2015. június 3., szerda

A bányajáradékok csökkenése

Kopátsy Sándor                   PG                 2015 05 25

A bányajáradékok csökkenése
Világgazdasági áttekintés

Az elmúlt negyed század világgazdaságát két fontos változás jellemezte.
Megnőtt a nyersanyagok iránit kereslet
Kína fergeteges fejlődése következtében a világgazdaság nyersanyagigénye példátlan gyorsasággal növekedett, ennek következtében a bányajáradék mennyisége és aránya is megnőtt. A világgazdaság történetében még nem volt hasonló növekedés a nyersanyagigényben. Kína mérete, és a növekedésének gyorsasága példátlan. A Nyugat ipari forradalma az első kétszáz évében az emberiség tizedét érintette, és az egy lakosra jutó jövedelem alig 1 százalékos növekedését eredményezte. Ezzel szemben Kína a világnépességének ötödét jelentette, és az elmúlt 25 év átlagában mintegy 10 százalékkal növelte az egy lakosra jutó teljesítményt.
Elég arra gondolni, hogy az ipari forradalom döntően a szénre és a vasércre épült, amit a két termékben szegény Európa a 20. század közepéig képes volt kielégíteni. Csak ekkor derült ki, hogy ezeket Európában, különösen annak nyugati felén, nem is érdemes kitermelni. Kína, ma tízszer annyi acélt termel, mint amennyit Európa a 19. század végén termelt.
Kína azonban alig negyed század alatt bejárta az iparosítás klasszikus korát. A nyersanyag igényének aránya egyre csökken. Nincs annak a reménye, hogy Kínának követői lesznek, és megmarad a nyersanyagigény gyors növekedése. A kínai csodára képes állam, vagy másik kultúra nem lehet képes. Utódai között a szakma a BRIC államokat szokta emelgetni.
Csak India népessége hasonló Kínáéhoz, de ennek az óriási népességű országnak semmi esélye nincs a világsikerre, mert egyrészt a lakossága nem puritán, másrészt gyorsan növekedő. A kínai útra térésre eleve alkalmatlan.
Oroszországról épen most fog bebizonyosodni, hogy szerény eredményét sem a saját erejének, hanem a magas olajáraknak köszönhette. Ott a kapitalizmus még a bolsevik rendszernél is eredménytelenebb lesz.
A 20. század tudományos és technikai forradalma azonban új energiahordozókat és acélpótlásokat eredményezett. A szén szerepét visszaszorította az olaj és a földgáz. Az acélét az alumínium és a műagyagok.
Brazília kultúrája és népessége száma és növekedése okán nem hasonlítható Kínához és Indiához. Egyetlen etnikuma sem alkalmas a felzárkózásra. A mediterrán többség még Európában is egyre jobban lemarad. Az indián őslakosság és a feketék még az Egyesült Államokban is lemaradnak.
Lecsökken a nyersanyagok iráni kereslet.
Az előző évtizedekben a legnagyobb bányajáradékot az olaj és a földgáz adta. A nyersanyagok keresletének a többségét Kína jelentette. Ez egyrészt viszonylagosan egyre csökkeni fog, de az árcsökkenést és annak stabilitását a palaolaj és a palagáz adja. Az irreálisan magas olajárak hatására az Egyesült Államok ráállt a korábban drága és technikailag megoldhatatlannak tartott palagáz kitermelésre. Erről gyorsan kiderült, hogy 40-60 dolláros olajár mellett kitermelhető. Ahogy ez nyilvánvalóvá vált, az olajárak gyorsan 60 dollár alá estek. A világ palagáz vagyona nagyságrendileg akkora, mint a klasszikus technikával kitermelhető. Ezért a távlatban azzal kell számolni, hogy a 60 dolláros ár felett a kitermelés volumenét a palagáz fogja stabilizálni.
A klasszikus olaj és földgáz kitermelés önköltsége valahol a 10-50 dollár között mozog. Ezt az új kitermelési módot ugyan nem veszélyeztetni a 60 dolláros olajár, de a kitermelésből szárazó bányajáradék negyede és tizede lesz annak, ami a 150 dolláros ár idején volt. Ehhez hasonló járadékcsökkenés a világgazdaság történelemben ismeretlen jövedelem átrendeződést fog okozni. Elsősorban a Közel-Keleten, Oroszországban és Afrikában. Az elmúlt száz évben a népesség leggyorsabban a Szahara alatti Afrikában növekedett. Ez eddig csak azért nem okozott katasztrófát, mert az egy lakosra jutó jövedelemben a bányajáradék aránya épen ebben a térségben volt a legnagyobb.
A következő évtizedek földjáradékot hoznak
A 20. századi agrártechnikai forradalomnak köszönhetően ma ötször annyi embert élelmezhet jobban a föld, mint száz évvel korábban. E nélkül már ma is élelemhiány volna a legnagyobb halálok, ahogyan az volt fajunk korábbi egész életében. Az emberiség gazdag ötödében a túltáplálkozás, a túlsúlyosság lett a népbetegség. A jelen század hátralévő részében további kétmilliárddal nő a népesség, és közel ennyivel annak a mai értelemben is gazdag túltáplálkozó része. Az élelmiszerigény mintegy kétszeresére nő. Ugyanakkor a megművelhető szárazföld lényegesen nem változik. A legnagyobb fogyasztási igénynövekedés ezért nem a bányászatban, hanem a mezőgazdaságban lesz.
Ezzel a keresletváltozással a társadalomtudomány nem foglalkozik. A biológusok annál inkább. Nekik köszönhetjük, hogy a vízben élő állatok termelésének forradalmát beindították. Ez a forradalom még nagyon a kezdetén jár, de a sebessége nagyságrenddel gyorsabb, mint a szárazföldön élő állatoké, mert nagyságrenddel nagyobb a potenciális szaporodásuk, ebből fakadóan a szelekciójuk, mint szárazföldön élő haszonállatoké. A vizek, mindenekelőtt a sós tengervizek termelésre fogása potenciálisan nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a szárazföldeké.
Azt, hogy a belátható jövő legnagyobb fogyasztói igénye az élelemtermelés lesz, ismereteim szerint, csak a kínaiak ismerték fel. Ez azért nem meglepő, mert a termőföldjéhez viszonyítva túlnépesedett Kína lesz a legnagyobb élelmiszerfogyasztó. A lassú népességnövekedésű, de nagyon gyors gazdagodású Kínában fog növekedni a húsfogyasztás. Ennek a takarmányigényét Kína képtelen lesz megtermelni. Ez ma még csak abban jelentkezik, hogy a világ legnagyobb szója importálója. A vezetésben már elhangzott, hogy a lakosság élelmezését elsősorban Brazíliában lehet megszervezni. Ezt tettekben is jelezte, hogy a kínai első titkár Brazíliával keresi a szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatot, és a közelmúltban jelentették be, hogy Kína vállalta Brazília vasúti összekötetését a két óceánnal. Vagyis ők felmérték, hogy a csendes óceáni part áruval történő hatékony megközelítése csak modern, nagy teljesítményű vasúton képzelhető el.
Ilyenkor csak elszomorodom azon, hogy Európa jövőjével az EU vezetés, milyen földhöz ragadt Kína vezetőihez képest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése