2015. április 8., szerda

A gyerek a szüleié!

Kopátsy Sándor                 PO                   2015 04 05

A gyerek a szüleié!

Örömmel olvastam a március 30.-i Népszabadságban egy felháborodott pedagógus tiltakozását az ellen, hogy törvény korlátozza a szülők iskolaválasztását. Nekem is sok a jelenlegi kormány beleszólása a családi életbe. Ezek között is a legjobban irritál a beiskolázásban játszott állami szerep. Nemcsak azért, mert nem szeretem, ha az állam mindenbe beleszól, hanem azért mert amit megkövetel az a társadalom érdekét is sérti.
Olyan világban születtem, amiben a szülői igyekezet elsősorban arra irányult, hogy a gyerekeik annyi vagyont örököljenek, ami biztosíthatja a boldogulásukat. Mi szerencsések voltunk, mert a szüleink elsődleges gondja az volt, hogy jól iskolázottak legyünk. Ezért is örömmel látom, hogy a fejlett világban a szülők ma már nagyobb szellemi értékkel, mint vagyonnal akarják új életükbe engedni a gyermekeiket. Felismerték, amiről a társadalmat vezetőknek fogalmuk sincs, hogy a fizikai vagyonná nagyobb biztosíték a tudásvagyon. Ezt nem veheti el a politikai erőszak sem.
Sok közgazdász még ma is abban a hitben él, hogy a jelenkori társadalom tőkés osztálytársadalom. Nem veszik tudomásul, hogy a fejlett társadalmakban már több a tudás, a szellemi vagyon, mint a fizikai. Aztán azt is megtudhattam, hogy a magyar szülők mennyivel okosabbak, mint az oktatáspolitikusok. Az utóbbiak úgy döntöttek, hogy minden gyerek csak a lakóhelyének megfelelő iskolába iratkozhat be. Erre a szülők kerestek egy a választott iskolájuknak megfelelő lakást, ahova bejelentették a gyermeküket lakosként. Ez alapulhatott rokoni, barátsági, vagy akár üzleti alapon. A gyerekük, természetesen továbbra is otthon lakott, onnan járt a szülei által választott iskolába.
Azt közgazdászként tudom, hogy a társadalomnak a szülők azzal adhatnak a legtöbbet, ha a gyermekeik ki kiképzését optimálisan alakítják. Aztán jön az állam, és törvényekkel korlátozza a szülőket, hogy ezt a kötelességüket ne lehessenek képesek teljesíteni.
Harminc éve az Egyesült Államokban, kíváncsiságból, meghallgattam egy ingatlanügynök által meghirdetett előadást, amiből megtudtam, hogy mitől értékes a lakás. Számos szempontot felsorolt, közte a jó iskola közelségét. Szerinte a középiskolás szülők számára ez a legfontosabb szempont. Azt is elárultak, hogy a bérlakást keresők számára is ez gyakran az elsődleges szempont. Ezt a vagyonadót szedő önkormányzatok is felismerték, a kerület ingatlan árai ugyanis függnek a jó iskolától is. Ezt látva, minden iskola rangsori helye a városon belül, publikált.
A kormányzat oktatáspolitikai hibái azonban ezzel nem zárulnak, a magyar iskolarendszer nemzetközi színvonalának romlása a tanulók családi hátterének minősége miatt történik. Az iskolarendszer minősége ugyanis elsősorban a gyermekvállalás mögötti családi háttéren múlik. Minél differenciáltabbak a családok jövedelmei, annál rosszabb az iskolarendszer eredménye. Az oktatási rendszert minősítő felmérések alapján az első tíz ország mindegyike vagy távol-keleti, konfuciánus, vagy nyugati jóléti társadalmú. Csak ezen a körön belül lehetséges a nemzetközi jó helyezés, és ott számít az alkalmazott módszer. Az is elsősorban ott jó, ahol a képesség iránya és szinte alapján homogén tanulócsoportokat képeznek.
Ezzel szemben az ostoba magyar oktatáspolitika a társdalom összetételének megfelelő tanulócsoportokat kényszerítenek. Lehetőleg minden tanulócsoportban legyen gazdag és szegény, okos és ostoba, fehér és cigány. Az utóbbi leírásához bátorságra, az esetemben öregségre van szükség. Nálunk ugyanis bűn a cigány szót is leírni, kimondani. Nekem pedig az a meggyőződésem, hogy a cigányságnak azzal ártunk a legtöbbet, ha a képzésüket nem a kultúrájukhoz, a családi hátterükhöz igazítjuk. Minél elmaradottabb egy etnikum, annál nagyobb társadalmi támogatást indokol a képzésük. De semmivel sem lehet jobban fékezni a felemelkedésüket, mint a szülők számára munka biztosításával. Ezért javasolnám, hogy a cigányok alkalmazása járjon megkülönböztetett kedvezményekkel. Például ne kelljen bérjárulékot fizetni utánuk.
A cigány szülők külön jutalmat kapjanak a gyermekei magasabb iskoláztatása esetén.
A privatizáció során elkövetett hibák között a legsúlyosabb következményei annak lettek, hogy a többségüket munkátlanságra ítéltük, a gyerekeiket olyan tanulócsoportba kényszerítettük, amivel eleve képtelenek együtt haladni.

A rendszerváltás óta olyan családtámogatás és oktatáspolitika folyik, ami ezerszer annyi kárt okozott és okoz még sokáig, amihez viszonyítva az egyetlen párt diktatúrája csak enyhe nátha.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekesek az írásai, de nem ártana elolvasni őket, kijavítani a helyesírási, nyelvi és egyéb hibákat, mielőtt megjelennek.

    VálaszTörlés