Franciaország sem fér be a protestánsokkal közös valutába

Kopátsy Sándor                  PG                  2015 05 02

Franciaország sem fér be a protestánsokkal közös valutába

Azt kezdettől fogva tudtam, hogy a négy mediterrán ország számára öngyilkosság a puritán északiakkal közös valuta. Franciaország részvételét annyira természetesnek tartottam, hogy elfogadtam. Később ugyan zavart a részvételük, mert szívesen használtam volna, hogy a protestánsoknak és a római katolikusoknak még közös kereszténységük sem lehetett ötszáz évvel korábban, nemhogy közös valutájuk. Ráadásul húsz éve Németország még küzdött az egyesüléssel járó gondokkal, és az EU-t sok tekintetben még a rajnai katolikus Adenauer művének tekintettem.

Ezt a hozzáállásomat bizonyítja a tény, hogy 2003-ban a francia és a német foglalkoztatást alig 65 százalék volt, amíg a protestánsoké 75 százalék közelében volt. A következő 12 év azonban alapvető változást hozott. Németországban a foglalkoztatás elérte a 75 százalékot, Franciaországban azonban 64 százalékon maradt. Ez ugyan még mindig lényegesen magasabb, mint a négy mediterrán országban, mert azokban a magyar színvonal közelében mozog. Elég volna, ha a brüsszeli bürokraták nem egységesíteni akarnák a bürokráciát és a valutát, hanem tudomásul vennék, hogy a 75 százalékos foglalkoztatású protestáns országokéval nem lehet azonos módszereket kényszeríteni azokra az országokra, amelyekben a foglalkoztatás 55 százalékos, és még a heti és az éves ledolgozott óraszám is alacsonyabb.

Van egy másik jellemző mutató is. A német egyesülés idején a heti óraszám Németországban még két órával kisebb volt, mint Franciaországban, most három órával nagyobb. Vagyis a francia dolgozók a németekkel szemben heti 5 órával többet pihenhetnek. A bérjárulék nagyságában is a római katolikusok vezetnek, még ezek közti a legmagasabb az eleve magas bérű Franciaországban.

Ezek után érthető, hogy Franciaországban, a magánszektorban dolgozóknak csak 8 százalékuk szakszervezeti tag. A szakszervezeteknek is érdemes volna elgondolkodni azon, hogy minél erősebbek a munkaadókkal szemben, annál gyengébbek a magánszektorban, és annál magasabb a tartósan munkanélküliek aránya.

Európa jelenkora úgy fog bevonulni a történelemben, mint a minél kevesebb munkával utolérni akaró kudarca. Ezt a legjobban a foglalkoztatási ráta, és az évente ledolgozott órák szorzata mutatja. Európa alacsonyabb mindkét mutatójával, ezért a szorzatban már óriási a különbség. Messze vezet a Távol-Kelet, de jelentős a két észak-amerikai állam fölénye is. Ez azonban nem zavarja a brüsszeli bürokratákat abban, hogy a lényegtelen területeken egységes Európai Uniót irányíthassanak.