Kopátsy
Sándor PS 2015 05 13
Ez
is sokatmondó adat
Évtizedek óta
prédikálom, hogy fajunk történetének egyik legjelentősebb tudományos eredménye
a fogamzásgátlás megoldása. Azt ugyan nem lehet bizonyítani, hogy mennyi lett
volna a népszaporulatunk, ha csak akkor és ott születik gyermek, ahol azt
szülők akarják.
A
társadalomtudományok fel sem vetették a kérdést. Mennyi gyermek született
volna, ha csak annyi, amennyit a szülők akarnak. Ezt felmérni ugyan nem lehet,
de az nem vitatható, hogy sokkal kevesebb. Erre lehet következtetni abból,
hogyan csökkent a születések számra, ahol a fogamzásmentes szex megoldható.
A fogamzásmentes
szex megoldása tört részére csökkentette a születések számát. De a tények
alapján az a csökkenés a szülők munkajövedelmével és iskolázottságával
fordítottan arányos. Tehát azt csak becsülni lehet, hogy a múltunkban, az
anyagi erőforrások szűkössége, a magas gyermekhalálozás mellett mi lett volna.
Egy biztos, hogy a jelenkor fejlett társadalmaiban a sokkal hosszabb termékeny
évek esetén alig van a létszámot tartó születésszám.
Arról még
becslést sem találtam, hogy a különböző korok különböző várható életkorában
hány termékeny évet éltek meg a feleségek. Becslésem szerint keveset. Még a
születések száma is nagyon megbízhatatlan. A keresztény Európában csak egy éves
kor után kereszteltek, és a csecsemőhalálozás nem is került születésként számba
véve.
Számomra csak az
maradt, hogy az emberiség azért
szerveződött osztálytársadalmakba, mert védekezni kellett a túlnépesedéssel
szemben. Vagyis, ha sokkal kevesebb lett volna a születés, létre sem jönnek
az osztálytársadalmak. Azok objektív szükségessége ugyanis a túlnépesedés
elleni védekezés szükségességéből fakadt. Ezért kellett volna, és kellene ma
is, az osztálytársadalmak embertelenségeit felszámolni akaróknak a születések
korlátozásának megoldásával foglalkozni.
A tőkés
osztálytársadalmak felszámolása érdekében a marxizmus volt a főszereplő, de
teljesen eltévedt azzal, hogy a tőkéstulajdon felszámolásában látta az az
elsődleges feladatot, holott az elsődleges ok a túlnépesedés volt. A munkaerő
feleslegből fakadóan volt nagy a tőkehiány, a tőkehiányból fakadóan volt a
tőkések osztályhatalma.
Azt már az 50-es
években felismertem, hogy a túlnépesedés munkanélküliséget hoz létre, az pedig
megoldhatatlan tőkeigényt támaszt. Minél nagyobb a tőkehiány, annál nagyobb a
tőkések hatalma, és a munkások kiszolgáltatottsága. A munkásosztály hatalmának egyetlen feltétele van, a munkaerőhiány. Ennek
ellenére a marxizmus ugyan a történelmi materializmus hívének vallotta magát,
mégsem vette tudomásul, hogy munkáshatalom
csak ott lehet, ahol munkaerőhiány van.
Ezt a történelmi
materialista törvényt csak a 20. század végén ismerték fel a kínai marxisták,
és a gyermekvállalás erőszakos korlátozását vezették be. Ha ezt nem teszik meg,
hiába piacosítják a gazdaságot, az éves 2 százalékos népszaporulat számára
képtelenek lettek volna munkahelyet teremteni.
1990 óta Kínában 300 millió ipari és
szolgáltatási munkahelyet hoztak létre és csak 100 millióval nőtt a lakosság
száma. Azaz 200 millió lakosnak adtak munkahelyet. Amerikai demográfusok
szerint, ma Kínának 500 millióval több lakosa lenne, ha nem korlátozzák a
gyermekvállalást. Ha nincs a gyermekvállalás korlátozása, akkor ma 300
millióval több ember volna munka nélkül. Illetve, a csökkent felhalmozási
forrás okán, ennyi munkahelyet sem teremthették volna.
Azt meg sem
említi senki, hogy a gyermekvállalás
korlátozásának technikai előfeltétele volt a fogamzásgátlás megoldhatósága. Így
is másfélmillió alkalmazottal dolgozó hatóság létrehozására volt szükség, hogy
meg lehessen valósítani.
Azon nem lehet
vitatkozni, hogy ami Kínában az elmúlt 25 évben történt, ahhoz hasonlítható
gazdasági csodára nem volt példa történelmünkben. Azt mégsem teszi hozzá senki,
hogy nemcsak a kínai csoda, de a puritán
társadalmak második világháború utáni sikerének előfeltétele volt a
gyermekvállalás csökkenése, ennek pedig a fogazásgátlás megoldhatósága.
Ezek a
gondolatok annak alapján vetődtek fel bennem, hogy egy statisztikát olvasok
arról, hogy néhány fejlett országban a tizenéves lányok hány százaléka lett az
az utóbbi három évben terhes.
Az arányuk az
Egyesült Államokban és Angliában a legmagasabb, 5-6 százalék. A legalacsonyabb
Svájcban, ennyi ezrelék. Ezek a számok száz éve még elképzelhetetlenül
alacsonyak, mégis sokat mondanak.
Az alpi népek
csodájával alig foglalkozik valaki, pedig ezek a népek száz éve a szomszédjaiknál
szegényebbek voltak, most gazdagabbak. Az első világháború előtt a tiroliak a
Monarchia szegényei közé számítottak, most pedig ők a gazdagabbak. Az Alpokban élő népek lehetnek franciák,
germánok, olaszok, szlávok, katolikusok, vagy protestánsok, az anyaországoknál
sikeresebbek.
Számomra ők
igazolják a legjobban a kultúra, a lakosság viselkedése a társadalmi fejlődés
sikerének alapja. A Nyugaton minden puritán viselkedésű nép ellépett a latinok
mellett, és a távol-keleti puritánok pedig még a nyugatikat is megelőzik.
Ezt mutatja
nekem az a tény is, hogy a tizenéves lányok terhessége Svájcban tized annyi,
mint a két angolszász országban.
Életem során
megtanultam, hogy a népek társadalmi és gazdasági teljesítménye mindennél
jobban lemérhető olyan mellékesnek tartott tényeken, hogy mennyi lakatra van
szükség, milyenek az illemhelyek, hogyan néz ki egy piac, milyenek a temetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése