A minőségi munkaerő tőkét vonz magához

Kopátsy Sándor                  EE                  2015 05 07

A minőségi munkaerő tőkét vonz magához

A jelenkori világgazdaság egyik általános jellemzője, hogy a minőségi munkaerőben hiány, a gyenge minőségűben pedig felmérhetetlen felesleg van.

Az olyan munkaerő, ami a fejlett társadalmak munkaerő felső harmadába tartozik, világpolgár lett, mindenütt szívesen várják, világpolgár lett. Ez egyre nagyobb veszélyt jelent a felzárkózni akaróknak, de a befogadásuk a fejlettek számára a legnagyobb komparatív előnnyel járó import.

A közgazdaságtan nem veszi tudomásul, hogy mekkora szellemi vagyon vándorol ma a világgazdaságban. Becslésem szerint, korunkban ez jelenti a fejlettek javára, és a felzárkózni akaróknak a kárára történő legnagyobb tőkemozgás. De még arra sem találtam irodalmat, hogy mekkora érték mozog az országok között a lábán.

Pedig egyelőre nincs ellene védekezés.

Az egyértelmű, hogy mindkét fél számára az volna a legjobb megoldás, ha nem a munkaerő menne a fejlettek felé, hanem a fejlettek foglalkoztatnák a kevésbé fejlett országokban a jó munkaerőt.

A jó munkaerejüket féltő országok a jó munkaerő megfizetésével nem lehetnek versenyképesek. Ezért igyekeznek a külföldi tőkének kedvezményeket adni. De ezeket mindig egyedi ügyekként kezelik. A leghatékonyabb és ugyanakkor a legáltalánosabban alkalmazható megoldás a nemzeti valuta leértékelve tartása. Ez azt jelenti, hogy a behozott tőkéje belső vásárlóerőben felértékelődik, az itteni költségek alacsonyabbak lesznek. Még most a mediterrán országok pénzügyi válságának tapasztalatai után sem látják, hogy az euró övezet közös valutája ezeknek az országoknak túlságosan kemény volt. Megdrágította az odavitt tőkét, az onnan kimenő exportot, annak ottani költségeit.

A közgazdaságtan máig nem jutott odáig, hogy a valuta érékelése mitől függ.

A relatív fejlettségtől. Minél alacsonyabb az ország egy lakosra jutó nemzeti jövedelme, annál jobban le kell értékelni a valutáját.

A lakosság kultúrájától. Minél kisebb a lakosság puritanizmusa, adózási fegyelme, annál jobban le kell értékelni a nemzeti valutát.

Ezek után egetverő ostobaság volt nemcsak a sokkal alacsonyabb szinten álló mediterrán népekkel, de még a franciáknak is a németekkel közös valuta.

Még senki sem számolta ki, hogyan hatott a mediterrán országokba érkező turistaforgalom, a tőkeáramlásra az abnormálisan felértékelt eurójuk. Aztán mennyi nem realizálható nyereség származott a fejlett tagok által megvásárolt görög hitelekből. Azt tény, hogy az övezetből kilépés nagyon drága, de a bennmaradás még sokkal többe fog kerülni.

Nekünk, magyaroknak szerencsénk volt, hogy kimaradtunk az euró övezetből, de azzal is sokat vesztettünk, hogy svájci frankban a lakossággal vetettük fel az olcsónak látszó hitelünket.