Miért győzi le a vasút ezer kilométeren a repülőt?

Kopátsy Sándor                  PG                  2015 04 23

Miért győzi le a vasút ezer kilométeren a repülőt?

Ki gondolta, hogy az Egyesült Államok ellen intézett, híres szeptember 11.-i terrortámadásnak a legfontosabb következménye a vasút 500-1.000 kilométeres távolságon a vasút győzelmét gyorsítja meg? A második világháború után a repülés térhódítás idején még a 200 kilométeres távolságokon is a repülést tartottak a legmegfelelőbb megoldásnak. A kis Magyarországon belül is sorra indították a repülőjáratokat. Ma nevetségesnek hangzik, de szerte a gyorsan terjedt a repülőterek építése. Senki sem mérte fel, hogy a fogalom gyorsan ki fogja nőni ennek a közlekedési módnak a kapacitását. A nagyon sűrűn lakott Japán, és a nagy Franciaország mégis kísérletezett a korábbinál kétszer gyorsabb vonatokkal.

A repülővel versenyképes vasúti megoldás ugyan már a második világháború előtt megszületett Németországban, 1934-ben Hermann Kemper kitalálta a síneken lebegő elektromágneses vonatot. Az ötletét az autópályák és a repülőterek azonban félre állították. A közeledési szakemberek sem számoltak azzal, hogy mekkora a repterek, a gépek kapacitása és mennyire távol vannak a városcentrumoktól.

A szeptemberi merénylet hatására a megszigorított utas és csomag ellenőrzés megsokszorozta a beléptetés és kiszállás idejét. Nem a repülés ideje, hanem az előző és a követő idő lett viszonylag hosszú, és nem csökkenthető. Közben a vasútfejlesztés is felébredt, a távolsági vonatok sebessége még a régi nyomvonalon is megkétszereződött. Ma már a 350 kilométeres sebesség a síneken gurulva is megoldott. Ennek jelentőségét lényegében a fergetegesen fejlődő Kína értette meg. A 10-20 millió lakosú városkörzetek forgalmához a gyors vasutak hálózatát építették ki. A leghosszabb Sanghaj és Peking között már üzemel. A tényleges utas szám gyorsan meghaladta a repülőkkel elérhető forgalmat.

A napokban azonban megjelent a 600 kilométeres sebességgel haladó vonat prototípusa Japánban. Ezek építésének már megszülettek a tervei.

A közeledés tervezői azért nem ismerték fel a vasútban rejlő lehetőségeket, mert alábecsülték a várható forgalmat. Szinte egyetlen szakma sem érte fel azt, hogy száz év alatt megnégyszereződik az emberiség létszáma, és ennél is gyorsabban nő az emberek mozgástere.