Agrárreform Kínában

Kopátsy Sándor                   EA                 2014-05-10

Agrárreform Kínában

Kína gazdasági fejlődése és ereje elérte azt a szintet, ami időszerűvé teszi, hogy a mezőgazdaságot is modernizálja. Ezt ők is megérezték.

Az elmúlt negyed század során az iparosítással 260 millió embert vittek be a városokba. Még ezek többsége és utódai sem lettek teljes jogú városi lakosok, de a városokban találtak munkát. A kínai vezetés bölcsen felmérte, hogy a városba áramlókat nem lehet azonnal egyenrangú lakosként befogadni, mert ennek a pénzügyi fedezete is nagy költségvetési terhet jelentene. A fő ok azonban az volt, hogy a városba áramlás elviselhetetlenül nagy lett volna, ha vonzóbb. Az is csoda, hogy 260 milliónak munkát, kereseti lehetőséget biztosítottak.

A nyugati politikusok és közgazdászok botránkoznak a városi lakosság két jelentősen eltérő jogi állapotán. Nem gondolnak arra, mivel járt volna, ha azonnal teljes jogúságot biztosítanak. Még ma is megindulna az áradat, ha feloldanák a különbséget.

Abból kell kiindulni, hogy Kínában a lakosság, ezzel a munkaerő harmada még ma is a mezőgazdaságban él. Ha a kínai mezőgazdaság az amerikai szintre jutna, ennek tizede találna ott munkát. Ha a dániaira, akkor az ötöde. Ezért abból kell kiindulni, hogy egy lakosra Kínában tized akkora mezőgazdasági művelésre alkalmas terület sem jut, mint az Egyesült Államokban, és ötöd annyi, mint Dániában. Ez a termő területhiány eleve arra kényszerít, hogy egészen más átlagos területű mezgazdasági vállalkozásra van szükség. Ezért sokkal inkább a japán és a dél-koreai példákat kellene követni, ami az átlagos területet illeti.

Az első döntést azonban egyértelműnek látom. Választani kell a farmergazdaság családi munkaerőre épülő, és a nagyüzemek bérmunkára épülő formája között. Egyértelműnek tartom, hogy a családi farmergazdaság legyen a példa.

A közgazdaságtan sem értékelte ki annak az okát, hogy az angolszász országokban miért győzött a család munkaerejére épülő farmergazdaság, a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzemet. Szinte nyoma sincs a szakirodalomban annak, hogy a mezőgazdaságban nem a bérmunkással dolgozó nagyüzem győzte le, seperte el a kisárutermelő farmergazdaságot, hanem a családi farmergazdaság győzte le a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzemet. Ha nem is minden mezőgazdasági feladatban, a termelt érték kilencven százalékában a családi gazdaság nyerte meg a versenyt.

Ennek az elsődleges oka, hogy a mezőgazdasági munkák többsége esetében gyenge a munkaadó felügyeleti szerepe a munkavégző felett, az élő szervezettel végzett munkában az érzelmi kötődés is fontos, végül a nagy teljesítményű, nagyon drága gépekkel bánást sem szabad érdektelenre bízni Ezért a tulajdonosi érdekre van szükség. Minél fejlettebb a technika, annál inkább.

A családi üzemnek az is előnye, hogy hasznosítani tudja a bérmunka estén nem hasznosítható munkaerőt, és munkaigényt. A mezőgazdaság munkaerőigénye ugyanis időben nagyon széles határok között ingadozik. Van, amikor a napi 16 óra is kevés, máskor a 8 órát sem lehet munkával kitölteni. Ez a munkaviszonyban lévő munkaerővel nem hidalhat át.

Kínában a családi mezőgazdasági vállalkozást az is indokolja, hogy Kelet-Ázsiában nagyon erős a családi kötelék, és az öregek, gyerekek, a másutt dolgozó családtagok besegítése óriási előnyt jelenthet.

Marx tehát súlyosan tévedett, amikor azt állította, hogy a kisárutermelés szüli a kapitalizmust. Az európai parasztság sokkal inkább a kapitalizmus fékezője volt, mint szülője. Ezzel szemben a négy volt angol gyarmaton a kisárutermelés legyőzte a tőkés mezőgazdaságot. A farmer ugyanis nem tőkés vállalkozás, hanem a család munkáját hasznosító üzem, nem jellemző, hogy bérmunkást fogad, hanem a mezőgazdaság legtöbb területén annak a leghatékonyabb formája.

