A palagáz termelés jelentősége

Kopátsy Sándor                PG                    2015 07 08

A palagáz termelés jelentősége

A jelenkor világgazdaságának történetében két fontos esemény történt, a kínai gazdaság túljutott a nyersanyagéhességén és az Egyesült Államok megoldotta a klasszikus módszerekkel ki nem termelhető olaj és földgáz kitermelését.

Azzal, hogy Kínában túllépett a gazdaság a nyersanyagéhes fázisán, jelentősen csökkent a bányakincsek ára. A bányajáradék jelentősen csökkent. Ezzel átrendeződtek a jövedelmek a feldolgozók számára. Ma a bányakincsek piaci értéke ezermilliárd dollárokkal csökkent, ugyanakkor a feldolgozott termékek ennyivel olcsóbbak lettek.

Ráadásul megszűnt a veszélye annak, hogy még egyszer megtörténik olyan keresletrobbanás a nyersanyagok piacán, amit a kínai gazdasági csoda okozott. Nincs olyan jelentős méretű ország, amelyik gazdasági csodára képes. Az emberiség nagyobb fele egyre szegényebb lesz, örülhet, ha élelmezni tudja a gyorsan szaporodó lakosságát. A következő évtizedeket az élelmiszerek utáni mennyiségi kereslet fogja jellemezni. Amíg Kína képes volt felvásárolnia a nyersanyagokat, a jövő éhezői egyre szegényebbek lesznek.

A bányajáradékok legnagyobb csökkenése azonban az olaj és földgáz termelőket érintette. A nyersolaj és a földgáz árának harmadára csökkenése néhány olajtermelő ország számára óriási megterhelést jelent. Az olaj és a földgáz olyan bányakincs, aminek a kitermelési költsége 1:10 arányban szóródik. Ezért aztán a járadék is nagyon függ az ártól. A kitermelési költség 6 és 60 dollár/hordó között mozog. A jelenlegi ár már bizonyos felismert bányakincs kitermelését megakadályozza, és nagy nyereséget termelő kutak száma csökken. Becslésem szent másfél éve az olajtermelők másfél éve még mintegy 1.500 milliárd erős bányajáradékot élveztek. Ez most a 60 dollár körüli ár mellett ötödére csökken.

Ez a mintegy 1.200 milliárdos veszteséget az okozta, hogy az Egyesült Államokban 200 milliárdot a palagáz kitermelésre fordítottak. Vagyis 200 milliárd dollár befektetéssel 1.200 milliárdos energiaköltséget takarítottak meg. Ráadásul ez a megtakarítás tartósnak bizonyul. A palagáz kitermelés a jelenlegi technikai feltételek mellett 40-50 dollár/hordós önköltséggel történik. Ami jelentősen csökken, hiszen egy alig tíz éves technika mellett várható jelentős csökkenés. Ennek a kitermelési módnak a költsége fogja meghatározni az olajárat, mert ez a kitermelési mód mögött akkora mennyiség feltételezett, mint amennyire a klasszikus eljárás vagyonát becsülik. Ha az olajár a palagáz kitermelés költsége fölé emelkedik, ez a termelési mód növekedni fog. Ez a küszöb ma a 60 dollár/hordó környékén van, de minden bizonnyal 10-20 dollárral csökkenni fog.

Ezt a témát azért hoztam fel, mert jól illusztrálja az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szemléleti különbséget. Az EU elsősorban nagyobb akart lenni. Ennek érdekében alakította ki az euró övezetet, amivel jó 2.000 milliárd eurós be nem hajtható adósságot teremtett. Ugyanakkor az Egyesült Államok 200 milliárd dollárt fektetett be a palagáz kitermelés fejlesztésébe, amivel évi 1.000 milliárddal csökkentette a fogyasztók költségét.