozók pusztították aztán ki ezer évre a mediterrán városok lakosságát. Márpedig urbanizáció nélkül nincs magas-kultúra.

A második évezred derekán a vitorlás hajók fedezték fel a távoli kontinenseket. Ezek azonban csak a viszonylag drága árukat tudták Európa kikötőibe hozni. Ez a drágaság ugyan tizedég sem jelentette a karavánokkal történő szárazföldi szállításoknak, de a gabona és a nyersanyagok árához képest még mindig nagyon drága és megbízhatatlan volt.

Technikai forradalmat azonban csak a gőzhajók jelentettek. Ezzel a kikötők közti szállítás ideje harmadára csökkent. De a kontinensek úgy vannak elhelyezkedve, hogy Ázsiából csak Afrikát, Kelet-Ázsiából Kelet-Amerikát megkerülve lehetett elérni. Ezért tekinthetjük a Szuezi és a Panama Csatornát világgazdaság történelemformáló lépésének.

Az egyre nagyobb és hatékonyabb hajók is óriási fejlődét jelentettek. Ennél azonban sokkal nagyobb technikai ugrást jelentett a be- és kirakodás forradalma, a konténeres szállítás. Becslésem szerint a kikötőkben végzett munkás gépesítése okozta a legnagyobb költségcsökkentést a tengeri szállításban.

A felmelegedés, és a jégtörők fejlődése veti fel az Északi Jeges Tenger hajózhatóságát. Ez azonban azzal válik jelentőssé, hogy a Sarkkör térsége hasznosíthatóvá válik. Először a Távol-Kelet és Nyugat-Európa kerül sokkal közelebb egymáshoz. Aztán rájöttem, hogy maga a szállítás költsége eleve nagyon alacsony. Fontosabb a pontos érkezés. A jég birodalmában ez azonban nem garantálható. A szállítás hatékonyságában a költségénél is fontosabb az idővel történő gazdálkodás. Ezért győzi le a szárazföldön a csatornát és a vasutat a közúti közlekedés.

Az idő pénz filozófiája egyre jobban igazolódik. De sokkal inkább a lényeget mutatja a mondás, hogy az időben való egyeztetés a nagy pénz.