Ezért Kínának sem kell félni, hogy a modern mezőgazdasági üzem tulajdonosa földbirtokos, azaz mezőgazdasági tőkés lesz. Tőkés csak az, aki vásárolt munkaerővel dolgoztat. Nemcsak Marx, de a mai marxisták sem tudják elképzelni, hogy a családi munkára épülő vállalkozás nem lehet versenyképes, nagy jövedelmet élvező. Nem az a tőkés, aki gazdag, hanem az, aki más munkájából lesz az.

Már jó ötven éve magam is megdöbbentem, hogy a második világháború óta az Egyesült Államokban az új munkahelyek a legdinamikusabban az 1-5 személyes kisvállalkozásokban nőttek. Ugyanakkor csökkent az 1.000 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokban dolgozók aránya. Vagyis a munkahelyek száma az egyre kisebb létszámmal dolgozók felé tolódik el. Vagyis a kisvállatok győzik le a nagyokat, a nagyok egyre inkább a sok kis beszállítóra épülnek. Ez a mezőgazdaságban történt meg a leglátványosabban. Az igaz, hogy a farmer egyre több árut, szoláltatást, felszerelést vásárol, de ezekkel a család dolgozik.

Ma a farmer az egy dolgozóra jutó egyik legnagyobb tőkét és képzettséget igénylő vállalkozó.

Visszatérve a kínai mezőgazdaságra. Azt a farmergazdasággal lehet felemelni. Folytatni kell a falusi lakosság városokba áramlását, de a falusi lakosság egyre nagyobb hányadát is a mezőgazdaságon kívül kell foglalkoztatni. A fejlett technika mellett nem lehet olyan intenzív a mezőgazdaság termelési struktúrája, hogy az a jelenlegi falusi lakosság negyedénél több számra munkaalkalmat teremtsen.

Ez talán sehol nem könnyebb, mint a Távol-Keleten. Ott a vidéki lakosság évezredek óta ipari munkát is végzett. Szinte minden kínai térségnek volt valami ipari profilja is. Ennek egyik jellemző példája volt a porcelángyártás.

A mai The Economist dán példát közöl arról, hogy a világ szőrmetermelésének központja Dánia. Eddig azt tudtam, hogy a tengeri szállítmányozásban és a szélturbinák gyártásában a vezető. Azt el sem tudtam volna képzelni, hogy Koppenhágában van a világ vezető szőre-tőzsdéje. Nem véletlenül, mert ez az ország ebben az ágazatban is az élenjár. A múlt évben 21 millión szőrmét adtak el a tőzsén, közel 3 milliárd euró értékben

Az évente 17 millió nutria prémet adnak el. 1.500 prémes állattartó farmjuk működik. Az átlagos bevallott nyereségük 365 ezer euró. Azaz napi 300 ezer forint! Ezek többsége diplomás állattenyésző, az egyetemükkel szoros kapcsolatban vannak, az állategészségügytől a takarmányozásig mindenben úttörők.

A probléma pikantériája, hogy a legnagyobb és leggyorsabban növekvő piacuk Kína. Az évszázadokon keresztül a nagy Szibériából vásárolta a prémet. Moss tízszer annyit vesz Dániától.

Ha kínaiak áveszik a dán prémtermelők módszereit, abból is csodát mutatnak. Nálunk alig van hangja annak, hogy ma a világ versenyzongoráinak és versenyhegedűinek nagy többségét Kínában gyártják. A híres festmények kézzel vesetett másodlatainak többsége is ott készül. Tehát a kínai munkaerő minden minőségi feladat megoldására alkalmas.

Az én mániám azonban az, hogy az állati fehérje termelésben, gyorsan, a vízben élük kerülnek az élre. A fajunk legnagyobb élelmezési forradalma a vizek megművelése lesz. Ezt is Kína fogja megoldani. Márpedig, ha ez megtörténik, kellő alapja lesz a falusi munkaerő foglalkoztatásának.

Az elmúlt évtizedek arra tanítanak, hogy a fejlődés iránya és tempója előre el sem képzelhető.